Reggel fél nyolckor ürítik a kukákat. Nyolc után pár perccel indultam munkába, de előtte bevonszoltam a kukkancsot kerítésen belülre.
Ez a fél óra elég volt valakinek, hogy beledobjon két reklámszatyornyi cuccot.
..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::
Hazafelé a villamoson mellémült két 16 év körüli roma csaj meg két hozzájuk hasonló roma kölyök. Az egyik – a kövérebb – csaj valami ordenáré hangon nekiállt visítva ordibálni, hiába pár centire ültek a többiek. Egy idő után a másik csaj is csatlakozott hozzájuk, majd az egyik srác is. Nem vagyok egy pirulós fazon, a blogban is szívbaj nélkül használok erős kifejezéseket, de az a tömör trágár duma, az az ordítós-nyerítős röhögés nagyon brutális volt. Néhányan rájuk is szóltak, de ez csak olaj volt a tűzre. A visítós csaj egyből úgy reagált, mintha legalább az anyját ölték volna meg, valami őrült hisztériát rendezett.
A végállomásnál szálltak le. Az egyik hapsi útközben szorongatott egy műanyag kávéspoharat, leszálláskor hanyagul eldobta a villamoson. A hiszterika még bele is rúgott egyet, hogy kifröccsent a padlóra a maradék kávé.
Egy helyen összeszűkült az út, itt egymás mellé kerültek a beszólók meg a tinik. Na, itt aztán beindult a veszekedés. Először az idősebb nők szóltak be, aztán a középkorú nők, végül egyedüli férfiemberként én is. A koncentrált támadás teljesen kiverte a biztosítékot a hülye csajnál, ordítva rikácsolta: – Igen, cigányok vagyunk! Itt vagyunk, verjetek meg!
Határozottan elszomorító jelenet volt. Ember módra viselkedni, arra nem tanították meg. De arra igen, hogy ha bármi balhé van, hivatkozzon arra, hogy cigány – és minden el lesz rendezve.
..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::
Álltam a buszmegállóban, amikor láttam egy újabb szánalmas produkciót. Egy lefűrészelt kipufogójú rozsdás ezerötös Lada fordult be, majd egyesben, padló gázzal vonszolta el a seggét a megálló előtt. A motor ordított, a füst dőlt a jószágból, a gyújtás tíz másodpercenként utórobbant. És ebben a borzalmas csotrogányban néhány tizenéves roma csávó roppant bamba tekintettel dölöngélt ritmusra előre-hátra. Egész biztosan meg voltak róla győződve, mekkora királyok.
..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::
Végül egy hajléktalan odaszart elém. Egész konkrétan a buszmegállóval szemben, az út túlsó oldalán zajlott az aktus, a fazont túlzottan nem zavarta a tömeg érdeklődése. Valószínűleg nem túl régen lehetett a szakmában, mert még letolta a gatyáját.
..::………:……….:….:::::…:::…..:..:.::::::..:..:::
Csupa olyan eset, amellyel az ember, az egyén nem tud mit kezdeni. Szánakozni, azt lehet. Tenni?
És csupa olyan eset, melyet a külföldiek nem is érthetnek. Mennyibe kerül két reklámszatyornyi hely egy kukában? Max. száz forint. Tényleg nincs ennyi pénze az embereknek? Pontosabban, ennyi pénzért képesek beáldozni a méltóságukat? Erre persze én kérdezek vissza értetlenül: – Milyüket?
És persze csupa olyan eset, mely állami Audiból nem látszik. Csak az, hogy a lakosságnak baromi szar kedve van.
Recent Comments