Köszönöm, jól vagyok

Most már. Reggel keresztbe tudtam volna harapni egy grizzlymedvét.

Kezdődött ott, hogy tegnap este el akartam készíteni egy újabb screencast-ot. Fél tizenkettőkor ugrottam neki, ment is szépen, ahogy kell. Aztán 18 perc környékén botrányosan beleragadtam egy körmondatba, leállítottam. Végignéztem – és nem voltam teljesen megelégedve vele. Gondoltam, újraveszem.
Ezt nem kellett volna. Ekkor kapott el ugyanis egy olyan sorozat, hogy a végén vinnyogva vertem az asztalt. Hat perc körül lefagyott a tablet. A következőbe beletüsszentett valaki a lépcsőházban. Menetközben feltapadt a mikrofon szoftveres hangerőszabályozója a plafonra. Aztán valami elkezdett kattogni – a mai napig nem tudom mi. Egyszercsak abbahagyta. Aztán tíz perc körül rámjött egy köhögőroham. Volt olyan, hogy későn vettem észre, hogy a Camtasia pult rátelepült a Quick Launch sorra, így nem tudtam programot váltani. Végül annyira belefáradtam, hogy vagy tízszer neki kellett futnom a nyitómondatnak, mert mindig elbakiztam. Hajnali egy volt. Feltettem főni egy kávét, megittam. A frissességemet visszahozta, de a kávé valamiért úgy döntött, hogy megpróbál ugyanazon az úton visszajönni, amelyiken bement. Néhányszor nekifutottam, de reménytelen volt. Elrágcsáltam egy kiflit, az egy negyedóra után rendet csinált odabent. Ekkor már kettő óra volt. Gyorsan végigmondtam a félóra szöveget, persze messze nem lett olyan jó, mint az első lett volna, de ekkor már egész konkrétan nem érdekelt. A noteszembe felírtam, hogy meg kell tanulnom screencast-ot vágni – aztán mentem aludni.

Persze nem sokáig, mára már egészen más munka volt beírva, nem is kevés. Két napon keresztül roppant kreatívnak kell lennem. Ahogy tükörbe néztem ébredés után, majdnem elsírtam magam.

Reggeli után végigolvastam a feladatot, megvontam a vállam – és elmentem biciklizni. Ez ugyanis sokkal jobban foglalkoztatta akkor az agyamat. Vajon tudok-e kerékpározni ebben az állapotban? A térdem ugyanis enyhén szólva sem javul, dacára a tömérdek gyógyszernek.
És a bringázás hozta vissza a jókedvemet. Futni ugyan nem tudok, ugrálni sem – de tekerni igen. A porcoknak az a része rendben van. Rögtön mentem is egy kört, ki Gyálra, vissza, emelkedőn, viharos szembeszélben… jó volt.
Most elmegyek zuhanyozni és jókedvűen a munka is jobban megy.

Fénykép szekció:

Nagyítás Nagyítás

Ház… és hétvégi ház.

Nagyítás Nagyítás

A második kép a Cséry-telep bejárata. Maga a telep ennél jóval nagyobb.

Nagyítás

És végül az adekvát macska.

Biztató jövőkép

Meglehet: viszontagságos március idusa elé néz hazánk. Orbán Viktor nem ura az egész jobboldal elégedetlenségének. Mégis elemi érdeke, hogy úgy mutassa meg a győztesek erejét, hogy közben a rendpárti országban fennmaradjon az alapvető békesség. Ha most nem ezt teszi, későbbi választási esélyeit kockáztatja. De az igazi kérdés még inkább az, miként tudná miniszterelnökként enyhíteni hazánk bajait. Ellenzéki éveiben annyi karót vert le saját kezűleg a hatékony kormányzás útjába, annyi rendszertagadó véleményvezér reméli tőle minden újrakezdését, hogy könnyen kerülhet a Kaczynski ikrek helyzetébe. Ha pedig a nagyra nőtt jobboldali vágyakon átlépve reálpolitikusként cselekszik, úgy járhat, mint Gyurcsány Ferenc. Ha az őt győzelemhez segítő szavazók hamarjában őket súlyosan megtévesztő miniszterelnöknek vélik, hiába nyerte meg fölényesen a választásokat, gyorsan korlátozottan cselekvőképes vezető lehet.

cikk

Haladunk

Most kaptam egy levelet a biztosítómtól (GP), hogy milyen remek, mostantól nem kell megvárnom, míg csekket küldenek, nem kell a postán sorbaállnom, ha fizetni akarok – az egészet le lehet zongorázni az interneten keresztül is.

