Mellé

Szokták mondani marketinges körökben, hogy a kampányok fele rendszerint kidobott pénz.

Most hívott anyám, hogy apámmal sokkal nagyobb volt a baj, nem csak epekő kínozta, hanem gyakorlatilag szét volt rohadva az epehólyagja. Ki is dobták. Most kínlódik szegény, két böszme vágással a hasán.
Ma csörgött a mobilja. Azt képzelte, hogy én vagyok, ezért sziszegve, fogcsikorgatva összekapta magát, előkaparta a mobilt a kórházi szekrényből. Felvette – és beleszólt Gyurcsány, hogy ugye ránk fog szavazni, Petrényi úr?

Kedves fiúk. Segítek. Ez a hívás nem érte el azt az eufóriát, melyet terveztetek.

Szemlélet

Újpest, metró végállomás, egymás mellett két darab húszméteres mozgólépcső. Az egyiken én utaztam, a másikon egy hatvan körüli nő. Hirtelen megállt a másik mozgólépcső. A nő nézett körbe-körbe, majd nekiállt morogni, később átkozódni. Hogy ki merte megállítani a mozgólépcsőt? Hogy indítsák el, de azonnal!
Amikor kimentem az üvegajtón, még mindig ott hőbörgött, öt méterre a mozgólépcső végétől és várta, hogy valaki majd visszakapcsolja.

A hely varázsa

Az uszoda felé lépkedtünk a kihalt utcában, két komor, idegen felnőtt ember, sporttáskával a vállukon. Bár a szituáció dickensien szikár volt, mégis elvigyorodtam magamban: “Barátocskám, mi tíz perc múlva speciel látni fogjuk egymás farkát…”.