A dokumentumsorozat újabb eleme következik. Időben ugrottunk egy nagyot, eltelt 12 év. A szocializmus még mindig dübörgött, de szerencsére már csak az utolsókat.
1988 augusztusában néhány évfolyamtárssal szakmai gyakorlatra utaztunk az NDK-ba. Hát, szakmát ugyan nem láttunk, de országot annál inkább. Nem mindig örültünk neki.
Innen küldtem Gabriellának – aki akkor még nem volt Nej – két képeslapot, egyet Meissenből, egyet Weimarból. Ez a két képeslap található ebben a doksiban. (A meisseni katedrálisról a rajzom meg itt.)
Mivel akkoriban már a privát leveleimet is c64-en írtam, így a kézírásom hagyott némi kívetnivalót maga után. Valószínűleg nem sok ember fog elboldogulni a macskakaparással, ezért beírom ide is.
E kies tájról írom ezt a lapot,
Rebben a szempillám, túl sok napot kapott.
Zsebembe nyúlok, nyulat nem találok,
Inni kéne már egy sört.
Kialakulatlan kedvem keddre kábul,
Előre félek, mi lesz a szerdábul.
Szelindek szeméből szeretet bámul,
Elkellene még két sör.-folyt. köv. –
Rókalyukból kipislant egy székláb,
‘E’ betű alakban repülnek a békák.
Tíz kicsi indián, süketek és némák,
Ezúton jelzem, hogy három sör is elkék.
Millió hangya futkároz egy réten,
Miért és miért nem, ezt magam sem értem.
Akármi, akárhol, feketén, fehéren,
Gördülnek a sörök, akár a kavicsok.Ám ha ezzel a szörnnyel nem tudsz mit kezdeni,
Talán a sorok között megbúvik valami.
Hát, igen. Látszik, hogy a szerző alapvetően fűzfapoéta beütésű, de amikor a fájdalom szűgyönlövi, akkor váratlanul csak ki-kitör a rímkényszerből.
Mondjuk, felteszem akkoriban Gabriella is legalább olyan hülyén nézhetett, mint te most. Akkor most ezt hogyan? És hogyan lesz ebből szerelmesvers?
A megfejtésre várni kell egy kicsit. Gabriella is várt, amíg haza nem érkeztünk. Meg amíg újra szóba nem álltunk egymással. A Kedves ugyanis némileg zokon vette, hogy az Olcsó Jazzlemezek Országában az utolsó megmaradt pénzemet is márkás szivarokra költöttem. Sajnálom, de akkoriban az NDK-ban a finom szivarok is piszok olcsók voltak. Sőt, egyáltalán voltak. (Micsoda időket éltünk! Több kiló szivar zörgött fémdobozokban a sporttáskám mélyén. Rostockban, a városszéli barakkban a szobatársaim nem is bírták idegekkel, lezavartak a szenespincébe, annyira büdös voltam szerintük. Pedig mindketten erős dohányosok voltak.)
Ja, már megint mellébeszélek. Szóval a megfejtés: tessék összeolvasni minden sor első betűjét, majd utána idekattintani.
Hát, így vall szerelmet egy geek.
Recent Comments