Olvasom, hogy erősödik a forint, örülhetünk. Baromira.
Úgy hiányzott ez nekem, mint üveges tótnak a hanyattesés.
Félre ne értsd, örülök neki, ha olyan dolgok történnek, melyek kifelé mutatnak ebből az országnyi válságból. Csak éppen személyesen érintett kellemetlenül a forint erősödése.
Tavaly év végén, amikor már mertünk tovább is számolgatni, nem éreztük, hogy olyan nagy kockázatot vállalunk. Persze, az árfolyam megy följebb is, lejjebb is, így nagy átlagban nincs olyan nagy bukta.
Dehogyisnem. Például ha akkor veszel fel kölcsönt, amikor a forint irreálisan erős. Ekkor ugyanis csak buksz. Nem is keveset.
Elmagyarázom egy konkrét példán:
Felveszel 1 millió forintot, legalábbis neked erre van szükséged. Valutában veszed, nyilván, mert forintban ma kölcsönt… tré. Jelenleg az euró 250 forint, azaz tulajdonképpen felvettél 4000 eurót. Ezt is kell visszafizetned – miközben lehet, hogy egy hét múlva a forint felugrik 260 ft/euró értékre és ott is marad. Azaz ha visszafizeted a 4000 eurót, akkor 1040e forintot fizetsz vissza. De természetesen a 270 forintos érték sem elképzelhetetlen, sőt. Amennyire emlékszem, 265 körül tartják reálisnak, de a közelmúltban volt már 299 is.
A mi esetünkben a lakásvásárláshoz sok-sok milla kell… a fenti példával végigszámolva 8-900e forintot bukunk várhatóan, csak a mostani túl kemény forint miatt. A kamat, meg a kezelési költség az mind csak ezután jön. (Megjegyzem tokkal-vonóval sincs akkora, mint az árfolyambukta.)
Dehát… mit lehet tenni. Hiába tudta már novemberben mindenki, hogy mit akar… ha mostanra realizálódott a kölcsönfelvétel. Cucli.
Másfelől… valamivel biztosabb lehetek a kölcsön megkapásában. Igaz, hogy a kondícióink remekek (a kölcsön a lakás vételárának 51%-a, 75% a felső limit; a törlesztőrészlet is befér a kettőnk nettó bérének 33%-a alá), de ma már az ember sosem mehet biztosra. Eltekintve attól az esettől, ha éppen túl erős a forint, ugyanis ilyentájt azért megnő a bank kölcsönadási kedve.
És a kölcsön megtagadása esetén bebuktuk volna a többmilliós foglalót.
Szóval, végülis… a fene tudja. Egy biztos, irgalmatlan sok pénzzel kezdtünk játszani.

De amilyen világban élünk… mi alapján döntjük is el, hogy merjünk-e kölcsönt felvenni?
Fiatalabb koromban azt mondtam, jó állásom van, atombiztos és jól keresek. Miért ne mernék? Aztán előjött a semmiből a mobiltelefon, kihúzta a vezetékes lába alól a talajt, egykori virágzó cégemnél ma már csak 30-40 ember lébecol.
Munkahelyre manapság alapozni nem lehet, nincs biztos hely. Egy tuti dolog van – mi van a fejedben. Arra lehet kölcsönt felvenni, másra nem.
És nem az a katasztrófa, ha megszűnik a céged, ha leépít az új tulajdonos – nem, hanem az, ha megbuggyan a káposztalé a fejedben.

ps1: Ja, nem is mondtam. Ma derült ki, hogy megkaptuk a kölcsönt. Waccsaszörprájz.

ps2: Értelemszerűen svájci frankban vettük fel, mert azért az tompítja az élét az árfolyamváltozásoknak. De az elv ugyanaz.