Frusztra

Kevés frusztrálóbb, idegesítőbb dolog van a világon, mint egy alulméretezett hivatali Call Center.
Eleve nem azért keresed őket, mert éppen ráérsz, unalmadban nem tudsz jobbat kitalálni.
Dolgod lenne velük, sőt, a legtöbbször az ő érdekükben történik a hívás, szeretnéd, ha az éppen folyó ügyletetek simán menne le. Ehhez információra lenne szükséged, neadjisten információt kellene megadnod – de nem megy, mert a Call Center bedugul. Makacsul… napokon, heteken keresztül.
Csak ülsz és hallgatod, ahogy egy kellemes orgánum folyamatosan duruzsolja a füledbe, hogy “Jelenleg egyik ügyintézőnk sem elérhető. A becsült várakozási idő több, mint tíz perc. Kérjük szíves megértését!”.

Gondolhatnád, hogy azért ez ritka eset, hiszen a cégnek, a hivatalnak is az az érdeke, hogy normálisan menjenek a dolgok. Nos, lehet… de hogy ezért pénzt is adjanak ki?

Decemberben szoptam rengeteget az Adóhivatallal. Volt ugye ez az Ügyfélkapus regisztrálós szivatás, ahhez kellett volna kérdeznem tőlük valamit. Kifogtam egy olyan hetet, amikor ügyfélnél voltam, vezetékes telefon nem volt, a mobiltelefonos szám mögött meg nem ült senki. Aztán később vadásztam vezetékes telefont, de akkor meg ügyintéző nem akadt. Két napon keresztül folyamatosan az ment, hogy végignyomkodtam a menüt, vártam a kezelőre, majd öt perc után bontott a vonal. Harmadik nap sikerült végre kezelőhöz – és információhoz jutnom. Utólag belegondolva még akkor is hamarabb értem volna célt, ha kígyómászásban közelítem meg a Haller utcai épületet, az információt pedig betűnként hozza ki a hivatalszolga.

Ma változatosság kedvéért az ELMÜ-vel szoptam hasonlót. Weblap, ügyfélszolgálati irodák… címek vannak, telefonszámok nem. Csak egy központi. A mai délelőttöm jórészt azzal telt, hogy próbáltam elérni őket – de folyamatosan a fenti szöveget kaptam. Aztán bedühödtem, gondoltam kivárom azt a több, mint tíz percet, végülis egyszer élünk, hagy gyarapodjon a T-mittudoménmahogyhívják. Hát, gyarapodni biztos gyarapodtak… több, mint egy órán keresztül mondta az orgánum a szövegét az asztalra rakott telefonból, de ügyintéző, az nem vette fel. Utána ráálltam arra, hogy negyedóránként rájuk csörrentem, de mindig ugyanazt a választ kaptam. Kénytelen vagyok napközben bemenni hozzájuk, sorbaállni – egy olyan információért, melyet telefonon is megkaphattam volna.

A végére már csak egy kérdésem maradt: ebben a városban miért csak a tévé épületét lehet bűntetlenül felgyújtani?

2 thoughts on “Frusztra

  1. Nem. Ez után a Call Center után nagyon meglepődnék, ha olvasná is valaki azt a postaládát.
    Holnap úgyis a városban lesz dolgom, beugrok egy ügyfélszolgálatra.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *