Nos, nem

Egész nap kint voltál a szabadban ebben a jó időben. Most este van, kellemesen elfáradva lezökkensz a géped elé és kíváncsian olvasod, hogy mások ezalatt milyen gondolatokkal tömték a virtuálist.
Nos, barátom, csalódni fogsz. Ma nem tömtem semmivel – ma én is a szabadban töltöttem a napot.

Na, jó.
Úgy keltem fel, hogy vége. Ma összekapom magam, elég volt a nyöszörgésből. Megborotválkoztam, reggeliztem egy bőségeset – végre – és felpattantam a bringára. Igaz, ezen a hétvégén már visegrádi túra volt beütemezve, de ez a hülye betegség közbeszólt. Kispest, Városmajor, fogaskerekű, Szépjuhászné, Kispest. Remek kör volt. Eltekintve néhány dühítő apróságtól. Például mi a szarért kell nekem minden úton legalább egy defektet összeszednem? Az Attila utca – Szilágyi fasor vonalon valami paraszt azzal szórakozott, hogy betörte a buszmegállók/telefonfülkék ablakait. Az üveg nagy része a kerékpárúton landolt és persze be is szoptam egy darabot. Habár mindig van nálam tartalékbelső, sőt, otthon gúlákban állnak, mostanra azért elegem lett: a jövő héten belecsapok a takonyba.
A krónikához tartozik még az a hihehetetlen erőfeszítés, amellyel fogaskerekűék próbálják felszállítani ilyentájt a bringákat, persze reménytelenül: ha időnként lenne olyan szerelvény, amelyik csak kerékpárokat szállítana, az is kevés lenne.
Mondjuk, egy igen picit hülyén éreztem magam az országútimmal a sok monti között. Pedig betonúton is lehet döngetni lefelé – csak ügyesen kell kerülgetni a kátyúkat. Bár a baleset nem ott kapott el, hanem már – az elméletileg sokkal jobb – Budakeszi úton. Ötvennel egy gödör… a bringát megfogtam ugyan, de akkora ütést kaptam, hogy az ökörszarv előrefordult vagy harminc fokot, a zártartó műanyag meg elrepedt. Az ökörszarvval elvoltam egy kicsit. Nézegettem, mit és hol lehet meglazítani – de nem találtam semmit. Egy védőburkolat eltávolítása után bukkantam rá végül egy láncszemre, de elképzelésem sem volt, hogyan lehetne ezt kiiktatni. Végül a “ha ésszel nem megy, próbáld erővel” elv mellett döntöttem és bikából visszaforgattam.
Szóval, mondhatnám, semmi érdekes. Az élet végre újból megy körülöttem, a szokásos tempóban: nyomom ezerrel, örülök és persze jönnek a szokásos szopások.

6 Comments

  1. Érdekes ez a takony. Én tavaly a mellette lévő szalagon gondolkoztam el, de most az első defektig bízom az új külsőben.

    Fogasnál meg egy megállóval feljebb szoktam felszállni, ott már nincs peronőr, ezért lehet a második kocsiba is menni. :)

  2. JoeP

    2006. April 23. Sunday at 20:12

    Hja, te bízhatsz a külsődben. Ma végignéztem néhány montit a fogason… néhányhoz már nehézgépvezetői jogsi kellhetett.:)

  3. Inkabb a szalag, mint a takony. A takony utan a belsot kukazhatod. Egyebkent abban igazad van, amit a montikrol irtal. Nem varosba valok, de nekem 3000km alatt nem volt meg defektem. :) Szoval a terepguminak van elonye varosban is. :)

  4. JoeP

    2006. April 23. Sunday at 21:55

    Különösen egy ilyen városban.
    A belsőért nem kár, ennyiből jó az országúti: egy Semperitet megkapok már 700-ért. Nekem az a lényeg, hogy ne kelljen hetente defektet szerelnem.

  5. Nekem is virsligumis bringám van, csak nem outi, hanem trekking. Pontosabban ilyen.

  6. JoeP

    2006. April 24. Monday at 16:03

    Ja, bocsi. A fogaskerekűs megjegyzésed miatt gondoltam, hogy te is montizol.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