Category: Műértés

Meat Loaf

Eh. Az a hülye hübrisz. Mintha egy vírus foglalkozna azzal, hogy ki mit tett le az asztalra az életében.

Már évek óta kettesben szilveszterezünk Nejjel, méghozzá úgy, hogy készülök egy műsorral, azt nézzük, közben borozgatunk, beszélgetünk, a végén pedig rendszerint elalszok a fotelben. Most is pontosan így történt. Voltak vidám filmek, voltak komolyabbak, voltak vicces videók, volt koncert és készültem előadásokkal is. Az egyik egyórás előadás egy Meat Loaf számról szólt. Igen, egy számról. Egy órán keresztül. (Nagy kedvencem volt a pacák.)

Ez a szám a ‘Paradise by the Dashboard Light’, azaz a ‘Mennyország a Műszerfal Fényénél’.

Legyen az a megemlékezésem, hogy – némileg kibővítve – ezt az előadást írásban is bemutatom.

1. A szöveg

Nem rövid szám, ráadásul nagyon fontos a szöveg. Mármint az, hogy mikor, ki, mit mond és miért. Az egész ugyanis egy több idősíkon játszódó történet.
Magát a szöveget itt lehet elolvasni.
Ha nem megy annyira az angol, használd a Google Translate, vagy a DeepL szolgáltatásokat.

“Paradise by the Dashboard Light,” a junk-opera epic of teenage lust from the album’s second side. Here, “paradise” — uh, spoiler — is a woman’s naked body; over some nine minutes, Meat Loaf delivers an appropriately hysterical performance of Steinman’s perfervid story, which involves the woman stopping a makeout session and extracting a promise from the singer to love her till the end of time if they have sex.

Maga a történet két idősikon játszódik. Egy hapsi emlékszik vissza egy fiatalkori élményére. Kamaszkorában üldögélt estefelé egy autóban valahol a világ végén, kint a természetben. Mellette üldögélt a középsuli legjobb nője. A dal első részében a szereplők ezt a helyzetet bontják ki. Hogy mennyire romantikus, hogy mennyire fiatalok, hogy mennyire jól érzik magukat a műszerfal fényénél, dacára a hűvös időnek. Érezhető, hogy nem fognak megállni a beszélgetésnél.
Aztán a hapsi a lényegre tér. A dalban _ebből_ nem hallatszik semmi, diszkréten a rádióban közben menő baseball közvetítés hangosodik fel. Majd amikor valami olyasmit mond a szpíker, hogy ‘is about to score via the suicide squeeze’, a hapsi is szkórolni akar.
Meglepő ellenállásba ütközik. Az addig készséges leányzóból fúria lesz. Közli, hogy csak akkor mehetnek tovább, ha a pasi előre megigéri neki, hogy az idők végezetéig szeretni fogja, gondoskodik róla, elveszi feleségül. A srác kiakad, ugye már a mennyezetvilágítást sturcolja a farka és ebben a helyzetben kellene használnia az eszét arra, hogy megkerülje ezt a kínos kérdést. Zavarában azt hajtogatja, hogy aludjanak rá egyet és majd holnap reggel megbeszélik. A csaj nyilván nem hagyja ennyiben, végül kierőszakolja, hogy a hapsi mindent megígér.
A harmadik részben visszatérünk a jelenbe. Az időközben megöregedett fiú betartotta a szavát, elvette feleségül a lányt. De nagyon el van keseredve. Könyörög az idők végezetéhez, hogy jöjjön már el minél hamarabb, hogy megszabadulhasson a nőtől. Majd a szám végén énekelnek egy melankolikus (később veszekedéssé fajuló) duettet, ahol a hapsi azt hajtogatja, miszerint soha nem volt olyan jó, mint akkor az autóban, a csaj meg az első részből idézget romantikus mondatokat.

Paradise by the Dashboard Light (Wikipedia)

2. A dalszerző, Jim Steinman

Óriási figura volt. (Tavaly áprilisban hunyt el agyvérzésben.) Írhatnék róla egy csomót, de mások már megtették.
Személyes tragédiája, hogy habár nem volt rossz hangja, de nagyon messze állt attól, ami a saját számaihoz kellett volna. (Wágneriánus rock, vagy mi a szösz.) Jellemző, hogy a legnagyobb slágereit Meat Loafnak és Bonnie Tylernek, két, erősen drámai hangnak írta. (Felemás duett Bonnie Tylerrel. Steinman csak tátog.)

Egy felvétel arról, hogyan énekelt szólóban. (Szerintem nem rossz. Az pedig kifejezetten érdekes, hogy a meglehetősen egyszerűke Total Eclipse of the Heart dal eredetileg mennyire komplex, mennyire sötét és mennyire erős dal volt. Hogy mennyire nem volt még benne egy csepp Total Eclipse of the Heart sem.)

A hangminőség nem túl acélos. Akit érdekel itt van egy jobb, de rövidebb változat.
Ez pedig egy cefet hosszú (közel 4 órás) interjú az egyébként interjúkat nem igazán adó Steinman-nel.
Első rész
Második rész

Jim Steinman (Wikipedia)

3. A lemez: Bat Out of Hell I.

Nagyon nehéz szülés volt. Senki nem akarta kiadni. Közel 3 évig házaltak vele. (Jelenleg egyike a legnagyobb példányszámban eladott lemezeknek.)
A Paradise a B oldal első száma.
Ha már eddig írtam Meat Loaf-ról, illetve Steinman-ről, említtessék meg Todd Rundgren neve is, aki a producer volt. Ő hitt először ebben a lemezben (bár meg volt győződve róla, hogy ez egy Bruce Springsteen paródia) és miután senki nem akarta kiadni, ő tette bele a szükséges pénzt. Nem mellékesen ő volt az, aki a Paradise veszekedési jelenetének koreográfiáját kitalálta. (Mondjuk, az abszurd produkciók terén ő sem egyszerű ember.)

Bat out of Hell (Wikipedia)

4. Ellen Foley

A Bat Out of Hell lemez elődje egy rockopera volt, Neverland címmel. Igen, egyfajta Peter Pan, de nagyon sötét.

A teljes musical itt hallgatható meg. Illetve a musicalből tervezett film 1997-es előtanulmánya, melyből később 2017-ben nagysikerű újabb musical lett, szóval az a demó meg itt van. Nekem kellemes meglepetés volt, hogy a Meat Loaf (Steinman) univerzum jelentős darabjai egészen jól hangzottak korai változatban is.

Ebben a darabban Ellen Foley játszotta Wendy szerepét, így adta magát, hogy amikor Steinman úgy döntött, hogy Meat Loaf lemez lesz a színdarab menőbb dalaiból, akkor Foley kisasszony vokálozott rajta. Egyben ő énekelte lemezre a Paradise női szólamát, illetve a lemez megjelenése előtti turnén is ő énekelt.
Sajnos ezekről nem maradt fent videófelvétel.
Hogy megsaccolhassuk, milyen lehetett, ide teszek egy másik Meat Loaf koncertrészletet. A szőke háttérénekes Ellen Foley, a fekete hajú pedig Karla DeVito.

Igen, ez egy meglehetősen ritka felvétel. Amikor a két vetélytárs egyszerre énekel a színpadon.

Ellen Foley (Wikipedia)

5. Karla DeVito 1

Amikor a Bat Out of Hell még Neverland néven létezett, a darabban Steinman mögött egy Orchestra Luna nevű zenekar dübörgött. (Nem tévesztendő össze Kamondy Ágnes Orkesztra Luna nevű zenekarával.) Ebben – mármint az amerikai – zenekarban énekelt Karla DeVito, aki később csatlakozott Meat Loaf koncertzenekarához. (The Neverland Express.)

Amikor megjelent a Bat Out of Hell, elindult egy lemezbemutató turné is. Ezt Ellen Foley valamiért lemondta,

  • I didn’t want to go on the road with them, you know you’re singing backgrounds and then you go up and he sticks his tongue down your throat you know for 12 minutes and be using this incredible solo and that said and you have a lot of drama to contend with and at the time I was playing the lead in Hair on Broadway, I was in the movie of Hair you know working I was working all the time so I had my own stuff to do…
    Ellen Foley interjú
  • így Karla ugrott be helyette. Erről a koncertről sajnálatosan csak két videó maradt fent: a Paradise és a címadó Bat Out of Hell.

    Két érdekesség a felvételekkel kapcsolatban:
    – Habár Karlának is jó hangja van (lásd itt: New Year’s Rockin’ Eve 1981 – Karla DeVito szilveszteri koncertje), de valamiért Ellen hangját favorizálták. Emiatt lett az, hogy a koncert videófelvételén Karla produkciója alá Ellen hangját vágták, ajakszinkronizációval.
    – A koncerten a zongorán Jim Steinman játszik, aki ekkor még tagja volt a Neverland Express csapatnak.

