Most így utólag végigolvasva az írást, két helyen is úgy érzem, módosítanom kell.

• Először is, úgy néz ki, mintha itt csak kilókról és a velük való küzdelemről lenne szó. A francokat.
  Ahogy öregszem, egyre jobban érzem, mennyire fontos az embernek a rendszeres mozgás. És nemcsak a testnek, de legalább annyira a léleknek is. Egyik nap monoton a másik után, íróasztal bent, íróasztal itthon, a stressz csak halmozódik, anélkül, hogy kisülési pontot találna. Ilyenkor van szükség arra, hogy kiszakadjunk ebből a környezetből, mozogjunk. Az egy óra tornaterem ehhez kevés.
• Másfelől olyan olvasata is lehet az írásnak, hogy csak Nej miatt van kajak, miatta van kajak fejlesztés. A francokat. Miatta vágtunk bele – még ha nem is tudott róla – de mára már én is megszerettem, sőt a kölykök is. Amikor olyan hajóra cseréltünk, mellyel hosszabb túrákat lehet megtenni, akkor már magamra is gondoltam – pontosabban magunkra.