Erzsike, szeretem magát

1988.07-08; Kisar
Jött a hír a haveroktól, hogy Kisarban buli lesz. Aki számít, megy.
Mit is kell tudni e faluról? A felső Tisza partján fekszik, híd köti össze Tivadarral. Olyan 8-10 kilométernyi távolságra északra a Tisza már ukrán szakaszon folyik. Szóval világvége.
De itt lakott Mariann, aki egy üde színfoltja volt mind Gabriella és József évfolyamának, mind a haveri körüknek. És Mariann mondta, hogy ebben az eldugott sarokban minden adott, hogy eltöltsenek egymással egy kellemes hetet.
Nyár volt, mindenki úgy ment, ahogy tudott. József feladta az ősi családi sátrat Mariann címére, majd egy válltáskával nekiállt stoppolni. Egerből. 12 stop kellett a megérkezéshez, de ahogy kiszállt az egyik kocsiból, már meg is állt a másik. Nagyon gyorsan ott volt, busszal/vonattal még csak nem is álmodhatott volna ilyen sebességről.
A tivadari kocsma mellett verték fel a főhadiszállásukat.
Sokan voltak. Sajnos, nem csak ők. Akkor indult ugyanis, pont ettől a kocsmától a Tisza-túra. A kocsmáros igyekezett is kitenni magáért: benyomta a magnóba az egy szem műsoros kazettáját. Ezen egy lelki sérült énekes valami borzasztó dalokat énekelt. Komolyan, fájt. Első hallásra is. Ehhez képest naponta meghallgatták tíz-tizenkét alkalommal. (Maga a cím is az egyik dal refrénje.)
Na, mindegy. Egy nap után a Tisza-túra résztvevőit elvitte a víz. Ők maradtak. Meg a zene is. Egy egész héten keresztül. Haverok, buli, fanta.
Külön élmény volt a klotyi. Egy sima pottyantós falusi budit képzelj el. De a tartalom, ember! Az ott lévő 10-15 ember háromnegyede vegyészmérnök volt. Hidd el, ők már láttak igazán kemény dolgokat. Mit láttak? Szagoltak. József anno kis híján eszméletét vesztette egy sajóbábonyi merkaptán lefújás következtében. Kis hiján elájult, pusztán egy szag miatt. Őket már egy büdös budival nem igazán lehetett meghatni.
Ennek viszont sikerült.
Próbálj elképzelni egy savasan maró, csípős, torkot kaparó levegőt. Pár levegővétel, és már fel is marta a garatot az orrodban. És ekkor indult támadásra a fortyogó merkaptánok, kénvegyületek soha nem látott pusztító koktélja.
Az utolsó három napban már senki sem mert elmenni budira. A pisit elintézték a csalitban. De a feszültség csak gyűlt, csak gyűlt. Végül utolsó este ‘egy életünk, egy halálunk’ – éjszaka beugrottak egy közeli úttörőtáborba, és ‘Előre, Pajtások!’ felkiáltással térdre kényszerítették a szennyvízelvezető rendszert. Tudom, cserbenhagyásos gázolás volt, de nem volt más választásuk.
Viszont maga a buli tényleg nem volt rossz. A pesti különítmény hozott egy kajakot is. Semmi extra, egy kis piros egybeülős, kétszemélyes kajakról volt szó, de lehetett vele kóvályogni a Tiszán. És ez jelen esetben nem egy ‘kaparásszuk a vizfelszínt’ jellegű evezgetés volt: a Tisza itt 20-30 méter széles volt, olyan sodrással, amilyent korábban még nem láttak. (Miklós és József egy nap kihívták a sodrást. Mindketten jó úszónak tartották magunkat. Bementek a vízbe, Gabriella -a későbbi Nej – megállt mellettük, majd intett és ők belevetették magunkat a habokba. Percekig úsztak felfelé, ahogy csak a csövön kifért. Nagyjából egyszerre fogyott el a szufla. Megálltak, letörölték a vízcseppeket az arcukról, kinyitották a szemüket – és egy vigyorgó Gabriellát láttak magunk mellett. Az egész elmebeteg nagy hajtásban egy centit sem haladtak előre. Nagyjából tartották magukat a sodrással szemben – de előre haladni már nem tudtak.) (Egyéként itt láttak egész közelről ezerrel száguldó vízihullát.)
No, Gabriella ekkor zúgott bele a kajakozásba. József elment vele egyszer-kétszer – ekkor már azért többé-kevésbé össze voltak kötve – de aztán megunta. Gabriella, ő aztán nem.
– Kedves, gyere, evezzünk egyet! – csicsergett.
– Persze Drágám, ez minden vágyam – válaszolta József a kocsmaasztal mellől, ahol a haverokkal söröztek. És elment.
Gabriella, ha lett volna lehetőség rá, még éjszaka is a kajakban aludt volna.

1990.10.06
Gabriella és József összaházasodnak.

1991.11.03
Megszületik Dóra. Nej meglehetősen sokat szedett fel magára – és korábban sem volt egy balettáncos alkat. De a szülés után hamar le is dobta a felesleget.

Nagyítás

1993.05.26
Megszületik Barna. Nej ugyanúgy sokat kapott fel magára – de ekkor már nem dobta le. Magasabb szinten állt be az egyensúlya.

