Category: Műértés

Szelesdomb

A dél-cseh bringás videóban van egy részlet, amikor egy dombról zúzunk lefelé, miközben viharos szél próbál meg lesöpörni a bringaútról. Vágáskor nekem egyből Kate Bush dala jutott eszembe, a Wuthering Heights és abból vágtam be egy részletet a száguldás alá.

Aztán amikor két ünnep között néztük a családdal (nem szoktam őket ilyesmivel kínozni, de mivel ezen a kiránduláson mindenki ott volt, együtt néztük meg), nos, akkor eszembe jutott, hogy vajon hány embernek esett le, hogy mi köze lehet ennek a zenének a képhez?

Nézzük először szószerint. A Wuthering Heights konkrétan azt jelenti, hogy az Ordító Szelek Dombja. Ez egyben egy híres regény címe is, magyarul Üvöltő Szelek címmel jelent meg, az írója Emily Bronte. Kifejezetten nagy regénynek számít, nem csak a tartalma miatt, hanem a korát jelentősen meghaladó írói eszközök alkalmazása miatt is. Ezekről most nem akarok sokat írni, a tartalmát viszont muszáj lesz nagyon röviden ismertetnem. Van ez a Wuthering Heights nevű birtok, ahol él egy apa és két gyereke: egy fiú (Hindley) és egy lány (Catherine). Később befogadnak a családba egy utcagyereket is, ő Heathcliff. Hindley megutálja, Catherine megszereti. A gyerekkori barátságból szerelem lesz. Az apa meghal, Hindley lesz a családfő és Heathcliff-et szolgasorba száműzi. Catherine ezek után nem sok jövőt lát a kapcsolatban, hozzámegy a szomszéd birtok örököséhez, Heathcliff pedig elmenekül. Évekkel később tér vissza, immár gazdagon, hogy bosszút álljon elüldözőin. Ez nagyjából sikerül is neki, de túllő a célon: Catherine nem bírja a nyomást, belebetegszik, meghal. Innentől viszont Hethcliff-en tör ki apránként az őrület, állandóan Catherine szellemét látja a Wuthering Heights falai között, végül az őrület őt is elviszi.
(Érdemes megemlíteni a fordító bátorságát. Úgy döntött, hogy ugyanazt a kifejezést – Wuthering Heights – kétféleképpen fordítja, ugyanis rájött, hogy a könyvben a Wuthering Heights az ugyan egy helységnév – Szelesdomb, Zúgóbérc – de a címben a helységnév eredetének – Üvöltő Szelek – kell szerepelnie, mert itt nem a helységnévről van szó, hanem a történet dinamikájáról.)

Az irodalomórának vége.

Oké. De mi köze van ennek az egésznek Böhmerwald lankáihoz? Nem sok. Azon kívül, hogy egy dombról lezúdulva, miközben szelek üvöltöttek, nekem a Kate Bush zene ugrott be.

Ezek után nézzük meg, hogy mi köze van Kate Bushnak az Üvöltő Szelek című regényhez? Sok. Nagyon sok.

Kate Bush 1978-ban debütált a Kick Inside című lemezével. Aki olvasó akkor már létezett és nem spermiumként, emlékezzen vissza. 1978. Milyen zenék voltak akkoriban? Tánc. Úgynevezett tánzenék, nagyzenekari kisérettel. De hagyjuk Magyarországot, mi volt a nagyviágban? A Rolling Stones már túl volt a csúcson, a Beatles pedig régesrég megszűnt. A punk bontogatta szárnyait. Hol volt ekkor a new wave? A punk kategórián belül. (Vicces, de egy időben a Ramonest is a new wave-be sorolták.) Majd csak a nyolcvanas évek elején válik ki belőle. Persze korai kisérletezők ekkor is voltak (pl. Police, Talking Heads), de az egész new wave még sehol sem volt. És ekkor jött ki Kate Bush az új hullámot jelentősen meghatározó lemezével. Teljesen ismeretlen énekstílus, teljesen ismeretlen hangzás. Földöntúli üveghangok csilingeltek az énekében. (Körbenéztem a Youtube-on, operaénekesnők próbálták elénekelni a dalait, mérsékelt eredménnyel.) Nem voltam ott, nem tudom biztosan, de elég erős tipp a részemről, hogy amikor kerestek ehhez a stílushoz énektémákat, viszonylag hamar beugorhatott a Wuthering Heights. Az angol kultúrkör kiemelkedő része és ott van benne a vég, amikor Catherine addig kísérti Heathcliff-et, amíg az beleőrül. Egy kisértet. Aki csábító üveghangon énekel.