    És akkor magáról a videóról.
    Isteni.
    Karla… habár itt van a legkevesebb színpadi játszadozás, de ebben van a legtöbb erő. A csaj elképesztően temperamentumos, egyszerre tud elolvadóan kedves és drámaian erőszakos lenni… na meg Meat Loaf-ot sem kell félteni.
    Energikus, robbanékony előadás.

    Karla DeVito (Wikipedia)

    6. Karla DeVito 2

    Azt írtam volna, hogy nem maradt fenn koncertfelvétel? De, maradt. Nagyon bravúros találat. 1978-as darab, a frankfurti Rockpalastban előadott koncert, gyakorlatilag ugyanazzal a garnitúrával. Csak éppen Karla itt már magát adja, a saját hangján énekel. (Külön felhívnám a figyelmet a Neverland-ból átemelt drámai részletekre.)

    Ez pedig itt alul a Paradise erről a koncentről. Itt már elkezdik kijátszani a jelenetben rejlő potenciált, sőt, itt hangzik el a végén Karla egykori improvizációja, miszerint ‘és viszem a gyereket is’, amitől Meat Loaf először konkrétan lefagyott, később beépítették a jelenetbe.

    7. Amit nem lehet kihagyni

    ‘Örülök, hogy itt lehetek’ – énekli együtt Karla és Ellen. Mi is.

    8. Kati Mac

    1985, Bad Attitude koncertsorozat. Az aktuális csaj Kati Mac. Fekete bőrszerkó, fekete fehérnemű, szőke haj. Üres tekintet. Meat Loaf pedig agresszív kismalac.
    A szexjelenet előtt hosszú, dzsesszes bevezetés… aztán valahogy félremegy a dolog. A lány egy ideig passzív, majd kezdeményez, konkrétan lenyom egy sztriptízt, Meat Loaf meg próbálja visszaöltöztetni, a csaj közben szedi le róla is a ruhát, mászik rá, bújik. Ezzel nem is lenne baj, csak éppen kifutnak az időből és elérnek ahhoz a részhez, amikor a lánynak rá kellene ordítania a fiúra, hogy most már hagyja abba. Miközben éppen ő erőszakoskodik.

    Egy kicsit olyan a szituáció, mint amikor katonakoromban őrségben elaludtam az őrbódétól száz méterre lévő bokorban, aztán arra ébredtem, hogy a váltás már ott tanakodik a bódénál, hogy merre lehetek, természetesen pont most jött velük ellenőrző előljáró is, azaz tök szabályosan kellett volna lebonyolítani a váltást, aztán a vége az lett, hogy futottam feléjük és kiabáltam, hogy ‘álljkivagy?’. Azok meg csak néztek bambán, majd P. zászlós visszakiabált, hogy ennél jobban már nem tudnak állni.

    9. Amy Goff

    1986-92 között a Goff testvérek vokáloztak a koncertzenekarban. Az alábbi felvétel ebben az időben (1991) készült. Elaine Goff a háttérben énekel, Amy Goff pedig a nő az autóban. A műszerfal fényénél. Klasszikus ‘lány a szomszédból’ karaktert játszik. (Dauerolt hajzuhatag… ahogy Pásztor Anna is énekelte, ma már némi magyarázatot igényel.)
    Sorra jelennek meg az új elemek:
    – Az egyszerű dalból 17 perces miniopera lett.
    – Beindul a tényleges vetkőztetés. Meg a tapizás. (A poén az, hogy a csaj hapsija, későbbi férje, Chuck Burgi, ott veri a dobokat mögöttük.)
    – Huh, Meat Loaf párosodásra hívó násztánca…
    – A végén pedig repkednek a bitch és a dick kifejezések, a ‘fuck you too’ számolással pedig felmennek nyolcig.

    [Utólagos belegányolás, azaz egyet fizet, kettőt kap]

    Itt van egy 1987-es Paradise egy holland koncertről. (Két részletben van fent a neten.) Na, itt már igazán dögösek a Goff nővérek, fekete bőrszerkó, és hajzuhatag, de az egész szinpadon, még Meat Loaf is csinos fogantyút visel a fején.

