Nézzünk tévét

Mintha gyerekek lennénk.

Először is elindult az adás.

Aztán jött az esti blokk. Kezdtük 7 órakor a tévétornával.

Utána reklám.

Majd esti mese.

Utána egy társadalmi célú hirdetés.

Jöhetett a tévéhíradó.

Végén az időjárásjelentéssel, melynek a zenéjét már az ágyban hallgattuk.

Gyöngyszem 1

Ezt a szpemet ma reggel kaptam meg. Háromszor.

Mondjuk, elsőre viccesebb volt, de azért még mindig üt.

Ha letörlöd a levelet és senkinek sem küldöd tovább, úgy egy teljes éven keresztül szegény leszel.

[Csomó bankjegy képe]

Hogyan fogadjuk a pénzt.

A megdolgozott pénz úgy fog gyarapodni és szeretni a Te házadat, ha fizetési napon abból egy fillért sem költesz, hanem az ott tölt nálad egy éjszakát. Egyes bölcs papok szerint egy nagyobb összeget egy éven keresztül kell tartani egy számlán, amely „feltöltődik” az energiáddal és vonzani fogja a többi pénzt hozzád. Nem lessz pénzed ha fütyülsz a lakásban, vagy kézzel törlöd le az asztalról a kenyér morzsát. Nem szabad a szomszédtól egyszerre kenyeret és sót kölcsön kérni a szerencse elmegy a házadtól másik családhoz. Ha a házba fertőzött pénz kerül a seprűt nyéllel lefelé kell tárolni.

Fizetésemelést csak szerdai napon szabad kérni. Ne fogadj el pénzt hétfőn, ne adj kölcsön kedden és ne add meg az adósságod pénteken. Megadni vagy adni pénzt reggeli előtt nem szabad, mert az esti ígéretedet teszi tönkre. Óvakodj a váltásoktól és a gyakori kölcsönzéstől, törekedj arra, hogy a pénzed visszakerüljön hozzád.

A szekrényben hagyott szezonális ruháidban soha ne hagyj pénzt és számlákat. A pénz nem szereti a lyukas zsebeket és a gombnélküli ruhát sem.
A pénztárcád soha ne maradjon üresen, mindig hagyj benne egy érmét. A papírpénzek mindig arccal feléd álljanak benne. A tárcád legkisebb zsebében tarts egy 1 dollárost háromszögbe összehajtva és mellé tégy egy olyan apró pénzérmét, amely lehet ( első fizetésedből, egy jó embertől vagy jó üzletből származó is). Ezt az érmét soha ne költsd el, mert ez egy szerencsés talizmán lesz, hogy a pénz ne haragudjon meg rád és vonzza a többit a kezedhez.

Nyereményből származó, nem becsületesen szerzett, talált, ajándék pénzek nem hoznak szerencsét ezeket ne tartsd magadnál soha. Add ezeket a rászorultaknak, vagy mihamarabb költsd el.

Elolvasva ezeket a sorokat, megérted mostantól, hogy a pénzt nagyon könnyű elveszíteni és nagyon nehéz megtartani. Ahhoz, hogy ne veszítsd el a pénzedet tartsd be a fent említett törvényeket!

Azért, hogy minél több pénz vonzódjon hozzád küld tovább ezt a levelet a barátaidnak, ismerőseidnek ICQ vagy E-mailen és a pénz elindul hozzád, de te mutasd a pénzednek, hogy milyen drágák ők neked és mennyire szereted őket.

Ha tovább küldés nélkül kidobod ezt a levelet, akkor egy szegény év köszönt be hozzád.

Ha viszont legalább két barátodnak tovább küldöd, akkor három szerencsés éved lesz, sok pénzzel.
Küld el ezt a levelet a barátaidnak és látod az eredményt a felsoroltak szerint:

1 barátnak ~ és a pénz elindul hozzád egy év múlva
3 barátnak ~6 hónap
5 barátnak ~ 3 hónap
6 barátnak ~ 1 hónap
7 barátnak ~ 2 hét
8 barátnak ~ 1 hét
9 barátnak ~ 5 nap
10 barátnak ~ 3 nap
12 barátnak ~ 2 nap
15 barátnak ~ 1 nap
20 barátnak ~ 3 óra

Mondjuk, a végét látva érthető, miért kaptam meg egy órán belül háromszor.
Tényleg, blogra kitenni, az mennyit ér?

A festő

Teljesen véletlenül találtam rá erre az oldalra – és ott ragadtam.

Előljáróban közlöm, hogy nem érzek semmilyen egzotikus örömöt, nincs diadalérzetem, de még csak erekcióm sem, ha bepillantást nyerhetek a közelmúlt történelmének disznóságaiba. Például Esterházytól elolvastam a Harmonia Caelestis-t, de az Apuka! kiegészítést már nem. A rendszerváltás idején elolvastam az Arbatot, a Regény Regényét, meg Faludy összes Pokol regényét – és ezzel köszönöm szépen, le is tudtam ezt az időszakot. Nem vagyok az a tipusú ember, aki időt és energiát áldoz azért, hogy utána felforduljon a gyomra.

A fentebb linkelt oldal viszont pitiánerségében nagyszerű. Ráadásul abban az időszakban játszódik, amikor már én is többé-kevésbé felnőttnek voltam tekinthető. Egyetemre jártam – és mint mindenki, én is pontosan tudtam arról, hogy TO Béla (a tanulmányi osztály vezetője, egyébként a fene sem emlékszik már a rendes nevére) fejlett besúgóhálózatot üzemeltet az egyetemisták között. Nyilván néhány emberről sejthető volt – de eszembe sem jutott, hogy nyomozzak utánuk és már most szólok, ha van valaki akkori ismerősömnek ilyen jellegű információja, az tartsa meg magának. Nem akarok tudni róla. Gusztustalan korszak volt és senki sem saját akaratából szállított információkat.

Használati útmutató az oldalhoz:

  • Tessék kiválasztani az évszámot.
  • Az adott oldalon elindítani a bal felső sarokban lévő hanghátteret.
  • Amíg a zene szól, lehet böngészni az egyes jelentéseket Galántai György felforgató tevékenységéről.

Egy igazán kiváló tanulmányi eredmény

Újabb gyöngyszemmel folytatódik a doksiblog. Tessék megnézni, egy oldal, nem nagy ügy.

Itt van.

Nem, nem azt kell rajta észrevenni, hogy a Schönherz az Egyetem utca akkoriban még Komócsin elvtársról volt elnevezve. A kilencvenes évek nagy átnevező rohamaiban az ilyesmi teljesen természetes volt.

Idézek:

adja át az elmúlt tanévben legjobb tanulmányi eredményt illetve tanulmányi versenyhelyezéseket elért hallgatók részére az elismerő okleveleket.

Dátum: 1987.09.25.

Na most, nekem tanulmányi szempontból az 1986/87-es tanév volt messze a legszarabb. Hogy mást ne mondjak, annyira elcsesztem az évet, hogy 1986 végén már el sem mentem vizsgázni. Az első három évet ugyanis úgy éltem túl, hogy év közben tojtam az egész iskolára, aztán a vizsgaidőszak két hónapja alatt tanultam meg mindent, jó közepes szintre. Három év után államvizsgáztunk, megvédtük a szakdolgozatunkat, megkaptuk a bachelor szintű diplomát, sőt az arra érdemesek – én éppenhogy – ott maradhattak master képzésre is. Ezzel két probléma volt: egyrészt szándékosan beleválasztottam a messze legkeményebb ágazatba, másrészt úgy gondoltam, hogy ezt a tananyagot is meg tudom tanulni majd a vizsgaidőszakban. Nos, nem. Ellinkeskedtem az egész félévet, aztán megrémültem az anyagtól és nem mentem el vizsgázni. Végül odáig fajult a dolog, hogy januárban már azt a nyomorult egyetemet is ott akartam hagyni. A tanulmányi osztályon győztek meg, hogy semmit nem veszítek, ha félévismétlést kérek – így ha meggondolom magam, akkor szeptemberben – mint zombi a vége főcímnél – még visszajöhetek. Belementem. Azaz habár lelkileg már nem tartottam magamat egyetemistának, formailag még az voltam.

Na, ez volt az az év, amikor kitűntettek a kiváló tanulmányi eredményemért.

Természetesen csúsztatok. Ha megnézed a szöveget, láthatod, hogy nem csak tanulmányi eredményről volt szó, hanem versenyről is.
De ezzel sem lett sokkal jobb a helyzet.

1986 őszén volt egy szakszöveg-fordítói verseny. Én, pusztán linkségből, elindultam a német szekcióban. A tudásomról legyen elég annyi, hogy a saját 12 fős csoportunkban nem voltam benne az első tízben. És hol volt még ez a csoport a teljes egyetemtől.
Beültünk, megkaptuk a fénymásolt szöveget. Először átfutottam szótár nélkül. Aztán kijegyzeteltem az ismeretlen szavakat, majd összeraktam a szöveg értelmét. Miután ez teljesen összeállt, fogtam és a saját szavaimmal megírtam újra a cikket, immár magyarul. Ha valahol sikerült úgy fordítanom egy mondatot, hogy hasonlított is a német eredetijére, az bónusz volt. De egyáltalán nem törekedtem rá. A stílusra és a tartalomra mentem, a tükörfordításokat meghagytam a többieknek.
Valami másfél óra volt adva rá, én húsz perc után beadtam a saját verziómat. Kijöttem, majd úgy ahogy volt, el is felejtettem az egészet. Ha a nagyágyúk még mindig bent szenvednek, mit kereshetek én itt, egy ilyen slendrián fordítással?