A fenti videóból elég jól meg lehet érteni a helyzetet. De ha a szövegből nem lett volna egyértelmű, Kate el is táncolta. Nem is akárhogyan.

Az első tánc stúdióban történt. Kate fehérben, hogy még kisértetiesebb legyen. Ijesztő.

A második táncot szabadban vették fel. Kate piros ruhát visel, mely nem igazán illik egy szellemhez, a tánca bár hajlékonyabb, de a videóban nincs benne az előző felvétel elmosódós/átmosodós technikája, kevésbé szellemszerű.

Érdekes módon mégis az utóbbi lett népszerűbb. Mit népszerűbb? Egy komplett őrület.

Tisztázzuk, mit értettem “őrület” kifejezésen? Ezt: The Most Wuthering Heights Day Ever. A történet előzménye, hogy 2013-ban Brightonban a Brighton Fringe keretén belül néhány lelkes amatőr előadta az ún. ‘Shambush’s The Ultimate Kate Bush Experience’ produkciót, azaz csoportosan eltáncolták a második videón látható táncot. Akkora siker lett, hogy innentől kezdve minden évben, a világ különböző tájain gyűlnek össze emberek ugyanazon a napon, hogy csoportosan eltáncolják ezt a számot. Honnan ismerik a lépéseket? Vannak oktatóvideók, méghozzá nem is egy.
A performanszok pedig… órákig el lehet bogarászni köztük. Elképesztő figurák vannak. Kopasz, vastagon szakállas kövér hapsik. Mázsás nők. Öregek, fiatalok. Mind piros női ruhában. Csövesek. Hipszterek. Kisgyerekek. Buddhista szerzetes. Volt, ahol hatalmas tömeg táncolt, volt, ahol csak páran.

Egy kis ízelítő (tényleg csak az, valójában tele van a Youtube ilyesmi felvételekkel):
Wuthering Heights Day – Folkestone 2019
Wuthering Heights Day Sydney Park 2022
The Most Wuthering Heights Day Ever 2023
The Most Wuthering Heights Day Ever – Munich
The Most Wuthering Heights Day Ever – Canberra 2023
The Most Wuthering Heights Day Ever in Berlin 20230729
The Most Wuthering Heights Day Ever – Edinburgh 2021
The Most Wuthering Heights Day Ever in Greenfield, MA-07.30.23
The Most Wuthering Heights Day Ever – Tartu 2022 (WTF?)

Csak szólok, hogy Budapest eddig még nem csatlakozott.

Muffin Man

Ha az ember nyitott szemmel jár, elég érdekes dolgokat talál. Vegyük például ezt a nyúlfarknyi részletet a Shrekből. Ha magyarul nézzük meg, leginkább nem értjük, de aztán legyintünk rá és megyünk tovább. Nagy Lepény? A Kerekerdő közepén? Mi a francról beszélnek ezek?