A szolgáltatás lényege, hogy a számlák nem papírra nyomtatva, postán keresztül jutnak el Önhöz a jövőben, hanem az Interneten keresztül elektronikus formában, elektronikus aláírással és a kiállítás időpontját hitelesítő időbélyeggel ellátva. Számláját elektronikus fizetési csatornák felhasználásával – bankkártya, internet bank – egyenlítheti ki.

Mindamellett, hogy örülök a kezdeményezésnek, vannak fenntartásaim. Nekem a GP-nél csak a gépjármű kötelező biztosításom van. Azért úgy elképzeltem a rendőr arcát, amikor nekiállok a digitális aláírásról magyarázni neki igazoltatás közben.

BKV-

Erre csak azt tudom mondani, finoman, nőiesen: a büdös kurva anyátokat basszátok meg ti redves köcsög parasztok.
Három olyan buszjáratot szüntetnek meg, melyeket nap, mint nap használtam munkábajáráshoz. Nem vagyok egy koránkelő típus, rendszerint 9 körül szálltam fel rájuk, amikor már húsz percenként jártak… ülőhely sosem volt rajtuk, már a külvárosban sem. Ezek lettek volna kihasználatlanok?

A XVIII. Kerületben összevonják a 182-es és gyors párját a 282-es, illetve a 184-284-es járatokat (vagyis a gyorsok megszűnnek),

Ebből például tuti lázadás lesz. Pár évvel ezelőtt a Derkovits utcában útlezárások voltak, ugyanis túl sokan használták menekülőútnak a Nefelejcs-Derkovits utcát. A lakosság fellázadt, lezárták az útszakaszt. (Foteleket raktak ki, élőláncot alkottak.) Akkor lett vége a rendbontásnak, amikor forgalomelijesztő betontömböket raktak le és a buszforgalmat a felére csökkentették, azzal, hogy bevezették a gyorsjáratokat, melyek a Gyömrői úton mentek.
Na most, két eset lehetséges:
– A két megszűntetett járat mellett besűrítik a 182/184 járatokat -> ekkor a lakóknak lesz megint elegük.
– Nem változtatják, vagy ritkítják a 182/184 járatokat -> ekkor viszont az utazóközönség fogja beverni az ablakokat, ugyanis ez a négy járat már eddig is szinte mindig zsúfoltan közlekedett.

Gyakorlatilag megszűnik a 30-as busz is (Újpest-Keleti pu. között járt), ami csak Újpest-Központig jön majd be Káposztásmegyer felől.

Újpesttől kifelé marad a 12 percenként járó 147-es, ha pedig a Hősök Tere, Oktogon környékén lesz dolgom (gyerek iskolája, Netacademia) utazhatom körbe a fél világot, egy csomó átszállással. Ja, mondanom sem kell, ezen a vonalon se nagyon szokott ülőhely lenni.

Nem értem, de tényleg nem. Hogy a francba lehetne rávenni egy állami céget arra, hogy szolgáltasson? Ha jól olvastam 6 milliárd forintról van szó. Ennek tíz-tizenötszörösét megeszi a MÁV, aki ráadásul nem is csinál érte semmit, maximum sztrájkol. Még akkor is, amikor nem mondja. De tényleg, mi kellene ahhoz, hogy ezek rádöbbenjenek arra, hogy mi a dolguk? Fel kellene lógatni néhány főnököt a lámpavasra?

Arról nem is beszélve, hogy ha ilyan faszparaszt, fűnyíróelvű, rövidlátó takarékoskodásra állnak rá, hogy a francba lesz itt akármilyen fejlesztés is? Márpedig lenne mit, nem is keveset.

[Update]
Hamster… kínomban röhögök.

Norton Császár

Azt mindig is tudtam, hogy San Francisco tele van excentrikus fazonokkal. (Elég csak a II. Világháború idején megalakuló homoszexuális kommunájukra gondolnom – mely rövid időn belül a világ legnagyobb ilyetén szerveződése lett. Ember, háborúban…)

Nos, Norton Császár egyike a szimpatikus őrülteknek. Hogy egészen pontos legyek a megnevezését illetően: His Imperial Majesty Emperor Norton I, “Emperor of these United States” and “Protector of Mexico.”

A figura Joshua Abraham Norton néven született Londonban, 1819-ben. Harmincévesen költözött át San Franciscoba, ahol az atyai örökséggel belevetette magát az üzleti életbe. Az összes pénze elúszott. A nagy változás öt évvel később következett be: 1859-ben adta ki elhíresült kiáltványát, miszerint mostantól ő az Amerikai Egyesült Államok császára és Mexikó védelmezője.

