Megint tesztlabor

Az elektronikus levelezés van annyira kritikus, a rosszindulatú levélforgalom pedig van annyira ijesztő, hogy általában el szoktam nézni a Symantec ‘tesztlabor’ nevezetű előadásaira, figyelemmel kísérve, éppen hogyan állják a sarat a harcban.
Így történt ma is.
Azt kell mondjam, a legutóbbi alkalom óta nem sok minden változott. (A helyszín, az igen.:) Az előadás nem volt rossz, de azonkívül, hogy a közbenső rétegben kijött egy új appliance család – mely egy icipicit minden területen okosabb, mint az elődje – más változást nem tapasztaltam. Aki esetleg nem volt ott, annak leírnám, mi is ez a köztes réteg:

  • A Symantec az ún. traffic shaping védelmet teszi ki a legkülső rétegbe. Ennek az a lényege, hogy az eszköz (No. 8100 appliance) valamilyen módon megállapítja egy forgalomról, hogy az spam, majd a feladó IP címére egy korlátozó házirendet tesz. Ez a korlátozás egészen brutális is lehet: lehet napi egy elfogadott levél, de lehet kitiltás is. Nagy előnye a technikának, hogy jelentősen csökkenti azt az adatmennyiséget, melyen a következő rétegbeli eszközöknek a meglehetősen számításigényes elemzéseiket el kell végezniük.
  • A köztes rétegben smtp szintű elemzések zajlanak. Itt kerül bevetésre mindazon lelemény, melyet az emberek a kellemetlen email tartalmak ellen kitaláltak – és itt ütközik meg mindez azokkal a leleményekkel, melyeket embertársaink azon célból zúdítanak ránk, hogy dagadtra keressék magukat. Ebben a rétegben a Symantec-nek szintén vannak appliance megoldásai (az SMS 8200 sorozatot itt váltja a 8300-as sorozat) – és vannak szoftveres termékei is (Brightmail).
  • Végül van a – szerveroldali – legbelső réteg, a konkrét levelezőszerver. Ez gyakorlatilag belső terület, itt már a cégen belüli levelezés kerül szűrésre, illetve itt valósul meg a postafiók adatbázisok vizsgálata is.

A továbbiakban inkább csak benyomások:

  • Az előadás azzal kezdődött, hogy Szabi elmondta, miért olyan népszerű a szpemmelés. Olyan meggyőzően ecsetelte, hogy mennyire egyszerű beindítani egy szpemmelésre alapuló vállalkozást, mennyire egyszerű üzemeltetni – és az emberi ostobaságból kifolyólag mennyire biztos a haszon… a végén majdnem kedvet kaptam én is spamware céget alapítani.
  • Pofátlanul megelőztek! Amennyit mostanában alszom, biztos voltam benne, hogy én fogok először elbóbiskolni. Ehhez képest már kezdés után öt perccel érces férfihorkolás fojtotta a szót az előadóba. Hmm, ez is egy probléma – jegyezte meg higgadtan Szabolcs.
  • Erre nem is gondoltam: nemcsak vásárlásra ingerlés, illetve megtévesztés lehet a szpemmelők célja, hanem idetartozik a kattintások generálása is. Link a levélbe – itt oldódik meg az összes gondod – a link mögött meg egy olyan oldal van, amelyik odalátogatók után kér pénzt a reklámozóktól. Ügyes. Mondom én, hogy egyre inkább kedvem van ehhez a szakmához.
  • Egy érdekes szempont. Épp nemrégiben írtam egy gyilkosan ironikus levelet a szolgáltatómnak, miszerint kicsit sokallom a nem nekem szánt leveleket a postafiókomban, a kéretlen levelekről nem is beszélve. Levelemnek azonnal meg is lett a hatása, két napig nem kaptam semmilyen emailt sem. Végül beállt az egyensúly, a napi 60-80 spam helyett max 10-et kapok mostanában. Számomra ez teljesen természetes folyamat volt. Az előadó viszont az ISP-k szempontjából közelítette meg a problémát. Hogy vannak olyan szolgáltatók, akik szándékosan nem szűrnek semmit. Hiszen hogy jönnének ők ahhoz, hogy előfizetőik levelét töröljék? Hogy jönnének ők ahhoz, hogy megmondják, az ügyfél mely levelei minősülnek szpemnek? Lehet, hogy a kedves ügyfélnek kicsi a pénisze, Viagra nélkül állandóan lecsúszik a nadrágja, élete leghőbb vágya pedig egy hamis Rolex?
    Nehéz ügy, mert nem vagyunk egyformák, mi ügyfelek.