    10. Aspen Miller (Aspen Vincent)

    1993-2013 között Meat Loaf állandó szinpadi partnere Patti Russo volt. 2006 körül valamiért szétmentek. Ekkor jött be – mint később kiderült, ideiglenesen – Aspen Miller, Patti helyére.
    Meat Loaf hülye kinézete ne zavarjon meg senkit, itt ugye már idős fejjel játssza el a középiskolást: érettségi öltöny, hosszú haj. Aspen szintén virít: kigombolt forró nadrág, szűk top, szabadon hagyott has. Amikor először láttam, húztam is a számat. Mennyire megjátszós, mórikálós csaj már. Csak riszálva tud járni, a mellét felnyomja az egekbe, a stílusa meg… olyan ‘szép csaj, de buta, mint a tök’. Aztán megnéztem az egész koncertet és visszavontam. Ez a karakter a színjátszás része volt, a hölgy teljesen rendben van, mind mozgásban, mind énekben.
    Meat Loaf viszont öregszik, már nyoma sincs a korábbi vehemenciának. A fakjúzás is sokkal visszafogottabb.

    A lenti felvétel egy 2007-es koncertről van. (A teljes koncert – 3 Bats Live – is fent van a Youtube-on. A végén lenyomják a Gimme Shelter-t, Aspen nagyot alakít benne.)

    Aspen Miller:
    PeoplePill
    Wikipedia

    11. Patricia Russo 1

    Nem véletlenül kap a hölgy három bejegyzést. Közel 20 évig énekelt Meat Loaf-fal a szinpadon, magát a Paradise számot is számtalan formában adták elő.
    1998. Az alábbi felvétel az első alkalom, amikor ezt a számot bemutatták a tévében, konkrétan valami Donny & Marie Osmond nevű showműsorban. Értelemszerűen rettenetesen visszafogták magukat, a szám is csak 6 perc körül lett.

    Amit kiemelnék:
    – Meat Loaf arcjátéka, amikor Patti odabiggyeszti a lista végére, hogy ja és vegyél el feleségül.
    – A végén csak sikerül belerángatni a műsorvezetőket is a veszekedésbe.
    – Patti még mennyire fiatal és lelkes.

    Patti Russo (Wikipedia)

    12. Patricia Russo 2

    Ez egy 2011-es koncert. Na, itt már nem finomkodnak. Kezdve ott, hogy az immár kissé molett Patricia kisasszony közelről vizsgálja meg, mekkora erekciója van Meat Loaf-nak (mammamia!), folytatva ott, hogy a szexjelenetben először nincsenek is a szinpadon, majd betáncol Alice és a Fehér Nyúl, később besétál teázgatva a Kalapos, közben a szexet finom áttétellel megjelenítő baseballmeccs helyett korábbi koncertfelvételeket vetítenek a háttérben terpeszkedő kövér guminő mellé, mely felvételeken Meat Loaf és Patti nyalják-falják egymást, fúj, a szpíker természetesen továbbra is Phil Rizzuto, utána bejönnek ők is, immár élőben megy a nyalás-falás, Meat Loaf letépi a csaj melltartóját, aki a veszekedésnél sírni kezd, Meat Loaf elmeséli a tanulságot, majd a végén Patti tökönrúgja, szóval semmi különös.

    13. Patricia Russo 3

    Ez pedig már a vég. 2001-es felvétel. Nagyzenekarral. Énekkarral. Patricia – vamp frizurával – hideg, kegyetlen, számító nőt alakít, Meat Loaf pedig ügyetlen balekot. Vesd össze ezt az első videóval, ahol Meat Loaf megállíthatatlanul nyomul. Itt már attól is összeszarja magát, ha a csaj közelébe kell mennie. Hiába járja el a továbbfejlesztett párosodási táncát, a nő kiröhögi. Elsőre nem is jön össze a dolog, majd amikor nagynehezen, kihasználva Patti féltékenységét, mégis, utána a veszekedésnél megint nyúl lesz belőle.
    Nyilván nem Meat Loaf lett ennyire béna, ez egyszerűen csak színjáték és ezen a napon ezt a változatot adták elő, de valahol mégis szomorú látni, hogy a korábbi sistergő előadás ilyen tragikomikus hangulatú is lehet.

    Ja, a szőke énekeslány Meat Loaf idősebbik lánya, Pearl.