2000.06
József leszokik a cigarettáról.
Borzasztóan megviselte. Nem csak az zavarta, hogy a jól struktúrált élete (50 perc meló, 10 perc cigiszünet) képlékeny masszává állt össze, de elveszett az apró jutalmazások rendszere, és elveszett egy közösségi élmény is. A nikotinról nem is beszélve. (Így utólag belegondolva, az utóbbira lehet azt mondani, hogy humbug. Simán kezelhető, agyból. A szociális vonzatok… azok már sokkal nehezebben.)
József nem volt hülye gyerek, bár a leszokás gondolata spontán jött, de a folyamatot már megtervezte. 50 perc munka után felállt az íróasztala mellől, kisétált a közeli zöldségeshez és vásárolt egy almát. Vagy körtét. Vagy őszibarackot. Vagy egy tál málnát. Majd visszasétált a munkahelyére és elszívta a gyümölcsöket.
Emellett persze megrángatott más szálakat is. Elővakarta a pincéből a 11 éves félverseny bringáját, lecsiszolta róla a rozsdát, majd belevetette magát a pesti forgatagba. Mozgott. Érezte, hogy mind a gondolatainak elterelésére, mind a csokikák ellensúlyozására mozognia kell.
Meg is úszta az egész leszokós bulit 3-4 kiló súlyfölösleggel. Mely tulajdonképpen nem több, mint egy kiadós klottyantás.

2005.12
Nej, mindenki számára váratlanul, karácsony táján bejelenti, hogy már egy hónapja nem gyújtott rá. És tartja is keményen.
József visszaemlékszik saját kinlódásaira és elgondolkodik. Nej tartja a második gyerek után kialakult formáját. Munkahelyéből kifolyólag a zöldséges buli nála nem működik. Nemhogy zöldséges nincs, de település sem. Büfé, viszont igen. Csupa egészségtelen, hízlaló dolgokkal.
Marad a játék a mozgással.
Mi legyen az? Intenzívnek kell lennie. De Nej nem szeret túlzottan bringázni. Futás? Aerobik? Első körben Nej lelkes. Persze. De József már látott karón varjút. Ezek mind olyan mozgások, melyeket emberek azért végeznek, hogy fogyjanak. És nem azért, mert ezek kellemes elfoglaltságok. Márpedig hosszútávon csak azok a sporttevékenységek működnek, melyeket az ember szívesen űz.
De mi lehet ez Nejnél?
És itt ugrik be Józsefnél az a bizonyos, 17 évvel korábbi tivadari kaland. Kajak! Kajakot kell tenni Nej feneke alá, és haza sem jön. Csak teker fel-alá a Dunán.

2006.07
Nej ugyan nem érti a hirtelen fellángolást, de rábólint: oké vegyünk kajakot. József bepötyögi a Google-be, hogy kajak bolt. Rátalál a kajakshopra. Átnézi a választékot. Kiszúrja a Rotomode Ocean Duo kajakot: árban is jó, meg egyáltalán, nem borulékony, tengerre is alkalmas, kifejezetten kezdőknek javasolt kajak. Megveszik.

Éveken keresztül boldogan használják.
Csakhogy az utóbbi időkben egyre kevésbé.
József megint elgondolkodik.

A kajak nincs kihasználva. Ez tény. 2007-ben egyszer sem lett kikérve a csónakházból helyi evezésre. Egyszer levitték Horvátországba – és ennyi. Többször nem is voltak a sporttelepen.
Miért? Hiszen 2006-ban többször is lementek, szívesen tekertek fel-alá a soroksári Duna-ágon. József még közvetlenül műtétje előtt, sőt, nem sokkal a műtét után is evezgetett, Nej és Dóra is gyűrték egymást. Mi történhetett?
Megunták.
Az Ocean Duo lassú, ebből kifolyólag rövid távú kajak. Hamar meg lehet unni, hogy leeveznek az M0 hídig, vagy feleveznek a Kvassay zsilipig. Másra viszont nem képes. Ezzel a lassú jószággal kimerészkedni a nagy Dunára… még az erősebb páros (József/Barna) sem merte meglépni.

József továbbra is gondolkodott.

2008.08.28
Hosszas előkészítés után József becserélte a régi kajakot egy erősebb, egy igazi kettes kajakra. Most hagyjuk, hány emberrel kellett összevesznie, mennyit kell szervezkednie, hány emberrel kellett dacolnia és végül hogyan kellett beletörődnie, hogy minden erőfeszítése kútba esik, majd megtapasztalnia, hogy váratlanul minden egyenesbe kunkorodott. Meglett a kajak.
Ezzel már bele lehet vágni nagyobb utakba is. A rakodótérbe bele lehet pakolni egy komplett táborozó felszerelést. Kinyílik a horizont. Sőt, a holtágból simán ki is lehet menni a nagy Dunára. Még sőtebb, Horvátországban is jóval nagyobb túrákra lehet vállalkozni. Az, hogy kinyílik a világ, nem pusztán csak egy szlogen.
Ha a csajok is ráharapnak, akkor talán belefészkelődik életükbe ismét a sport. Meg a kaland.

Nagyítás

Nagyítás

8 thoughts on “Erzsike, szeretem magát

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *