Itt élünk

Tudni kell, hogy az MVP címhez mindenféle apróságok is járnak. És persze adminisztratív munkák.
Az egyik ilyen gesztus, hogy kaptam valamennyi ticketet, melyet az MS webáruházában lehetett elköltenem. Ezt gyorsan le is zavartam. Értesítettek, hogy a csomagot az UPS fogja kiszállítani, minden költséget a Microsoft vállal magára.
Ezek után kaptam egy emailt az ups.hu-tól, hogy töltsek ki egy vámkezelési nyilatkozatot. Mivel nekem kínaiul volt, felhívtam az ügyintézőt, segítsen már. Mentünk sorról sorra és amikor a kiszállítás módjához értünk, azt mondta, hogy a ‘futár’ opció azt jelenti, hogy kijön a futár, kifizetem neki a vámot és átadja a csomagot.
– Kedves, ez egy olyan csomag, ahol a feladó átvállalta a költségeket – búgtam a telefonba.
– Hát, a feladásnál tényleg ott van a DDP, de a feladó nem kötött velünk kezelési megbízást.
– Oké – kezdtem elveszíteni a fonalat – mennyi lesz a vám?
– Azt mondja… tizenháromezer forint.
– Micsoda? – sikoltottam – Akkor ki ne hozzák a csomagot!
Aztán megkérdeztem tapasztaltabb MVP-ket, azt mondták, ezt mindegyik szállító eljátssza, nem kell velük foglalkozni. Kitöltöttem a megbízást, elküldtem emailben, beleírtam ló betűkkel, hogy nem fogok fizetni. Végül felhívtam az ügyintézőt, hogy mégis kérem a csomagot. Egyelőre itt tartunk.
Közben kaptam egy másik értesítést, hogy megjött a Welcome Kit is. Ezt a változatosság kedvéért a DHL szállította. Ők is küldték a vámkezelési megbízást, hasonló ‘futárnak fizetek’ opcióval. Velük már nem szórakoztam, ráírtam a papírra is, meg az emailbe is bazi nagy betűkkel, hogy DDP. Az akció meghatotta őket, simán ki is hozták.
Ebben volt a titoktartási nyilatkozat is, melyet aláírás – és elolvasás :) – után vissza kell küldeni. Adtak hozzá válaszborítékot. Rajta kétcentis betűkkel, hogy ‘International Payment Free’. A bélyeg helyén ugyanez, egy kicsit részletesebben: ‘Nem, ide ne ragasszál semmilyen bélyeget, nem kell!’
Aláírtam a nyilatkozatot, becsomagoltam, irány a Posta.
– Tudja, hogy ezért fizetni kell? – kérdezett vissza a postás hölgy.
– Ne hülyéskedjen már. Oda van írva, hogy nemzetközileg ingyenes – szinkrontolmácsoltam gyorsan.
– Az engem nem érdekel. Nálunk fizetni kell.
– Miért?
Felállt, elment hátra és hozott egy cetlit. Egy cégnév volt rajta.
– Nekünk egyedül ezzel a német céggel van szerződésünk. Mindenki másnak – mutatott rá a Microsoft nevére – fizetni kell.
– Oké, fizetek! – ordítottam fel – sőt, ha hoz egy papírt, hogy tartásdíjat kell fizetnem Önnek, azt is vállalom!
– Ne ordítson! Nem kötelező feladnia a levelet!
– De én akarom! Kifizetem, ha addig élek is!
– Légiposta lesz vagy sima?
A borítékon másfélcentis betűkkel állt, hogy ‘Par Avion’.
– Jó lesz simán.
Csak kivárják valahogy. Van még rá ötven napom. Remélhetőleg ennyi idő elég lesz a magyar postásnak, hogy átússza az óceánt.

Előjelek

Méghozzá nem túl jók.
Húsvétre foglaltunk szállást Szlovákiában. Hogy kiszabaduljunk végre a négy fal közül.
Erre előző hétvégén bejött ez a defekt. Eddig ott tartok, hogy 4 új gumi + szerelés 90 rongy, a sárkány épp az autószerelőnél van, ahol várhatóan lesz két hátsó rugó csere, két teleszkóp csere meg gumiharangok. Egy újabb hatvanas. És még örülhetek, ha kész lesz péntekre. Persze pakolni is kéne, bevásárolni is (de kocsi nélkül?)… szóval az annyi bajnak is annyi baja van.
Az időjárás meg… nagy csavargást terveztünk a Szlovák Paradicsomban, utána szabad téren sütés-főzést… erre 3 helyen néztem meg, mindenhol hideg, záporos-zivataros időt mondanak húsvétra.
Ja, Barna meg tegnap este belázasodott.

[Update]
Aztán a szerelőnél kiderült, hogy az utángyártott rugók rosszabbak, mint amelyek most vannak benne… így elvitették nyújtani, edzeni… már istenbizony, fel is adtam, hogy kövessem. Mindenesetre ma háromra az autó előállt (legalább tíz centivel magasabb lett a fara), túlvagyunk a bevásárlás fedőnevű tömegverekedésen a Tescoban, összekapkodjuk a cuccainkat és tűz.
Ezt hívják aktív pihenésnek.