Befut a metró a végállomásra. Alig páran lézengünk rajta. Az egyik padon verébnyi hajléktalan alszik, görnyedten ülve. Gyönyörű lány sétál el az öregember mellett – fehér nadrág, fehér dzseki, angyali arc a szőke hajzuhatagban. Megáll a hajléktalan előtt – először érdeklődve, majd szomorúan nézi. Végül leszáll.
Nem csak a világűrben léteznek párhuzamos univerzumok.