Jóindulatú uralkodó volt, nem igazán avatkozott bele alattvalói életébe. Időnként hozott egy-egy rendeletet, melyekkel jókedvre derítette népét. (Ez később olyannyira elfajult, hogy többen nekiálltak parodizálni. Így sajnos mára nehéz megállapítani melyek voltak a tényleges rendeletei és melyek voltak a paródiák. Mondjuk, azért ez sokmindent elárul az eredeti rendeletek komolyságáról is.)

Legismertebb rendelete így hangzott:

Whoever after due and proper warning shall be heard to utter the abdominal word ‘Frisco,’ which has no linguistic or other warrant, shall be deemed guilty of a High Misdemeanor.

Azaz bárki, aki különleges nyelvészeti engedély nélkül használni meri a ‘Frisco’ szót, megbüntettetik. San Francisco-ban. A bírság összege 25$ volt. A biztonság kedvéért nyomatott pénzt is, amellyel ezt az összeget be lehetett fizetni. (Ma jóval a névértéke fölött jegyzik ezt a különlegességet.)

1880-ban halt meg. Mindenesetre elmondhatja, hogy hagyott nyomot maga mögött: egyfelől szállodát (egész pontosan Inn-t) neveztek el róla a városban, másfelől a ‘Frisco’ szó tiltása beépült a városi folklórba. A Lonely Planet szerint, ha turistaként használjuk ezt az elnevezést, előbb-utóbb valaki ránk fog szólni, hogy ez tilos. Pedig legtöbbször nem tudják, hogy miért – és ki hozta a tiltó rendeletet.

Linkek:

Elegem van

A reggeli utáni kávé mellett még gyorsan benéztem a számítógépbe: outlook, feeddemon. Aztán zuhany és irány a gálya.

Délután hazajöttem, főztem egy teát és odaültem, ugyanazon helyre, ugyanazon tabletpc mellé. Erre közölte, hogy nem talál semmilyen wifi hálózatot – és semmilyen trükkel sem bírtam rávenni, hogy megtalálja. A PDA persze egyből és vigyorogva rálelt és fel is csatlakozott.
Itt gondolkodtam el azon, hogy kivágom az egészet az ablakon. Egyszerűen ilyen nincs. Két napja megy a régi driverrel, mint az atom, ‘excellent, very good, good’ állapotokat mutat… aztán egyszer kész. Nyilván volt restart, leszedtem a drivert, újra felismertettem… semmi hatása sem volt.

Kortyolgattam a teát, gondolkodtam, hol a francba is lehet az a hub. Aztán egyszercsak, jó 7-8 perc után felugrott egy buborék: megtalálta a hálózatot. Gyorsan begépeltem a 42 betűs jelszót, erre fel is csatlakozott. Közölte, hogy a jel very good, az átviteli sebesség 54 Mbps.

Akkor most ilyenkor mi a büdöskurvaanyja van? Tízből kilencszer nincs hálózat, tizedikre meg abszolút tökéletes, kerítésszaggató erősségű a jel?

Répát akarok dugványozni. Ahhoz legalább nem kell ész.

A jó öreg driver

Természetesen a hétvége megint nem múlt el anyázás nélkül.

Most a tabletpc wifi csatlakozása dobta el az agyát. Korábban se volt már túl acélos, de szombat délután aztán végképp kipurcant.
A balhé igazából már akkor elkezdődött, amikor korábban újratelepítettem – a wifi kártya ugyanis nem volt hajlandó megszólalni. A fő gond persze az, hogy nem tudom, milyen kártya van benne.
Gugli, net, azt mondja egy helyen, hogy ebben a gépben Intel Pro Wireless 2100 van. Driver letölt, semmi. Viszont az Intelnek van egy programja, amelyik megmondja, milyen kártya van a gépben. Kiprósza. Döbbenet. A program ugyanis mindössze annyit tud, hogy kiolvassa a driverből a név stringet. Ha nincs fent driver, akkor szerinte nincs wifi kártya. És ehhez elpazaroltak 250 KB-t a merevlemezemen.
Újabb keresgélés. Valahol írták, hogy néhány példány kijött 2200bg kártyával is. Legfrissebb (2007.07) driver letölt, wifi beizgul. Hurrá.
De túl sok örömem nem volt benne. Már a kezdetek során sem volt valami acélos, aztán csak folyamatosan romlott. Pénteken már le kellett sétálnom a nappaliba IP címért – amikor pedig korábban nemhogy az emeleten, de a padláson is ment a net.
Próbálkoztam pedig mindennel: felszórtam szinte mindegyik Intel wifi drivert. Feltettem az Intel Pro Set programot és beállítottam, hogy kezelje ő a wifit. Egy kicsit javult a helyzet, de egy nap múlva megint visszaromlott.
Gondoltam az Access Point-ra is, persze… de a PDA olyan simán felsuhant az emeleten, hogy öröm volt nézni.

Végül szombaton jött el a vég: se kép, se hang. Legtöbbször nem is látta a hálózatot, vagy ha egy pillanatra igen, akkor csatlakozni nem tudott rá.
Kész. Nem az a csoda, hogy hullik a hajam, hanem hogy még van.
Teljesen bepöccentem. Levakartam a gépről mindent, ami Intel. Gondoltam, előtúrom valahonnan a régi 10MB hubot és nem wifizek az emeleten.

Ekkor történt a meglepi. Újraindítottam a gépet, nyilván felismerte az új hardvert, majd fel is tett hozzá egy 2200bg drivert. Hogy honnan, fogalmam sincs – hiszen letakarítottam mindent.
És ezzel a driverrel vágtatott a wifi – ugyanúgy, mint az újratelepítés előtt. Megnéztem a dátumot: 2004.03.08.

Ezek után mondja nekem valaki, hogy mindig a legfrissebb drivert kell használni.
Körbegúnyolom.

Házirendetlenül

Mint tanult kollégám rámutatott, az, hogy én létrehozok a nem működő, megsemmisült, sóvel beszántott default gpo-k helyett egy-egy hasonló nevű csoportházirend objektumot, nos… az nem az igazi. A rendszer, pusztán csak név alapján nem fog ráismerni. Hogy egész konkrét legyek, a rendszer csak akkor ismerne rájuk, ha az egyiket 31B2F340-016D-11D2-945F-00C04FB984F9-nek, a másikat meg 6AC1786C-016F-11D2-945F-00C04FB984F9-nek nevezném el – de természetesen ezek a nevek már foglaltak voltak.

Szokásos vadászat a neten, majd viszonylag hamar meg is lett a dcgpofix.exe progi neve. Meg a leírás is, hogyan kell használni. Az én esetemben borzasztó egyszerűen: be kellett írnom a parancssorba, majd minden rémüldözésekor yes-t nyomni. (Mondjuk előtte aprólékosan lejegyzeteltem a GPO-k ACL értékeit. Az ördög nem alszik. ADUC/System/Policy/GUID.) Még hozzá kellett rendelni a GPO-kat a megfelelő objektumokhoz, kitörölni a kamu GPO-kat – és már ment is minden.

Végül még lokálisan is rendet kellett tennem. Ez annyiból állt, hogy most, miután már megvoltak a default GPO-k, ráfutattam mindkét DC-re a DC security sablont. Ez az a sablon, mely akkor jön létre – és húzódik rá a gépre – amikor előléptetjük tartományvezérlővé.

Most nagyjából rend van a Futrinka utcában.

Szabó Közgazdász Gabriella

Nejt húztuk még az egyetemi években ezzel a csúfnévvel. Aztán most meg valóra vált.
Épp az imént kaptam a hírt, hogy bár támadták ádázul, de sikeresen megvédte diplomadolgozatát a Közgázon. Így családon belül a diplomák száma immár ötre emelkedett… és a kölykök még pályára sem léptek.

[Update]
Végre megint lesz vasalt ingem. ;-)

Feljegyzés az unokáimnak

Eszméletlen dolog történt ma. Itt, rögtön a szomszédban, egy ország egyik része különvált a másiktól – mindez úgy, hogy az anyaország baromira zabos, de nem tehetett semmit… Európa egy része morgott ugyan, de nem csinált semmit… Európa másik része rábólintott… Oroszország morgott ugyan, nem is kicsit… de Amerika is rábólintott.
Koszovó önálló állam lett.
És a Vajdaságnak tök ugyanaz a státusza, csak éppen nem bombázták korábban halomra. Aztán ott van Erdély, meg a Felvidék…

Furcsa dolgok lehetnek még itt.

És én egész nap Powerpoint preziket gyártok.

Nofene

Szeretem Csányi Vilmos írásait. Segít megmagyarázni, hogyan alakult ki, miért lett olyan a gondolkodásunk, a viselkedésünk, amilyen végül is lett.
A legutolsó, amire tőle számítottam, az a politizálás, még ilyen suta, etológus módon is. De az utolsó szóig egyetértek a cikk végén leírt következtetésével.