Month: May 2007

Fejsze.
Fűrész.
LCD tévé.

Reggel a Gyömöri úton döcögött befelé a piros 182-es busz. Ebben a járatban ugye az a trükk, hogy nem áll meg minden bokornál. Ennek ellenére az egyik buszmegállóban egy mamóka már messziről integetett a sofőrnek, hogy álljon meg. Persze még csak nem is lassítottunk… nekem viszont volt szerencsém látni a mámi arcát, amikor elhúzott mellette a busz. Egyből be is néztem a vezetőfülkébe leellenőrizni, hogy nem varangyosbéka ül-e már a vezetőülésen… de nem. Valószínűleg a sötét napszemüveg védte meg.

A derekam… valami olyan dimenziókban tartózkodik, ahol az entitások fájdalom útján kommunikálnak. És be nem áll a szája.
De megcsináltam. Pedig reggel nem úgy nézett ki, hogy összejön: eleve későn keltem (9-kor), aztán elszuttyogtam az időt, később elmentem kocsit mosatni, bevásárolni… délután kettőkor tudtam csak nekiállni a betonozásnak. Viszont este nyolcra le is pörgettem.
Marha nagy szívás volt, nem is kívánom senkinek. Egy pici műanyag kádban kevergetni a betont… hiába előkevert a por, azért fánglinként csak el kellett azt keverni vízzel. Gyakorlatilag egész nap görnyedtem… csak akkor egyenesedtem fel, amikor újabb – bazi nehéz – zsákot kellett kihozni a lakásból.
De elkészült. Igaz, a házról még semmi hír, a Bricostore-ban lepattintottak, miszerint igaz, hogy náluk vettem, de nem tőlük: valami fertőrákosi cég az eladó, nekik semmi közük az ügylethez, érdeklődjek esetleg ott. Százötvenezer forint csak úgy lóg a levegőben…

Nagyjából félidőben. A tűző napon.
A munkahelyen azt fogom hazudni, hogy a hétvégén Egyiptomban voltunk.

Itt meg a vállizmaim úgy megdagadtak, hogy nem bírtam leengedni a kezem. Mellette meg az elkészült mű csodálható meg.

De nem csak ennyit történt vasárnap. Boltba betonozási kellékekért mentem be. Ilyen kellék volt az a szép világoskék lavór is, a második képen. Pusztán emiatt kellett bemennem az Auchanba. Aztán ha már ott voltam, gondoltam benézek a műszaki részlegbe. Az első döbbenet a mikro hifi pultnál ért. A héten vettünk a dolgozószobánkba egy ilyesmit: semmi extra, cédé, rádió, erősítő, hangfal. A Mediamarktba mentem, mert egyrészt közel van, másrészt jó szokott lenni a választék, harmadrészt meg szülinap van és nem akarok hülye lenni. Találtam is egy minden szempontból ideális LG versenyzőt harmincért – pont annyit tudott, amennyit szerettünk volna. Csakhogy csak az az egy darab volt belőle, amely a polcon is volt. Így vettem egy felmarketingolt másikat harminchétért. Erre most belefutottam az Auchanban egy raklapnyi ugyanolyan LG-be, huszonnyolcért. Mert ők sem hülyék.
Na de nem is ez a lényeg, gondoltam megnézem a tévéket is. Tudni kell, hogy egész héten tévét kerestem neten/telefonon – és nagyon elkettyentem. A készüléket már régen kiválasztottam, erről lenne szó. Tessék megnézni az árakat: száznegyvenért van olyan helyen, ahol értékcsökkent termékeket csomagolnak újra forgalmaznak. Afölött meg százhatvantól megyünk felfelé.
De nemcsak ez van. Kipróbáltam a webes vásárlást, ennél a cégnél. Regisztráltam, végigmentem a webáruház formjain, aztán a végső kattintás előtt úgy döntöttem, elolvasom alaposan a szerződési feltételeket.
Nos, jól tettem. Azt írják, hogy ha a boltjukban veszem meg, akkor érvényes a szokásos három napon belüli csere, amennyiben tré a termék. Ellenben ha a webáruházban rendelem meg, akkor ilyen nincs, helyette van nyolcnapos elállási lehetőség. Ez, ugye, ránézésre sokkal jobb: nem három nap, hanem nyolc, nem kell, hogy a termék műszaki hibás legyen, elég, ha nem annyira jó, mint gondoltam… vevőbarát.
Aztán elolvastam jobban:

Elállás joga

Megrendelése során Ön élhet a 17/1999. Kormányrendeletben részletesen rögzített feltétel nélküli elállási jogával. Ha el szeretné olvasni a törvény szövegét, kattintson ide. Ön a szerződéstől az áru átvételét követő nyolc munkanapon belül indoklás nélkül elállhat. Ebben az esetben az Eladó köteles a Vevő által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást és az áru visszaszolgáltatását követő harminc napon belül visszatéríteni. Figyelem! A Vevő viseli az elállási jog gyakorlása miatt az áru visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. Az Eladó követelheti az áru nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését. A Vásárló nem jogosult elállási jogát gyakorolni, ha a csomagolást felbontotta.

Hát, igen. Azért így könnyű. És természetesen ebben az esetben nem érvényes a 3 napon belüli visszacserélési móka.
Nyilván ezek után azt mondtam, vegyen tőletek tévét a harapós ló. A többi webáruházban gyk. ugyanezt a sablonszöveget találtam, úgyhogy azokat is hanyagoltam.
Igenám, de hol találok ilyen jó áron tévét máshol? (Tudni kell, hogy ezt a tévét január környékén néztem ki magamnak: akkor 230e volt. Azóta leesett 180-ra, illetve webáruházakban 160-ra.)
Szóval fel volt adva a lecke – és fogalmam sem volt, hogyan oldom meg. Ez az állapot egészen addig tartott, amíg az égszínkék műanyag lavórommal be nem csámborogtam az Auchan műszaki osztályára: ott figyelt az én kis tévécském százötvenért. Nem sokat tétováztam.

Így ma megint nem ért véget a nap a kerti munkákkal – éjszaka tévét barkácsoltam. Egyelőre tetszik – de az erejét nyilván akkor fogja megmutatni, amikor sorra rácsatlakoztatok mindent, aminek van hozzáillő dugója.

Fura világban élünk. Öt embert meggyanúsítottak egy gusztustalan bűnnel. Ítélet még nincs, tehát egyelőre még ártatlanok – de az összes főnököt már kirúgták a fejük fölül. Nem ezt hívják úgy, hogy prejudikálás?
Na, de nekem mindegy, én levontam a személyemre szóló tanulságot az ügyből: kösd be az övet, különben megszopat a rendőr.

Habár a faház még nem jött haza Apucihoz, de az alapját már nekiálltam összerakni. Mára a zsaluzás volt betervezve. Mivel hullafáradt vagyok, beszéljenek helyettem a képek:

Hát, igen. A bal oldali képen látszik, hogy egy kicsit elhanyagoltuk az udvart. De lesz ez még így se… kíváncsi vagyok mi lesz itt, amikor majd visszajövünk a nyaralásból.
A jobb oldali kép már az első fázis után van: kijelöltem a méreteket és felástam legalább tíz centi mélyen a terepet.

A bal oldali képen már bekerültek a szélső zsaludeszkák, természetesen hót precízen vízbe állítva. A jobb oldali képen már a belső zsaludeszkák is bent vannak. Mivel ezek igen görbe deszkák voltak, így magasabbra raktam és madzaggal jelöltem be az átvitt vízszintet.

Ez pedig itt a vég. A fájront. A középső részbe beborítottam négy zsák sódert, hogy tömítsem a zsalu alatti réseket. Ezzel annyira elégedett is lettem, hogy elpakoltam a szerszámokat és elvonultam Dilberteket nézegetni. (Igen, most, hogy minden könyv könnyen elérhető, sokszor kedvem támad régi, már-már elfeledett albumokat nézegetni.)

Aztán persze nem mondtam igazat. Pihentem egy félórát és még megszereltem a teraszvilágítást – azt a két gömbfejű pacákot, akik ott állnak a lépcső mellett. Lehet menni esténként kártyázni a teraszra.