Nem múlik a keserű pohár

Csak magam számára, pusztán a rögzítés kedvéért:

  • Az Activesync kezd az őrületbe kergetni. Mivel kidőlt a még teljesen nem is birtokba vett gépem, visszaköltöztem a régi asztali gépre. Várhatóan egy-két hét is beletelhet, amíg azzal rendeződnek a dolgok – márpedig amilyen tömény napjaim jönnek, annyi időt nem bírok ki anélkül, hogy ne legyenek szinkronban az otthoni, a munkahelyi gépem és a palmtopom Calendar bejegyzései. A gond csak az, hogy az asztali gépen még Outlook2003 van, a munkahelyi gépen és a tabletpc-n már Outlook2007, a PDA meg… olyan, amilyen. Az se volt kis munka, mire januárban átmigráltam mindent a 2007-re, most mehet minden vissza. Aztán meg újra az egész.
    No, ennyi bevezető után azt mondja meg valaki, hogy ha azt mondom az Activesync-nek, hogy múltbeli bejegyzést ne szinkronizáljon, akkor miért duplikálja meg az összes – közel 6000 – múltbeli calendar bejegyzést? Ráadásul úgy, hogy ránézésre nincs semmi különbség a duplikátumok között? Mert először arra gondoltam, hogy a két verzióban vannak olyan apró különbségek, ami miatt nekem azonosnak tűnnek a bejegyzések, de az Activesync szerint nem… viszont ez az okoskodás megbukik ott, hogy jövőbeli bejegyzéseket nem duplikál.
    Aztán az milyen tetű dolog, hogy szinkronizálási opcióként kiválaszthatom, hogy vagy kombináljon, vagy írja felül a PDA bejegyzéseit vagy ne csináljon semmit. Amikor nekem pont az kellene, hogy a PDA bejegyzéseivel írja felül az asztali gép bejegyzéseit. Eh… másfél órája dolgozik, immár sokadjára megy végig a tízezer adaton, nem tudom, mikor végez. Utána pedig gyapálhatom ki manuálisan a duplikátumokat, mert semmi kedvem sincs hozzá, hogy mindez a benti gépre is átterjedjen.
  • Kaptam egy telefont a Biztosítótól, hogy szerintük nem fizetem az életbiztosítási díjat. Így a ma esti program, hogy áttúrom a teljes tavalyi – még nem rendezett – iratköteget, kigyűjtöm a sárga csekkeket és megnézem, hogy tényleg. Istenbizony ez hiányzott csak mára.
  • Kaptam egy figyelmeztetést, hogy nézzem végig a fizetési papíromat, mert a HR nem biztos benne, hogy jók az értékek. Mivel úgyis felrobbantom ma este az iratgyűjtőt, egy füst alatt összenézem ezt a korábbi cetlikkel. De azért milyen már ez…

Ha áram van, minden van

Hát a JQA. Még mindig nem tértem magamhoz a sokktól. Hol a francban élünk…?

Tegnap írtam róla, hogy egész napos kitartó munkával – és nem elhanyagolható telefonköltséggel, mert persze a központi szám nem ám zöld vagy kék – sem sikerült elérnem az ELMÜ Call Centeren belül egy ügyintézőt.
Semmi gond, ma korábban tudtam hazamenni, gondoltam benézek az Europarkban lévő ügyfélszolgálati irodába.
Már ott gyanús volt, hogy dacára a nagy helyiségnek, messziről látszott, hogy egy csomóan a folyosón várakoznak. Átverekedtem magam a tömegen, kerestem az ügyfélszortírozó automatát. Meg is találtam, de hozzáférni nem tudtam, mert két hölgy állt előtte, akik manuálisan osztottak sorszámokat. Éppen egy öreg bácsikával pöröltek:
– Értse már meg, még száztizen vannak Ön előtt! Csak olyan sorszámot tudok adni, amellyel holnap kerül sorra.

Asztakurva. Ezek után nem is próbálkoztam. Mivel sem telefonon, sem személyesen nem érhető el a fényesorcájú cég, így feladtam.
Szomorodjanak meg.