Day: August 21, 2008

Talán?

Azt szeretem magamban, hogy hiába futok neki sokadszor is fejjel a falnak, mindig van kedvem új hipotéziseket gyártani és újból odaállni a rajtvonalra.

Ma délután például megint bringát szereltem. Azt hittem, már mindent tudok a kerekek pneumatikus részeiről, de rájöttem, hogy nem. Ugyanis a ráf és a belső gumi között van egy műanyag csík, egy ún. tömlővédő. Ez oké, találkoztam már vele rengetegszer. Csakhogy baromira nem mindegy, milyen széles ez a szalag… és hogyan van behelyezve. Ugyan nincs leírva sehol, de mára kikisérleteztem, hogy nekem a 20 mm. vastag szalag a jó. Előtte viszont a külvárosi mesterember 16 mm-es szalagot tett be – ami nem lett volna még tragédia, hiszen gyárilag is olyan volt… csakhogy a hapi rosszul rakta be. El-el volt csúszva. Ami azt jelentette, hogy pár milliméterrel ugyan, de kilátszottak a védőszalag alól a küllők lyukai. Márpedig, ha kilátszottak, akkor azokba a lyukakba a keményre pumpált belső bele is tudott türemkedni – innentől pedig csak idő kérdése volt a defekt.
Gyk. kidobtam mindkét védőszalagot, újrahúztam, lecseréltem a belsőket gyári Continental belsőkre – és bónuszként felszereltem egy hajókürtöt.

Nagy reményekkel nézek a következő hetek felé.

Durva nap

Reggel fél nyolckor ürítik a kukákat. Nyolc után pár perccel indultam munkába, de előtte bevonszoltam a kukkancsot kerítésen belülre.
Ez a fél óra elég volt valakinek, hogy beledobjon két reklámszatyornyi cuccot.

..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::

Hazafelé a villamoson mellémült két 16 év körüli roma csaj meg két hozzájuk hasonló roma kölyök. Az egyik – a kövérebb – csaj valami ordenáré hangon nekiállt visítva ordibálni, hiába pár centire ültek a többiek. Egy idő után a másik csaj is csatlakozott hozzájuk, majd az egyik srác is. Nem vagyok egy pirulós fazon, a blogban is szívbaj nélkül használok erős kifejezéseket, de az a tömör trágár duma, az az ordítós-nyerítős röhögés nagyon brutális volt. Néhányan rájuk is szóltak, de ez csak olaj volt a tűzre. A visítós csaj egyből úgy reagált, mintha legalább az anyját ölték volna meg, valami őrült hisztériát rendezett.
A végállomásnál szálltak le. Az egyik hapsi útközben szorongatott egy műanyag kávéspoharat, leszálláskor hanyagul eldobta a villamoson. A hiszterika még bele is rúgott egyet, hogy kifröccsent a padlóra a maradék kávé.
Egy helyen összeszűkült az út, itt egymás mellé kerültek a beszólók meg a tinik. Na, itt aztán beindult a veszekedés. Először az idősebb nők szóltak be, aztán a középkorú nők, végül egyedüli férfiemberként én is. A koncentrált támadás teljesen kiverte a biztosítékot a hülye csajnál, ordítva rikácsolta: – Igen, cigányok vagyunk! Itt vagyunk, verjetek meg!

Határozottan elszomorító jelenet volt. Ember módra viselkedni, arra nem tanították meg. De arra igen, hogy ha bármi balhé van, hivatkozzon arra, hogy cigány – és minden el lesz rendezve.

..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::

Álltam a buszmegállóban, amikor láttam egy újabb szánalmas produkciót. Egy lefűrészelt kipufogójú rozsdás ezerötös Lada fordult be, majd egyesben, padló gázzal vonszolta el a seggét a megálló előtt. A motor ordított, a füst dőlt a jószágból, a gyújtás tíz másodpercenként utórobbant. És ebben a borzalmas csotrogányban néhány tizenéves roma csávó roppant bamba tekintettel dölöngélt ritmusra előre-hátra. Egész biztosan meg voltak róla győződve, mekkora királyok.

..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::

Végül egy hajléktalan odaszart elém. Egész konkrétan a buszmegállóval szemben, az út túlsó oldalán zajlott az aktus, a fazont túlzottan nem zavarta a tömeg érdeklődése. Valószínűleg nem túl régen lehetett a szakmában, mert még letolta a gatyáját.

..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::

Csupa olyan eset, amellyel az ember, az egyén nem tud mit kezdeni. Szánakozni, azt lehet. Tenni?
És csupa olyan eset, melyet a külföldiek nem is érthetnek. Mennyibe kerül két reklámszatyornyi hely egy kukában? Max. száz forint. Tényleg nincs ennyi pénze az embereknek? Pontosabban, ennyi pénzért képesek beáldozni a méltóságukat? Erre persze én kérdezek vissza értetlenül: – Milyüket?
És persze csupa olyan eset, mely állami Audiból nem látszik. Csak az, hogy a lakosságnak baromi szar kedve van.