Már írtam, hogy pont karácsonykor érkezett meg a Gary Larson összes. Kiterítettem a dohányzóasztalra, időnként melléülök, átnézek pár oldalt – és szénné röhögöm magam. Nemcsak a rajzokon: extra bónuszként némelyikhez olvasói levelet is csatoltak.
Itt van például ez. Indiánok lovagolnak körbe egy szekérvár körül. Mind egy irányban – csak egy jön velük szembe. A törzsfőnök csúnyán lecseszi: ” Az óramutató járásával ellenkezőleg, Vörös Sas! Mindig az óramutató járásával ellenkezőleg!”
Emellé tettek be egy levelet. Valami tanerő írta, akit megkeresett a rajzzal egy diákja, hogy miért lovagolnak az indiánok mindig az óramutató járásával szemben? A tanár ahelyett, hogy fojtott röhögéssel a helyére küldte volna a humorérzék nélküli nebulót, ráharapott a témára. Megkérdezett másokat. Átolvasott egy köteg lexikont. És nem talált sehol semmilyen magyarázatot. Végül összeszedte a bátorságát és írt egy levelet a szerzőnek: magyarázza el neki tudományosan, miért lovagolnak az indiánok mindig az óramutató járásával ellenkező irányban?
Ez… ez… nagyon ütött.