Ez annyira szép…

A püspökladányi körzethez tartozó Földesen gyanús autókból fényképezték a gyanús autókat fényképező aktivistákat.
„Én ’68-ban bevonultam Csehszlovákiába. Ott utáltak bennünket nagyon, de ilyen háborús állapotokat nem tapasztaltam” – jellemezte egy földesi lakos a néhány ezer fős faluban a kampány során kialakult helyzetet.

via Hirszerzo

Választás

Azért egy ilyen választási műsornak is megvannak az előnyei. Fiacskámat váratlanul érdekelni kezdte a politika, így leültünk a tévé elé és miközben ment a cirkuszi közvetítés, másfél óra alatt elmeséltem neki az utóbbi 16 évet, beleszőve azt is, milyen volt előtte. Hogy milyen mákjuk van a 91-es, 93-as születéssel.
Gyönyörű ívet húztam; úgy vélem, sikerült felsorolnom az összes címzetes görény, arrogáns vaddisznó, alattomos vakondok, beképzelt majom, alávaló gazember és mocskos geci legfontosabb cselekedeteit.
Ja, a faszfejeket majdnem kifelejtettem.

De azért igyekeztem neki optimista jövőt felvázolni. Ebben a mostani választásban még az is benne lehet.

Nyom a világban



Ma volt időm azért elgondolkodni ezen az üvegbetörős szerencsétlenen, miközben a defektet szereltem. Mi motiválhat egy ilyen alakot? (A nagy távolság miatt szvsz nyugodtan kizárhatom az alkoholos befolyásoltságot.)
Aztán rájöttem. Sokan szeretnének hatni a világra. Rajta hagyni létezésük nyomát. Minél látványosabb a nyom, annál nagyobb a kielégülés. Egyaránt igaz ez azokra, akik megtervezték az asszuáni gátat és azokra a segglukakra is, akiknek csak arra futja, hogy berugdossák a telefonfülke oldalát vagy graffitit mázoljanak műemlékekre, idegen házakra. Mindegyikük lelke nagy, érzik, hogy valami nagy-nagy dolgot szeretnének tenni. Mondhatni, mélyen beépített parancsnak engedelmeskednek.
Csak az utóbbiaknál a nagy akarat mellett hiányzik még a hangyafasznyi, akármihez való tehetség is.

Megjegyzés:
Az illusztrációnak angol nyelvterületen váratlanul nagy sikere lett. Nem értettem a dolgot, aztán egy angol karikatúrista elmagyarázta, hogy a féknyom (skid mark) az angol szlengben jelenti a főleg férfi alsógatyában megjelenő barna csíkot is.

Megfelelő izom

Ja. Ha valamiben jó akarsz lenni, az kevés, ha jó kondícióban vagy. Oké, nyilván segít, de igen hamar öreg rutinok fognak harsány röhögés közben körözni körülötted, ha úgy gondolod, hogy vagy te is olyan jó.

Ma, amikor a Normafa és a János-hegy között tekertem felfelé, döbbenten észleltem, hogy valaki elhordta az emelkedőt.
Anno borzasztórégen ugyanaz volt az első kerékpártúrám a városban, mint amit ma nyomtam. És emlékeztem, hogy a János-hegyig volt egy szép nagy emelkedő, ahol azért régen igen lógott a nyelvem. Készültem is, előtte gyakorolgattam a váltást az új fogaskerékkel… aztán nem kellett semmit sem váltanom, az utazó áttétellel simán végigmentem. Pedig nem hiszem, hogy 42 évesen jobb az erőnlétem, mint 32 évesen volt. És nem is az – de a megfelelő helyeken már kialakultak a megfelelő izmok.
De elég, ha visszagondolok, hogy tavaly nyáron a kellemes fáradtságon kívül nem éreztem semmi mást egy 120 kilométeres futam után – miközben 24 évesen pokolba kívántam az egészet, amikor haverokkal együtt túráztunk. (Mennyire örültem, amikor egyszer eltört a hajtókarom és vonattal kellett folytatnom.) Márpedig akkor hetente 4-5 focimeccsem volt, eljárogattam futni és bőven nem voltam olyan krumpli, mint amilyen most vagyok. Hiába volt általában sok: hiányzott a megfelelő izom a megfelelő helyről.
Ugyanez van az úszással is. Az abszolút rekordomat 2000 mellen (55 perc) tavaly ősszel úsztam. Ősz fejjel. (Már ahol van még haj.)
De legalább itt már jobban látszik a felállás: hiába zsonglőrködök félkézzel a gyerek húszkilós súlyzójával, hiába kapom fel piheként a nyolcvankilós mosógépet, negyvenkilós csenevész csajszi beveti magát a vízbe és mire kétszer levegőt veszek, már visszafelé söpör a sávomban. A megfelelő helyeken kialakultak a megfelelő izmai.

És persze nem feledkezzünk meg a mentális izmokról sem.

Nos, nem

Egész nap kint voltál a szabadban ebben a jó időben. Most este van, kellemesen elfáradva lezökkensz a géped elé és kíváncsian olvasod, hogy mások ezalatt milyen gondolatokkal tömték a virtuálist.
Nos, barátom, csalódni fogsz. Ma nem tömtem semmivel – ma én is a szabadban töltöttem a napot.

Na, jó.
Úgy keltem fel, hogy vége. Ma összekapom magam, elég volt a nyöszörgésből. Megborotválkoztam, reggeliztem egy bőségeset – végre – és felpattantam a bringára. Igaz, ezen a hétvégén már visegrádi túra volt beütemezve, de ez a hülye betegség közbeszólt. Kispest, Városmajor, fogaskerekű, Szépjuhászné, Kispest. Remek kör volt. Eltekintve néhány dühítő apróságtól. Például mi a szarért kell nekem minden úton legalább egy defektet összeszednem? Az Attila utca – Szilágyi fasor vonalon valami paraszt azzal szórakozott, hogy betörte a buszmegállók/telefonfülkék ablakait. Az üveg nagy része a kerékpárúton landolt és persze be is szoptam egy darabot. Habár mindig van nálam tartalékbelső, sőt, otthon gúlákban állnak, mostanra azért elegem lett: a jövő héten belecsapok a takonyba.
A krónikához tartozik még az a hihehetetlen erőfeszítés, amellyel fogaskerekűék próbálják felszállítani ilyentájt a bringákat, persze reménytelenül: ha időnként lenne olyan szerelvény, amelyik csak kerékpárokat szállítana, az is kevés lenne.
Mondjuk, egy igen picit hülyén éreztem magam az országútimmal a sok monti között. Pedig betonúton is lehet döngetni lefelé – csak ügyesen kell kerülgetni a kátyúkat. Bár a baleset nem ott kapott el, hanem már – az elméletileg sokkal jobb – Budakeszi úton. Ötvennel egy gödör… a bringát megfogtam ugyan, de akkora ütést kaptam, hogy az ökörszarv előrefordult vagy harminc fokot, a zártartó műanyag meg elrepedt. Az ökörszarvval elvoltam egy kicsit. Nézegettem, mit és hol lehet meglazítani – de nem találtam semmit. Egy védőburkolat eltávolítása után bukkantam rá végül egy láncszemre, de elképzelésem sem volt, hogyan lehetne ezt kiiktatni. Végül a “ha ésszel nem megy, próbáld erővel” elv mellett döntöttem és bikából visszaforgattam.
Szóval, mondhatnám, semmi érdekes. Az élet végre újból megy körülöttem, a szokásos tempóban: nyomom ezerrel, örülök és persze jönnek a szokásos szopások.