Pedig…

De bemelegítésnek kezdjük egy másik aprósággal. Amikor Farquaad nagyúr megfenyegeti a Mézeskalácsembert, az nagy bátran szembeköpi és rákiált, hogy “Eat Me!”. Na, én meg itt nyeltem félre. Amikor 2004-ben írtam azt a szlengmagyarázó könyvet, ez a kifejezés külön szerepelt benne. Nagyjából arról szól, hogy az egyik ember arra szólítja fel a másikat, hogy az megalázó módon dolgozzon a szájával a felszólító ember genitáliáin. Azaz a ‘kapd be a f@… ‘ nem igazán pontos fordítás, mert attól függően, hogy milyen nemű ember mondja, jelentheti azt is, hogy “nyald ki a p@…”. De bármelyik értelmezést is vesszük alapul, mindenképpen meglepő, hogy ez a kifejezés egy gyerekeknek készült animációs filmben szerepel. Persze van menekülőútvonal, hiszen a felszólítást egy Mézeskalács figura mondja, szószerint meg azt jelenti, hogy “Egyél meg!”, szóval lehetne így is érteni, de a fenti szituációban ki a fene értené így? Ehhez képest érdekes, hogy a fordító mit kinlódott ki. A Kapdbe! nem lenne igazán jó, hiszen nincs menekülőút, ez egyértelműan csúnya kifejezés. (Bár amilyen magyar szinkronok vannak, a South Parkba ezerszer cifrábbak is belekerültek.) Ha meg azt mondatják a figurával, hogy “Egyél meg!”, nos azt meg senki sem értené. Végül az lett, hogy “Kapjál be!”, ami annyira nem rossz, de közel sincs az eredetihez.

De az igazán érdekes dolgok a vallatásnál jönnek elő. Például ez a szövegrészlet:

Do you know the muffin man?
The muffin man, the muffin man!?

Yes, I know the muffin man…
The muffin man? The muffin man!
Yes, I know the muffin man,
Who lives on Drury Lane.

Nem biztos, hogy minden olvasót angol nyelvterületen ringatott dajkája a bölcsőben, szóval iderakom ezt a videót.

Azaz az a párbeszéd, amely Farquaad nagyúr és a Mézeskalácsember között hangzott el, az valójában egy gyerekdal szövege. Pontosabban, nem is gyerekdal, hanem ún. nursery rhyme, olyan, látszólag értelmetlen dalocska, melyet csecsemőknek szoktak dúdolni, hogy elaludjanak. Látszólag. Külön érdekes világ elmélyedni ezekben a bölcsődalokban, a legtöbbnek horrorisztikus gyökere van. (Vagy nem is?) Azt, hogy a Muffin Man dalocska honnan jött, ez a videó próbálja kinyomozni, pontosabban ez az egyetlen komolyan vehető, ugyan van olyan, amely a végén bevallja, hogy kamuzott, de van olyan is, amelyikben a pacák minden ok nélkül fantáziál rémtörténeteket. Létezik wikipedia cikk is, de nem igazán ás mélyre.

Most vessük össze az angol nyelvű részletet a magyarral. Látható, hogy itt a fordító egyből katapultált, meg sem próbálta áthidalni valahogy a nehézségeket. Aztán legyintett, jó lesz ez így is.
Nagy Lepény. Kerekerdő. Eat me.

Leó

Vannak a normális emberek, vannak a zakkantak… és van Leo Moracchioli. Az utóbbi ismert melódiákat dolgoz fel metál stílusban, egyszemélyes zenekarként. Nagyon komolyan veszi a dolgát, nem csak a zenére koncentrál, hanem a showra is.

Néhány személyes kedvencem.

Jézus és Mo

Képzelj el egy karikatúrasorozatot, melynek az az alaphelyzete, hogy Jézus és Mohamed – oké, biztonsági okokból Mo – egymás mellett fekszenek egy ágyban, mellig betakarózva és okosságokat mondanak. Hol egymást froclizzák, hol az olvasót. Meredek, nem? Pedig bájos és vonzóan intellektuális.

2023 szilveszteri műsor

Írtam már korábban, hogy van itt egy helyzet: tévét nem nézünk, előfizetésünk sincs már legalább 5 éve, szilveszterezni nem szoktunk eljárni, kösz szépen, volt már épp elég, szóval maradunk itthon… és? Tologassuk ugyanúgy az egeret az asztalon, lubickolva az internet szemetében? Nézzük a plafont?
Volt év, amikor társasjátékoztunk, de eluntuk. (Meg szerintem túl sok a mázlifaktor a Civilization-ben.) Végül arra álltunk rá, hogy szép szorgalmasan gyűjtögetek egész évben mindenféle érdekes és lehetőleg vicces videókat, filmeket, majd ezeket bemutatom, némi magyarázattal. Általában minden évben marad néhány üveg bor az évközi borkóstolgatásból és ezek általában a borsor végén lévő csúcsborok, na ezek elpusztítására pont jó alkalom egy ilyen szilveszterezés kettesben.
Idén is ez volt, és ahogy korábban is, most is kiteszem, mi volt a választék.
Persze nem mindet. Például volt egy kábé ötórás előadás (nyugi, volt benne két film is, nem csak én beszéltem) Jim Steinman munkásságáról.

Igen. 2022-ben legalább egy félévet töltöttem Steinman munkásságának tanulmányozásával. Elképesztő bőséget találtam. A pacák élete egy merő szimfónia volt, motívumok keveregtek körülötte, változó ritmusban, állandóan változó hangszerelésben, ugyanaz a húsz-harminc motívum pörgött-forgott körülötte, ő pedig csak felnyúlt a levegőbe és elkapta azt, amelyik éppen legjobban illett az aktuális munkájához. Ma már csak legyintek az egy évvel ezelőtti magamra, aki Meat Loaf-ért volt oda. Fasírt csak a torok volt, a hang. Ami persze nem kevés, de a zseni, aki a háttérben szőtte a hálót, az Jim Steinman volt.

Nos, ezt az előadást például nem fogom leírni. Hosszú is lenne, meg fárasztó is. Mármint leírni. Ugyanígy nem fogok írni a többi filmről sem. Jó filmek voltak, vidámak. És Scotty már tudja.

A zenés blokkok viszont jöhetnek. Azokat mindenki szereti.

Két blokk volt, mindkettőben egy-egy pétervári zenekar produkciói kerültek sorra. (Véleményem szerint a kultúra pont az a terület, ahol – háború ide, vagy oda – nem szabad az összes oroszt egy kalap alá venni. A fenti két zenekar ilyen szempontból rendben van, de maga a téma elég komplikált, lehet, hogy egyszer írok is bővebben róla. Addig is gondolkodj el azon, hogy most akkor dobjuk ki az összes korai Pink Floyd lemezt, vagy Emir Kusturica munkásságát?)

Nos, a két zenekar az Otava Jo és a Leningrad.

Az Otava Jo stílusa… nehéz. Folkzenében gyökerezik, a hangszerelés nagyon is az, de a témáik hol népiek, hol polgáriak, aztán időnként csak beletorzít a hegedűk közé a szólógitár. Amit nagyon tudnak, az a vidéki élet szépségeinak bemutatása és egyfajta fátyolszerű, de nagyon helyén lévő vizuális humor.
(Aki nem perfekt orosz, az kapcsolja be a feliratozást. Elég sok klip alatt van angol felírat.)

01. Az első dal a Szumeckaja. Ezzel lettek 2015-ben ismertek, sőt, talán mondhatom azt is, hogy világhírűek. Ott van benne mindaz, amiről eddig írtam: a vidék szépsége, az orosz virtus és a leheletfinom humor.

02. Iván, a rák (Ivanuska racsek). Vidéki élet, persze. De a kellemes melódia mellett észre kell venni az operatőri bravúrt: az egész klip egy snittből áll, olyan tarrbélai módon. Azaz az operatőr sétál végig a tó partján, a mezőn, az udvaron, mindenféle emberek jönnek, mennek, kommunikálnak az operatőrrel, aki folyamatosan megy színről színre, az emberek a háttérben meg persze mennek át az új színekre, végül a fináléban, kint a legelőn az összes szereplő egyforma ruhába öltözve döngeti a felerősödött motívumot… és csak itt, tényleg a legvégén derül ki, hogy nem is operatőr vette a filmet, nem ember ment velük, hanem az egész valójában egy drónfelvétel. Szuper.

03. Utcaseprő (dvornyik). Míg az előző klip egy elégia volt, ez a mostani egy Benny Hill szkeccs, annak is a vége, az üldözési fázis. A karakterek zseniálisak és amikor egy pisztoly azért nem lő le egy utcaseprőt, mert az vegán, na akkor már nagyon vigyorogtam.