Zajlott az élet, nem is akárhogyan. Már többször megigértem, hogy írok arról a félévről, de még mindig nem készültem fel rá. Legyen most elég annyi, hogy kifejezetten durva volt: először nagyon eltávolodtam az egyetemtől, aztán lassan összeszedtem magam, végül – bár tényleg csak perceken múlott – de igénybe vettem a korábban említett félévismétlési lehetőséget. Úgy mentem vissza az egyetemre, mint aki… hát, ha nem is a poklot, de legalább egy harcmezőt megjárt időközben. Nagyot léptem előre akkor a felnőtté válásban.
Mondanom sem kell, ez az egész német fordítóverseny is teljesen kiment a fejemből. Majdnem egy évvel korábban történt, egy másik univerzumban.

Ebben az állapotban kaptam meg a beszkennelt levelet.

Felbontottam, olvastam… és a mellettem álló barátaim nem értették, miért kezdek el először gyöngyözőn kacagni, mely kacaj később fokozatosan ment át enyhén hisztérikus, kényszeres röhögésbe.

Késedelmi pótlék

Most megmutatom, milyen az, amikor egy hivatal megunja a lacafacát és végképp tiszta vizet akar önteni a pohárba.

Egy korábbi írásban már említettem, hogy miket harcolok az Adóhivatallal illeték, illetve késedelmi pótlék téren.

Nos, dióhéjban:

  • 2007 januárjában eladtunk egy lakást.
  • Kb. két hét múlva vettünk egy lakást.
  • Az Adóhivatal 2007 szeptemberében szabta ki az illetéket, 2*721e forint értékben. Visszaírtam, hogy ez hülyeség, mert nem vették figyelembe, hogy korábban el is adtunk egy lakást – így csak a fele a tényleges illeték az általuk kiszabottnak.
  • 2008 őszén(!) írtak egy levelet, hogy bocsesz, tényleg, a helyes összeg 2*360e forint. Viszont fizessünk be 2*25e forint késedelmi kamatot, mert nem fizettük be időben az illetéket. Átutaltam a 2*360e forintot, majd visszaírtam nekik, mit csináljanak a késedelmi kamatukkal.
  • Rá nem sokkal jött a levél, hogy oké, velük lehet beszélni, a késedelmi kamatot lecsökkentették 2*7e forintra. Lehet, hogy itt már abba kellett volna hagyni a küzdelmet, de ekkor nem jutott volna a birtokomba ilyen gyönyörű levél. Mindenesetre jól felhúztam magam, írtam egy kifejezetten sistergős levelet a hivatalnak. Nej megmakacsolta magát, nem is volt hajlandó aláírni: nem akart élete végéig az Apeh kazamatáiban senyvedni. Újrafogalmaztam, immár szalonképesre.
  • Erre jött válaszként a lentebb letölthető ötoldalas iromány.

És akkor nézzük most magát a levelet. Eleve 5 oldal. Belegondoltál? Rohadt sok. Mindez hivatali bükkfanyelven. A szerző nem csinál mást, csak fogja és elmeséli, hogy mi is történt a kezdetek óta ebben az ügyben – természetesen a saját szempontjukból. Amit én megtettem itt fönt pár sorban, az neki igen terjengősre sikerült. Külön furcsaság a levélben, hogy a szerző valami mazochista hajlammal részletezi, hogy én miket is írtam eddig nekik, kitérve azokra a fordulatokra is, melyeket sebben való tőrforgatásként élhetett meg az ügyintéző. Aztán amikor már kezdett a végére érni, gyorsan összeszámolhatta, hogy mely törvényeket nem vett bele addig az írásba – és ezeket beleborította a levélbe. Komolyan, kevés ember lehet, aki legkésőbb a negyedik oldal alján nem bizonytalanodik el.

Én végigolvastam. Sőt, meg is értettem. (Nem vagyok rá büszke. Az embernek nem ilyesmire kellene használnia az agyát.)

Az ötoldalas irománynak az a lényege, hogy én – pontosabban az ügyvéd – nem irtuk bele az adásvételi szerződésbe, hogy a pénz, melyen az új házat vásároltuk, egy korábbi lakás eladásából származott. Ennyi. Hát honnan kellett volna tudniuk, hogy én el is adtam egy lakást, mielőtt megvettem az újat? Az, hogy az új megvásárlását sem jelentettem be nekik, mégis megtudták, nyilván nem jelent semmit. Nem kötelességük összefuttatni az eladásokat a vásárlásokkal.
Ergo a 2007 januárja és 2007 ősze közötti időszakban, amikor az én hibámból még nem tudtak az eladásról, a késedelmi kamat engem illett.
És ezt részletezték ilyen bonyolultan.
Felteszem azért, hogy betűkbe fojtsanak. Az ugyanis remekül elsikkadt, hogy én azt is megreklamáltam, miszerint a késedelmi kamat alapjául a rossz, azaz magas illetéket tekintették.

De ahogy én is mondtam, meg Malackáék is mondják, na meg a Leningrád is:: “Le van szarva, én nem leszek depis“. Befizettük.

Dokument: