Káosz: 1. nap




Azt kiterveltük, hogy két nap alatt szépen, komótosan elszállítunk mindent. (Pedagógiai okokból csak mi magunk, segítség nélkül.) Azt viszont kifelejtettük a tervezésből, hogyan legyen: ma már az új lakásban alszunk vagy még a régiben?
Érvek:

  • Internet még csak a régi lakásban van.
  • A hűtő (sörök, borok, ásványvizek – no meg kaják) viszont már az újban.

Na most, abból, hogy ez az írás megjelent itt, sejtheted, hogyan döntött a család.

Nej előrelátóan úgy csomagolt, hogy mindkét helyen legyen sör – én pedig a jó öreg kollégista módszerrel hűtöttem: becsavartam törölközőbe, aztán be a hidegvizes csap alá. Tökéletes.

A mai napról már csak foszlányok jutnak eszembe.

A várthoz képest sokkal simábban vittük ki a két nagyvadat: a mosógépet és a hűtőgépet. Mondtam is Barnának, hogy minden elismerésem: ma rendelhet magának ebédre 45 centis pizzát. Szavamon is fogott. Négy óra körül jött meg a kaja – és akkor még hátravolt a mai tervből egy forduló. (Közben lenyomtunk egy roppant fárasztó és lehangoló dobozkörutat.) Szolídan figyelmeztettem, hogy jobb, ha nem eszi degeszre magát – sokkal szarabb lesz utána pakolni. Nekem nem mondott semmit – de hallottam, hogy később Nejnek reklamált, hogy milyen degeszre zabálásról beszélek én egy vacak 45 centis pizzától?

Aztán ez a bizonyos forduló mégsem jött össze. Pedig időre szétszereltünk, összepakoltunk mindent odabent – de nem tudtunk kimenni a lakásból. Az egyajtós PAX szekrényekkel még csak-csak kiforogtunk valahogy a gangra, de a kétajtós nagyon csúnyán szopatott meg. A gyerekszobából eleve nem lehet ráfordulni a bejárati ajtóra, előtte át kell jönni a mi szobánkba, kettőt jobbra, egyet balra, majd szving az előszobába. Itt át kell buktatni a szekrényt a bejárati ajtón és már csak a gang, meg a lépcsőforduló van hátra. Meg a kocsira pakolás. Nos, a kétajtóssal eltáncoltuk odabent a koreográfiát, iszonyú erőfeszítéssel átbuktattuk a bejárati ajtón – és beragadtunk. A szekrény masszívan állt keresztben a lengőfolyosón, minden irányba volt egy centi játéka. Ne tudd meg, mekkora meló volt innen visszabuktatni az előszobába, majd eszméletlen szűk helyen, kúszva-mászva elemeire szedni. Laponként persze kiment. A kurvanénikéjét.

Háromnegyed kilencre raktuk meg a harmadik fordát – de ekkor már nem indultunk útra.
Összességében nem volt rossz a mai nap: egyszer balfaszkodtunk csak. De holnap ennyit sem lehet. Rengeteg cucc van még, a kocsit meg hétfőn hajnalban vissza kell adnom.

Azért jó volt ránézni fél tíz körül a családra. Mint akit cecelégy csípett meg, úgy dőlt be mindenki az ágyba. Ez az, amit én úgy hívok, hogy kellemes fáradtság. Ők valószínűleg máshogy, de ki nem szarja le.

Azért Nejben még feltámadt a lakberendező, kihasználja, hogy van net és konyhát tervez. Én meg a negyedik söröm mellett blogot írok. (Hé, annyira kiszáradtam a nap során, hogy az első kettőtől még csak nem is böfiztem.)

ps:
Csak hogy tudjátok, a költözésről szóló album folyamatosan frissül. Külön felhívom a figyelmet erre a képre: a lakás már Titanic-ként süllyed, de a zenekar még bőszen játszik. XBox-on.

Kint is vagyok, bent is vagyok

Álmos vagyok, fáradt vagyok, így csak vázlatpontokban.

  • 8.30: Közös képviselővel egyeztetés.
  • 9.10: Átvettem Janitól a gurtnikat. Cipekedés probléma megoldva.
  • 9.30: Gyorsan nyomtattam egy jegyzőkönyvet az átadás-átvételhez. Optimistán.
  • 9.50: Rákérdeztem mikor lehet menni a kisteherautóért. (Peugeot Boxer) Kora délután.
  • 12.30: A kocsi megérkezett.
  • 12.50: Telefonált az eladó, hogy megkapták a pénzt. Plafon lefejelése.
  • 12.51: Telefon Nejnek. Sajnos csak hat után fog hazaérni.
  • 13.30: Telefon az eladótól. A hölgy rosszul lett, mentő vitte be kórházba. A férfi azt mondta, lehet, hogy késni fognak.
  • 14.00: Telefon mindenkinek, akinek a ténykedése azon múlt, hogy a birtokbavétel megtörténik-e ma.
  • 14.10: Munka befejezése. Irány a parkoló.
  • 14.13: Ügyintéző lehívása: hogyan indul el ez a dög? Trükkös: ha nem indítok egyből, belockol. Kilockolni csak a másik, ránézésre tökugyanolyan kulccsal lehet.
  • 15.30: Hazaérkezés azzal a böszme nagy autóval.
  • 16.25: Telefon az eladótól, hogy a feleségét saját felelősségére hazaengedték a kórházból. Várnak minket.
  • 17.30: Zavaros ébredés a fotelben.
  • 18.50: Nej hazaesett, egy újabb adag üres kartondobozzal.
  • 19.10: Fényképezőgéppel, mérőszalagokkal, kockás füzetekkel érkezés az új lakásba. Pofára esés: a nagyfiú még nem költözött ki, gyakorlatilag a lakás még tele – hiába kapjuk meg a kulcsokat, még nem tudunk egyedül maradni. Még láb alatt vagyunk. Ráadásul maradt náluk is kulcs. Semmi hempergés a padlón. Semmi törökülésben vizionálás.
  • 20.05: Jegyzőkönyv aláírása. Formálisan immár mi vagyunk a tulajdonosok. Ízlelgetem az új lakcímet.
  • 21.30: Hazaérkezés. Szinte szótlanul. Mindenkinek a lakrészén jár az agya.

Nos, így. És most cserbenhagyom Nejt, elmegyek aludni. Holnap erős nap lesz.

Hogyan tudtam élni nélküled?


Kihasználva a költözés körüli felhajtást, közöltem a családdal, hogy márpedig én szerszámokat fogok venni: egész pontosan egy jobb képességű akkus fúrót és egy hasonló akkus csavarhúzót.
Nos, eddig csak a csavarhúzót használtam, de ember… ez egy irgalmatlan minőségi ugrás. Mint Ladából átülni Opelbe. Amíg az ember ki nem próbálja, fel sem tűnik neki, mennyire fapados is, amit éppen használ.
És most használom. A többiek még egy dobozt se pakoltak meg, mire én lebontottam egy faltól-falig érő IVAR könyvespolcot, mely ráadásul több helyen a falhoz is rögzítve volt. A harmonikaajtókat, melyekkel korábban fél napokat szívtam, tíz perc alatt kaptam szét.
Most járom a lakást és ha látok egy-egy elhagyott csavart, harsány rikkantással ugrok neki és csavarozom ki. Mint egy Pom-Pom figura.

Én vagyok a Felajzott Csavarkiszedő.