04. Egyszer a hegyekben. Vidéki élet. Lánykérés. Esküvő. Virtuskodás. Kettlebell. Érdekesség, hogy a filmbéli házasodók civilben is házasok.

05. Rég voltunk már otthon. Meredek váltás: a faluból bejöttünk a polgári Pétervárra, valahová a XX. század elejére. Egy szalonban ülnek a zenészek és emlékeznek. Apró sztori: a zenekar női hegedűse szülési szabadságra ment, ideiglenesen felvettek helyette egy másikat. Aztán annyira bevált, hogy amikor az eredeti leányzó visszajött, megtartották őt is. Ezért (heged)ülnek most ketten a kanapén.

07. A folyónál. Ugyanaz a polgári miliő, korhű ruhákban a társaság sétahajózik Pétervár csatornáiban. A finom humort ezúttal a sup-os társaság képviseli és feltűnik az Utcaseprő klipben szerepelt szerelmespár is.

08. Timonya. Vissza vidékre. Az egész klip teljesen abszurd, de fergetegesen jó. A vidéki paraszti őserőről szól, de nincs benne semmi túlzás, tényleg jó. Viszont nagyon kell hozzá az angol felirat.

08. Dima és Petya. Na, ezt nem igazán tudtam hová tenni. De ettől még jó képek vannak benne. Az úttörőtábor. A gyerekkor, amikor minden annyira egyszerű volt: megráztuk a fát és potyogtak le a kaják. Aztán a felnőttkor. Na, az már nem volt ennyire egyszerű.

09. Orosz gótikus R’N’B. Figyelemfelkeltő cím. A gótikát ugyan nem sikerült megtalálnom benne, de az rnb-t igen. Az operatőr és a zenekar itt is megérdemel egy piros pontot: a kamera lassan sétál oldalra, a zenészek pedig mögötte elosonva állnak újra sorba, de már más ruhában, más eszközzel.

10. Mi ez a dal? Egy álmodozó, balekgyanús figura. Utazik a buszon, nem messze tőle meg A Nő. A férfi megpróbál átülni mellé, de mindig megakadályozza valaki. Aztán el-elbóbiskol, újraálmodva a szituációt.

11. Óh, Duszja, óh Maruszja (kozák lezginka). Máshol is vannak fura emberek. Ez egy párperces szösszenet (tessék figyelni a gőzölgő szamovár útját a különböző életképeken át), a zenekar viszont készített egy 45 perces werkfilmet arról, hogyan is született a klip. Ennek visszatérő motívuma, hogy rendszeresen megkapták, hogyan is merészeltek ők, nem kozák létükre, feldolgozni egy kozák dalt és táncot.

12. A macskának négy lába van. Ez pedig egy dal az orosz néplélek furcsaságáról. A dal szövegét nem elemezném, azt már megtette Studiolum, én inkább a vizuális élményre hívnám fel a figyelmet: polgári környezet, XX. század eleje, tömérdek apró poén. Jó. Pontosabban Otava Jo.

Aztán néztünk filmeket, meg beszéltem erről-arról, végül éjfélre időzítve jött az újabb zenei blokk. A Leningrad.
Nos, ez a zene, ez a zenekar szöges ellentéte az előzőnek. Valamikor a punk/ska vonalon egyensúlyoztak, ma már egyre inkább rap, de azért megmaradt valami a korai időszakból is. Humor… az van. Olyan ajtóberúgós, direktben pacekbanyomós. Erős, de sokszor találó.
Illetve… vannak nem humoros klipjeik is. Hajjaj. De ez szilveszter volt, ide a vidámság illett.
Még valami. Esküszöm, semmilyen szándékosság nem volt benne, de egy csomó olyan klipet sikerült összeválogatnom, mely nőknek női problémájával foglalkozik. Ez már önmagában is vicces, mert ha létezik a világon alfahím, akkor Snura – a zenekar motorja, frontembere, mindenese – hát, ő tényleg az.
Ja, a feliratozást itt is érdemes bekapcsolni.

01. Mikulás. Már most szólok, hogy elég sok klipnek nincs annyira korrekten eldolgozva a vége. Egyszer csak vége lesz. Jelen esetben még a klip sincs teljesen kidolgozva, én konkrétan nem is tudtam dekódolni az üzenetet. Oké, disztópia, meglehetősen nyomasztó hangulat, mindenki köteles legféltettebb kincsét beszolgáltatni a nagyfőnöknek, aki úgy nem mellékesen mindent lát, mindenhol ott van és elég komoly karhatalmat tud mozgósítani. Jó. De ki is az a nagyfőnök? Hát, ott van a címben. És innentől lesz zavaros a dolog, mert… hogy jön ez össze? Oké, a szövegből kiderül, hogy a konzumkultúrával, a fogyasztói társadalom túlzásaival van baja… de kinek is? A Mikulásnak? Annak biztos nem, hiszen elég masszívan ezt képviseli. Az énekesnek? Az lehet. De akkor meg ki énekli a refrént? Hogy a Mikulás megvéd a rockandrolltól, az aprószentek meg a rap-től. Hogy mi van? Szóval nem tudom. Leestem a szekérről. Ellenben a képek nagyon ütősek, ezekért érdemes végignézni.

02. Eksztázis. Nagyjából arról van szó, hogy egy főkeréktekerő-helyettes melósnak egy váratlan találkozás felviszi a dolgát, egy másik váratlan találkozás meg le. Hát igen, nem lehet mindenki Stas.

03. Cabriolet. Na ez úgy-ahogy van, úgy üt. Leánybúcsús másnapos ébredéstől az esküvőig. Mestermunka.

04. Majom és Sas. Az egyik legabszurdabb darab. Addig oké, hogy Mónika show, pontosabban annak a paródiája, de hogy az alapkonfliktus az legyen, hogy a sas nem szereti a banánt, ahhoz már valami erős anyagot kellett szívni.

05. Csöcsök. Hatalmas nagy mellek, dinnye méretű csöcsök, bója méretű didkók. De mi van, ha nincs? Akkor legalább egy olló legyen mindig kéznél.

06. СИЗОнная. Ez egy végtelenül laza darab. Négy ember kiült a játszótérre akusztikus hangszerekkel, semmi elektronika és lenyomtak egy pörgős dalt arról, hogy a csaj nem akar a vidéki házban (dácsában) nyaralni.

07. Az élet egyszerű lényege. Megint női gondok. Mit csináljon az a nő, aki a munkája miatt állandóan úton van? Semleges vonat, semleges repülőgép, semleges szálloda. Mind egyforma. Hogyan talál így partnert magának? Trükközik.

08. Én vagyok a műtárgy. Megint női problémák. Én sokadjára is végigröhögtem az egészet, Nej csak annyit mondott, hogy te ezt nem értheted.

09. Néró. Ez megint egy nehezen érthető darab. Úgy értem, a szituációk egyenként érthetők, kellően mulatságosak is, csak az egész nem akar összeállni, ráadásul elég kurtán-furcsán szakad vége. De az ügyelő csajszi zseniális, a Nérót játszó pacák meg a legnagyobb kedvencem a zenekarból.

10. Putyin. Igen, sejtem, hogy most azért néhányan összehúzták a szemöldöküket. Nos, ez egy négy évvel ezelőtt készült paródia a fiatal Putyinról, aki akkor még Pétervár és Moszkva között ingázott. Vannak benne apró finomságok (ahogy ceruzával hanyagul elejére tekeri a kazettát) és vannak benne durván vigyorgósak is (amikor a vezérkari főnökkel egy torpedótáblát elemeznek).

11. Az Év Nője. Avagy a partnerkeresés nehézségei. És a végén arra is választ kapunk, miért az lett az Év Nője, aki. (Nej szerint ezt sem érhetem.)

12. Ez nem Párizs. Kemény a háziasszony élete. Különösen úgy, hogy mosás, takarítás közben a világot is meg kell mentenie. Szerencsére valahol a férje is hős.

13. Levegőakrobata. Ez nem igazán vicces videó. Mint jeleztem is az elején, a Leningrad-nak vannak durva, véres videói is. Ez azért került bele a válogatásba, mert egy apró trükkel sikerült egy merőben szokatlan filmecskét összehozni. Cirkuszban vagyunk, az este során meglehetősen sokminden történik, elég komplex a cselekmény, a lényeg, hogy mind véletlen balesetek, mind erőszakos cselekmények miatt apránként elszabadul a pokol. A trükk pedig az, hogy a filmet visszafelé vetítik le, így elég sokat kell filózni azon, vajon mi is történt?

14. Szalma. Egy újabb ábrándozós klip. Az Asszony elutazik valahová, a papucs formájú férj pedig otthonmarad. A szituációnak két kimenete lehet: a férj békésen elvan otthon egyedül, megvacsorázik, tévét néz, korán lefekszik. De lehet az is, hogy átjön a bulizós szomszéd, söröznek, vicceket mesélnek, politizálnak, kimennek az erkélyre bagózni, meglátnak a téren két macát, felhívják, diszkó, pia, tánc, aztán a férj szintén korán fekszik, de nem egyedül. A klip fő erénye, hogy nem árulja el, melyik történt meg valójában, a két verzió egyszerre játszódik. (Mondjuk a végén a csilláron himbálódzó melltartó több, mint célzás.)

15. Prada táska. Érdekes módon ez most nem női problémát boncol. Van egy kiöregedőfélben lévő énekesnő, klipet forgatnak, a nőnek meg mindenféle bajai vannak. Meg egy kétajtós szekrény méretű testőre. Meg egy pici kutyája. Illetve az csak volt.

16. Az igazi pétervári bullshit. Úgy szerettem volna időzíteni, hogy ez a klip már éjfélhez közel kerüljön megnézésre. Tulajdonképpen fejlődésregény: egy puccos dáma betéved valami pétervári csehóba, mórikálja magát, Snura meg egy rap-ben helyreteszi, miszerint Péterváron ezt nem így csinálják (nyomkodd a csöcsöd bébi és tolj be egy liter vodkát), a nő vevő a bulira… és a végén az is lesz. Mármint buli.

17. A péterváriak isznak. (Pityeri pitty.) Ezt szerettem volna pontban éjfélkor bejátszani, de nyilván megcsúsztunk. Kár. Ez a klip a zenekar egyik csúcsproduktuma. Nagyjából arról szól, hogy mindenféle embernek tele lesz mindenféle dolgokkal a hócipője és tök véletlenül összeverődnek, a rendőr végigzsarolja a kocsmákat, így lesz pénzük is, piájuk is és végigisszák a pétervári éjszakát. Elismerem, így leírva nem igazán ütős, de jelen klip nagyon erős vizuálisan, írásban képtelen vagyok visszaadni. (Apró érdekesség, hogy a rendőr valódi rendőr volt. Nyilván be volt avatva, elég durva lett volna, ha mindezt csak úgy megcsinálják vele. Nos, csak volt. Ahogy megjelent a klip, a csókát kirúgták. Nem értem, miért.)

18. Az egészséges életmód. Egy röpke elemzés arról, hogy miért is veszélyes az úgynevezett sportos, egészséges életmód. Akik bemutatják: egy patológus boncmester és a segédje. Meredek fekete humor.

19. A jelölt. A végére hagytam a legnagyobb dobást. Ezen a klipen ötödjére is akkorákat röhögtem, mint elsőre. Sorra fedeztem fel újabb, meg újabb apró poénokat, a szövegre nagyjából három megnézés után tudtam csak odafigyelni. Ez az alkotás timurlenki magasságokban szárnyal, sőt, véleményem szerint jóval magasabban. (Érdekesség, hogy a főszereplő házaspárt ugyanaz a két szinész játssza, akik a Disztópia Mikulás klipben is szerepeltek. Csak itt pár évvel öregebbek és jó pár kilóval nehezebbek.)