Csak azért, mert az állandó ‘defekt’ cím már uncsi lenne.
Imhol egy kép.
Nem, nem a netről vadásztam a google képkeresővel. Ez teljesen friss, én fényképeztem.
Fiam, az új kerékpárjával, második nagyobb útján vadászta le, tegnap reggel. Szerencsére nem messze történt, így haza tudta tolni a bringát és még beért BKV-val az isibe. Én meg ma délután estem neki.
Nem mondom, furcsa élmény volt. A saját bringámat már istenbizony jobban ismerem, mint nejemet. 10 perc alatt kicserélem benne a belsőt. Mármint a bringában. Ehhez képest egy vadiúj, még sorjás monti… megizzasztott. Úgy kezdtük, hogy a hátsó kerék nem gyorszáras volt. Úgy folytattuk, hogy a szerelők – gondolom légkulccsal – bivalyerősen meghúzták mindkét oldalon az anyát. Ha ezt útközben kellett volna megszerelnem, a hordozható szerszámkészlettel… árokba rúgva végzi.
Természetesen a korábbi bringákhoz vásárolt tartalék belső ebbe nem volt jó, maradt a foltozgatás. Csakhogy. Éppen szűkében vagyok a foltoknak. Saját vésztartalékomhoz kellett nyúlnom, mely tkp. az autógumi javítókészlet legkisebb foltjaiból áll. De montihoz jó ez is.
Megkerestem a lyukat, megfoltoztam. Próbafújás: erre a nagy lyuk megszűnése után színpadra nyomultak a kisebbek is. Igen, jól látod: többes szám. Még két lyuk.
Azokat is befoltoztam. Szoktam ilyeneket túlozva írogatni, de ez tényleg úgy nézett ki, mint egy skót vadászezred közös használatú, agyonfoltozott kotongumija.
Raktam volna helyére a belsőt, amikor megszólalt a vészcsengő. Lekaptam a külsőt, kifordítottam. Meg is lett, legalább az egyik bűnös: egy félcentis üvegszilánk alig láthatóan bele volt ragadva a külső mintájába.
Egy újabb kellemesen eltöltött délután.
Recent Comments