    14. Cian Coey

    Habár az előző felvételre írtam, hogy az a vég, de ez csak az akkor előadott koncepcióra vonatkozott. Az igazi vég ezen a felvételen jelenik meg. 2016-os koncert, bár inkább hakni. Meat Loaf hirtelen nagyon megöregedett. Meghízott. Igen, magához képest is. A hangja eltűnt, hamisan énekel. Önmaga szánalmas paródiája lett. Én szégyelltem magam, amikor szenilis 69 évesen eljátszotta Cian kisasszonnyal a szenvedélyes szexjelenetet. Van még egy 2015-ös változat is, de az sem jobb. Sőt, már a 2013-as változatnál is erősen rezeg a léc.
    Sic transit.

    Kicsit jobban utánanézve, úgy tűnik, hogy azokkal a 2014-16-os évekkel lehetett a gond. (Tudtommal volt egy asztma és egy Parkinson is.)
    Itt van egy 2021(!) szeptemberi élő felvétel. Meat Loaf egészen rendben van. A hangja egy kicsivel erőtlenebb, de nagyjából oké. Mászkálni már nem igazán tud, kicsit nagypapás, de egyáltalán nem tragikus.

    15. Akik kimaradtak

    Egy MLBF nevű felhasználó összevágta egy videóba az összes csaj produkcióját, akik valamikor, valamilyen formában énekelték Meat Loaf-fal ezt a dalt. Csak audió, illetve a hölgyek fényképe, de így is érdekes összegzés.
    Nézzük, kik maradtak ki az írásból.

    Először azok, akik zenekari tagoknak számítanak, azaz szerepelnek a Neverland Express wikipedia oldalán:
    – Pamela Moore: Nem találtam olyan videót, ahol a Paradise-t énekli. Találtam viszont egy 1981-es dortmundi koncertet. Meglehetősen szürreális, de jó. Erősen hasonlít a fentebb belinkelt 1978-as frankfurti koncertre, csak éppen Steinman már nincs a zenekarban és Karla helyett Pamela van a szinpadon. Kicsit sajnáltam a csajt, mert nem kapott saját egyéniséget: ugyanolyan ruha, ugyanolyan frizura, ugyanolyan drámaian túlfűtött mozgás, mint Karlánál. Egy klón.
    – Stacy Michelle, Lyssa Lynne. Nem találtam róluk Paradise videót. Nem is törtem nagyon magam, ők már a végső fázisban léptek fel.
    – Ezenkívül vannak még lányok, akikről sem én, sem MLBF nem talált semmit. Így jártak.

    Másodszor azok, akik rövid ideig, éppen csak egy apró bohóckodásra álltak össze Meat Loaf-fal. Ezek a különböző showműsorok vezetői:
    Megan Mullally, Megan Mullally Show (Tetszett, amikor a feliratozó gép a ‘sleep on it’ elhangzásakor azt írta ki, hogy ‘semen’.)
    Rosie O’Donnell, Rosie O’Donnell Show (Ezen konkrétan szétröhögtem az agyam.)
    Angela Groothuizen, Grand Gala Du Disc.

    16. Bride & Groom

    Bármennyire is fura, de ezt a dalt előszeretettel szokták énekelni esküvőkön is, dacára a negatív végkifejletnek. Bátrak.
    Ezek közül emelném ki a szerintem legprofibbat. A szereplők nem árultak el sokat magukról: Menyasszony, Vőlegény. A hangminőség sajnos gyenge, ezen még dolgozhattak volna.
    Nagyjából arról van szó, hogy a menyasszony fehér ruhában, a vőlegény szmokingban felpattantak a színpadra és élesben lenyomták a dalt. A leányzó basszusozott (de még milyen jól!), a hapsi szólógitárral tolta, mindketten énekeltek (naná), mögöttük meg volt még egy dobos. Amennyire az én béna szövegértésem engedte, úgy tűnt, hogy nagy bátran a végét is eredeti szöveggel énekelték.

    17. WTF???!!??

    Halványlila gőzöm sincs, hogy mi ez, de eszméletlenül jó. És Steve Martin.

    Végszó

    Természetesen nem ez az összes felvétel erről a számról. Ha rákerestek, láthatjátok, tele van vele a Youtube. Különböző lányok, különböző verziók. Szőke Patricia, kombinéra vetkőzve, a végén kis híján visszacsábítva a hapsit. Duci Patricia mennyasszonyi ruhában, még ducibb Meat Loaf szmokingban. Van, amikor a lány győz a végén, van, amikor a hapsi. Háziasszony énekel az autóban vezetés közben. Vagy ez, a minimalizmusában is tökéletes produkció. Vagy a Geek Banda az érdekes témabontásokkal. Meg ilyenek. Tényleg érdemes keresgélni.

    PS.

    Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, az előadáson sem hangzott el, de ha már úgyis belemásztam a partnernők témába, legyen teljes a kép. Van ugye az a Meat Loaf szám, miszerint mindent megtennék a szerelemért… várj, mégse. A 90-es évek nagy slágere volt. Amikor először láttam a klippet, teljesen ledermedtem. Honnét szedték elő ezt a nőt? Valami elképesztően vonzó megjelenés és csodálatos hang. Hogy lehet, hogy ez a nő nemhogy nem világsztár, de sehol sincs jegyezve?
    Aztán elkezdtem kombinálni. Várjunk csak. Van itt ez a Dead Ringer of Love videóklip. Cher mögött mintha ott vokálozna egy nagyon hasonló leányzó. Oké, a két klip között legalább 12 év van, de egy sminkesnek ez nem akadály. Lehet egy vokálos csajnak ilyen hangja? A fene tudja. De mi van, ha a leányzó csak tátog? Láttunk már ilyet. Ki lehet a donor? Ez se nehéz, Bonnie Tyler. Hiszen Jim Steinman neki is dolgozott, megvolt a kapcsolat.
    Össze is állt a kép. Nem is foglalkoztam többet vele. Csodák nincsenek.

    Aztán valamiért egyszer kellett a lány neve. Rákerestem. Lorraine Crosby. Aztán ha már megvolt, utána is olvastam egy kicsit.
    Nyilván megint semmi nem úgy volt, ahogy kispekuláltam.
    – Lorraine ugyan háttérénekesként dolgozott Meat Loaf-nál, de 1990-ben vette fel vele a kapcsolatot, a Dead Ringer viszont keményen a nyolcvanas évek. Ergo nem ő rázta a vállait, meg a köztük lévőket a klipben.
    – Lorraine vokálozott, illetve énekelt Bonnie Tylerrel. Oké.
    – Viszont tényleg ő énekelte a női szólamot a dalban. Mind lemezen, mind a videóban. Többek között pályázott rá Cher és Bonnie Tyler is, de Lorraine nyert. Valószínűleg azért, mert egy Sport szeletért is elvállalta. (Viccelek. Még ennyit sem kapott érte.)
    – Akkor mégis volt a talonban egy ilyen minden téren szuper énekes? Nem. A tátogást legalább eltaláltam. A videón egy modell szerepel, Lorraine énekét rászinkronizálták.

    És akkor mi mással is lehetne zárni ezt a hosszú írást?

    Búvópatakok

    Talán írtam már róla, most lusta vagyok rákeresni, de mindegy is, a lényeg, hogy 1988-ban szakmai gyakorlatnak álcázott csavargáson vettem részt az NDK-ban. (Fiatalabb olvasók számára: Kelet-Németország.) Két dolog volt nagyon olcsó odakint: a szivar, meg a hanglemez. Főleg az elsőből vásároltam sokat, de becsúszott néhány lemez is.
    Szerettem ezeket a lemezeket.
    Az idő viszont közben telt, a bakelit lemezek először csak kicsit, később nagyon sercegtek. 2010 körül végképp megadta magát a lemezjátszóm és már nem terveztem újat venni. Az összes lemezt odaajándékoztam egy gyűjtő havernak, persze előtte a beszerezhetetleneket megpróbáltam bedigitalizálni. A haldokló lemezjátszóval. Háát… olyan is lett.
    A német lemezeket konkrétan leírtam veszteségbe. NDK lemezek. Hivatalosan nem lehetett beszerezni egyiket sem, de DC-n, torrenten sem.

    Aztán most, csak úgy kiváncsiságból körbenéztem. És hoppá. 3 lemez hiányzott nagyon. Ezek közül kettő fullra felkerült a Youtube-ra.

    Millenniumi Földalatti Vasútvonal

    halk szonettként borult az éjszaka sátra a tájra.
    állok. s a tó közepéről a hold sugarán tör elő hozzám az éjjeli kép:
    kis kenujukban lágyan ringva rendőrök ülnek és adnak hálát.
    lányos az arcuk, boldog a napjuk s halkan így fuvolázzák:
    monga-onga ne evezz most kérlek, hoj hoj huj huj lá lá lá

    de hogyha majd leszakadnak az erkélyek,
    akkor majd végre belátják a vendégek,
    hogy ez a ház, nem olyan, mint a többi ház
    más
    más

    és akkor majd bekopognak a sintérek,
    hogy legyünk lakói megint lent a pincéknek
    de az a nyár soha többé nem lesz már
    nyár
    nyár

    Hogyha majd leszakadnak az erkélyek

    Mint egy álom. A 80-as évek közepén volt egy zenekar. Jöttek a semmiből, kiszórtak húsz-harminc egyedi, izgalmas hangszerelésű és szövegű dalt, majd visszamásztak az ufójukba és eltűntek. Nyom nélkül. Évtizedekig nem lehetett tudni róluk semmit.
    Szerencsére most már lehet.

    A rossz példa is jó példa

    Sok évvel ezelőtt egy spontán tűz melletti sütögetés alakult ki a szomszédok között az akkor még játszótér helyett csak gyepes területen. A szembeszomszéd kihívott engem is, majd egyből eldőlt, valószínűleg túltöltötte magát. Ottmaradtam egy csomó ismeretlen emberrel, de hát ezt hívják úgy, hogy szocializáció. Beszélgettünk. Valahogy kiderült, hogy az egyik fazon valami művészettanár és istenbizony nem erőltettem a témát, de kiderült az is, hogy szoktam rajzolgatni. A pacák meglepődött, majd megkérdezte, hogy tudok-e mutatni rajzokat.

    Én akkoriban kisérletezgettem azzal, hogy valahogyan próbálgattam a tevékenységemet könyvek formájába terelgetni.

    Van egy oldal, a lulu.com. Kicsit munkás a dolog, de ha összeraksz egy megfelelően szerkesztett pdf fájlt meg egy frankó borítót, akkor könyvet csinálnak belőle. Úgy értem, hogy valódi könyvet, igazi ISBN számmal és minimális anyagiakért az Amazonra is kiteszik. Egy időben komolyan játszottam vele, de mára felhagytam vele. Rajtam kívül valószínűleg nem érdekelnek senkit ezek a könyvek papír formában, elektronikusan meg ugye fent vannak a blogon.

    Sokszor írtam már, hogy ez a blog valamikor karikatúrablogként indult, majd ez a műfaj lassan kikopott. Egy ideig tologattam a régi rajzokat mindenféle tárhelyekre, weboldalakra, de egy idő után elegem lett belőle. Összeraktam egy pdf-et és kitettem a könyvek közé. De előtte még megluluztam. Azaz csináltam egy olyan pdf-et, amelyből fizikai könyvet lehetett nyomtatni. A színes oldalak cefet drágák voltak, igyekeztem spórolni. Apró, nehezen olvasható betűtipusokkal, kevés köztes helyekkel. Az első eredmény borzalmas lett. Sajnos csak papíron, a képernyőn egészen jól nézett ki a könyv. Ebből rendeltem magamnak két példányt. Némi fejvakarás után, okulva az okulandókból, jelentősen átdolgoztam, kinyitottam egy kicsit jobban is a pénztárcámat. Ez a példány már valamennyire vállalható lett. Ebből is rendeltem kettőt. Mára mindkettőből egy darab maradt, itt figyelnek a könyvespolcomon.

    Nos, azt a vállalhatatlanul vacak példányt vittem ki a pacáknak. Mivel addigra már kiderült, hogy tipográfiát oktat (veszélyes emberek, tudnék róluk mesélni), kifejezetten felhívtam a figyelmét, hogy a tipográfiával ne foglalkozzon, én is tudom, hogy szar. Ha a rajzokra kiváncsi, akkor koncentráljon azokra. Ehhez képest leordította a hajamat. Nyilván a tipográfia miatt. Nem lettünk barátok. Nem is maradtam sokáig, otthagytam a francba a társaságot. A könyv ott maradt a hapsinál, nem erőltettem, hogy értemenjek. Aztán egyszer elköltöztek. Legyintettem egyet, tutira fel fogja használni állatorvosi lóként, de marhára nem érdekelt.

    Na most, nem tudom, te szoktál-e szelfszörfölni? Én úgy évente egyszer beírom a gugliba a nevemet és megnézem, mit tud rólam az internet. És hoppá. A doksi.net oldalon a Művészet/Középiskola kategóriában ott figyelt a könyv. Szélesen vigyorogtam. Mégiscsak jó lett az a szerencsétlen könyv valamire. Gondolom, több órán keresztül darabokra szedik az összes hibáját, a nebulók pedig elszörnyülködnek, hogy mik vannak.
    Megint sikerült edukálnom.

    [PS]
    Ez a legvacakabb. Amikor megírsz egy cikket, szépen végigvíve a gondolatot, faragsz is egy csattanót a végére… aztán kiderül, hogy az egész egy nem egészen alapos körültekintésre épült. Egyszerűen a Művészet/Középiskola kategória félrevezetett. Reflexből adta magát, hogy az a bizonyos illető volt. De nem. Ugyanis az írás után visszanéztem és megtaláltam, hogyan lehet gyorsnézettel belenézni a doksiba. Rajzok ugyan nincsenek benne, de a szövegből egyértelmű, hogy egyszerűen csak a blogról szedték le a pdf-et és rakták ki a saját oldalukra. Nyilván lehetne hümmögni, hogy CC, meg izé, de nem lényeges.
    Persze ettől még a sztori eleje igaz, csak a történet önmagában olyan… féloldalas.

    Hamlet

    Az előző bejegyzés írása során jutott eszembe, hogy mennyi közismert félreértés is kötődik ehhez a darabhoz. Gyomláljunk egy kicsit.

    • Ha megkérdeznék egy csomó embert, hogy nevezzen meg egy ikonikus pózt, egy erős jelenetet a Hamletből, a legtöbben azt említenék, amikor ott áll Hamlet a színpadon, koponyával a kezében és a híres nagymonológját mondja. Habár dramaturgiailag tényleg ütős lenne egy ilyen jelenet, de a darabban nincs. A nagymonológ közben nincs a közelben hulla. (Még éppen nincs.) Amikor Hamlet bolyong az országban, akkor találkozik egy sírásóval, aki éppen az egykori udvari bolond, Yorick sírját bontja ki. Itt veszi fel Hamlet a koponyát és elmélkedik azon, hogy valamikor mennyit nevetett az udvari bolond viccein, aztán lám csak, ennyi maradt belőle.
      (A témáról anno Marabu rajzolt egy mini képregényt, zseniális.)
    • Mit gondoltok, szerepel a Hamlet-ben az a mondat, hogy ‘Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés”? Hmm? Ugye ez a híres nagymonológ első sora.
      Nézzünk utána. Arkanum, a teljes szövegkönyv, III. felvonás, 1. szín.
      Fordító Arany János. A monológ így kezdődik:

      HAMLET.
      A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.
      Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
      Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
      Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
      S fegyvert ragadva véget vet neki?

      Hát, itt nincs. Ez egyébként pontosan az, amit a korábbi írás mottójaként használtam.
      Nyomozzunk tovább. MEK, teljes szövegkönyv. Fordító Arany János.

      HAMLET
      Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
      Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
      Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
      Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
      S fegyvert ragadva véget vet neki?

      Nos, ilyenkor mi van? Arany egyszer így fordított, egyszer meg máshogy?
      A megoldás az, hogy a második változat az nem teljesen Arany fordítása. Előtte kábé 30 évvel Vajda Péter már lefordította a Hamletet. Arany, a rá jellemző korrektséggel és szerénységgel bele is írta a fordítási jegyzeteibe, hogy erre a sorra létezik egy másik, egy ismertebb fordítás, akinek az jobban megfelel, használja azt. És azt is használjuk. Egyszerűen ez a nyers, erős felvetés jobban illik a kicsit dühös monológhoz. Arany változata… olyan tudálékos.
      Akit érdekel, ebben a jegyzetben a 18. oldalon megtalálja a sztorit.

    • Aztán… létezik-e olyan interpretáció, ahol egyszerre hangzik el mind a két fenti fordítás? Hogy hogyan? A főhös mondja az eredetit, mögötte a kórus meg a másik verziót énekli. Igen, Nagy Feró érdekes rockoperájáról van szó. Itt az történt, hogy Feró fogta a darabot, kalapáccsal apró darabokra törte, majd a szilánkokból összerakott egy kollázst. Miklóska Lajos pedig az elképesztő ritmusképleteivel megadta a kegyelemdöfést. A darabnak is és a közönségnek is. Én szeretek minden elmebajnak kinéző dolgot, így ezt is, de azért nem árt tudni, hogy ne ebből a feldolgozásból próbáljuk meg megismerni a darabot.