Azok a szürke hétköznapok
Határozottan szimpatikus állatka. Az este asztalon felejtett borospohárban reggelre biztosan ott tanyázik négy-öt példány. Imádják, na.
De nem olyan válogatósak. Most például a pálinkáspoharam alján tántorgott néhány.
Ha nagyobbak lennének, baromi jókat tudnánk dumálni.
Összegzésképpen csak azt mondhatjuk: a politikai folyamatok és események vagy “maguktól” – a meghatározó társadalmi erők önmozgásának felgyorsulásától, illetve a társadalmi képzelőerő és tetterő felgyorsulásától – gyorsulnak fel, vagy pedig sehogy. Az események és folyamatok minden önkényes, következésképpen erőszakos felgyorsítása, a politikai célok eléréséhez vezető utak minden törvénytelen megrövidítése csak a társadalmi káosz folyamatait gyorsíthatja fel.
– cikk –
Szintén egy elmaradást pótolok. Habár már a hét elején elkészült a járda, bocsánat, a Járda, de még csak most tudok róla fényképet berakni: ugyanis, mint minden nagyobb átalakítás, ez is megviselte a környezetét. Viszont csak a mostani hétvégén jutott időm arra, hogy eltakarítsam a romokat, rendezzem a terepet.
Sok a duma. Jöjjenek a képek.
Józsi! Képet akar a nép a kürtről! Meg beszámolót arról, hogy mennyire jött be neked. Mert az enyém kényelmetlen, ritkán használom.
Akkor ne várassuk a népet. Imhol a vezérlőpult, a függőleges oszlopon látható az audió szekció.
Teljesen jól működik. Három fokozata van, először csak csengetek, ha kevés, akkor dudálok, ha az is kevés, akkor mindkettő. Ja, és még egy előny: a felszerelésből következően, ha mindkét kezem foglalt, még mindig marad végtagom megnyomni a dudát.
Azt remélem tudjátok, hogy ez a győzelem nekem is köszönhető.
Kint szöszmötöltem az udvaron, amikor eszembe jutott, hogy már megy a meccs. Bementem, bekapcsoltam a tévét, elégedetten nyugtáztam, hogy vezetnek a magyarok. De váratlanul feljöttek az amik. Ekkor visszamentem az udvarra, elcipeltem a betontömböket. Visszamentem a lakásba, kettővel mentek a magyarok. Egészen addig, amíg le nem ültem. Kiegyenlítettek az amerikaiak.
Tudomásul vettem a trendet, végleg kimentem az udvarra. Az utolsó két percre jöttem csak be, akkor ugyanis a riporter már 3 orgazmus/perc sebességgel közvetített, egyszerűen nem tudtam úgy elvonulni az udvaron, hogy ne halljam. De ekkor már mindegy volt.
Az aranyérmet küldjék nyugodtan a munkahelyi címemre. Ott legalább kihozza a postás.
Recent Comments