Day: February 14, 2007

Béke

Hiszel a halál utáni életben? Nem?
Kemény vagy.

A végeredményt tekintve persze teljesen mindegy, hogy hiszel-e vagy sem – mindenkire ugyanaz a sors vár.

De az odavezető út sokkal nyugodtabb, ha úgy gondolod, hogy nem lehet csak ennyi, aztán mindennek vége.

Kicsit elég

Eszméletlen, hogy át vagyunk politizálva. Megláttam ezt a címet a Népszabadságban: “Te talán láttál már pomogácsot?” – és egyből a Teve utcai lövöldözésre gondoltam.
Aztán persze nem, Gyermekirodalmi Fesztiválról szól a hír.

Hint: Aki elsőre nem érti, mi az összefüggés az Írószövetség egykori elnöke és a vandál erőszakoskodók között, javaslom, olvasson egy kis Négyszögletű Kerek Erdő-t.

Ez kellett csak! Csak úgy zengett az erdő a sírás-rívástól. Zordonbordon meg pöffeszkedett nagy boldogan. Hiszen éppen ezt akarta.
– Begyulladtatok, mi? Na, akkor megyek is… És mondom: csak a harc segít. Fel kell venni a kesztyűt. Höhö! Meg kell küzdeni a pomogácsokkal… Na, isten veletek!
Sarkon fordult, csak a háta közepét látták. Az is egyre kisebbedett. Ment döngő léptekkel, csak úgy reszkettek a fák, nevetgélt, hahotázott, csak úgy rezegtek a levelek.
Vacskamati tétován utána lépett.
– Jaj, ne hagyj itt bennünket, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon! Jaj, mi lesz velünk!
Siránkoztak volna tovább, de Dömdödöm erélyesen rájuk szólt:
– Dömdödöm!
Mintha késsel vágták volna el a zajongást. Döbbent csend lett. Vacskamati odaóvakodott Dömdödömhöz. Suttogva kérdezte:
– Ebben egészen biztos vagy, Dömdödöm?
– Dömdödöm – mondta határozottan Dömdödöm.
Bruckner Szigfrid dühösen felhorkant:
– Te mindig egészen biztos vagy mindenben. Te mindent jobban tudsz. Hogy mered azt állítani, hogy pomogácsok egyáltalán nincsenek?
Szörnyeteg Lajos Dömdödöm védelmére kelt.
– Miért, te talán láttál már pomogácsot?