Ez az a mondat, melyet tőlem nő nem hallott és nem is fog hallani soha.
Az a virág, melyet ilyenkor átadnak, ugyanis egy döglött élőlény – melyet szaporítószervének szépsége miatt öltek meg. Aki megkapja, az még pár napig gyönyörködik a foszló tetemben, aztán kidobja.
Na most, ehhez a szerencsétlen áldozathoz nem fogok hasonlítani senkit.
Nem arról van szó, hogy nem vennék soha virágot. Cserepeset pl. viszonylag sűrűn szoktam. Ezek közül a házasságunk elején beszerzett kaktusz még mindig bírja. Olykor-olykor megalkuszom és veszek vágott virágot is – de ilyenkor nem őszinte a mosolyom. Akinek adom, az szereti az ilyesmit – végülis, azért veszem neki – én viszont nem szeretem, és ez elég kellemetlen érzés. Csak azért megölni egy élőlényt, hogy pár napig a természetes lelőhelyétől távol is gyönyörködhessenek benne… valahogy nem stimmel a dolog.
Ilyesmik jártak a fejemben ma reggel, amikor vágott virág után loholtam. Úgy gondoltam, hogy itt a végén, amikor beadom az utalást elindító papírokat, valami kedvességgel illenék viszonoznom a banki ügyintéző hölgy türelmét, kedvességét, rugalmasságát. Márpedig ilyen ügyintézői körülmények között a virág az egyértelmű ajándék: messziről látják a kollégák is, hogy ez egy virág – nem ékszer, nem boríték, nem mittudoménmi… egy gesztus.
Csakhogy reggel kilenc előtt vágott virágot találni… majdhogynem reménytelen. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy sok rétege van a fejemben Pest térképének – de a virágüzletes réteg meglehetősen hiányos. Szerencsére a Határ-úti metróállomáson volt egy kis üzlet.
– Csókolom, virágot szeretnék venni.
– Tessék, válassza ki.
– Ez a cirmos tulipán jó is lesz.
– Papírt kér hozzá?
– Izé… nem fogja becsomagolni? – ütköztem meg – Tudja, valami zöld mellé, celofán, szalag… meg ilyenek.
– Ilyeneket nem tartunk.
– Viszontlátásra.
Komolyan kíváncsi vagyok, ki vásárol itt étkezési célra virágot. Mert ajándékozási célra szemmel láthatóan nem árulnak.
Aztán elsétáltam az Europarkba, de az ottani virágárus meg csak kilenckor nyitott. Mivel túl sok időm nem volt variálni, végül lemondóan vettem egy doboz bonbont meg valami díszes zacskót – aztán tekertem a bankba.
Mondanom sem kell, hogy közvetlenül a fiók bejárata mellett ott volt egy virágüzlet. Nyitva.
ps.
Ma este közölte Nej, hogy kidobta a kaktuszt, mert meghalt. Nem rossz. Azért ahhoz már kell ridegtartás, hogy a nagy túlélőbajnok kaktusz is feldobja a gyökereit.
Recent Comments