Szeretném tartósan lefelé nyomni azt a vonalat a napomban, amikor azt mondom, hogy mára már megtettem a magamét. Azt a vonalat, amelytől kijelenthetem, ma már nincs semmi dolgom, élhetem a világomat.
Jelenleg ez a vonal 11 es éjfél között van – ha elérem egyáltalán.
A példakép Márai. Minden nap korán kelt, a reggeli és délelőtti intenzív periódusban megírta a tervezett adag jelentős részét, utána élte világát: fürdőbe járt, teniszezett, csavargott majd este, bor mellett befejezte a napi adagot.
(Persze csak a világháborúig, értelemszerűen.)
Day: December 21, 2005
Idegen füst
Lányom osztálykiránduláson volt tegnap Bécsben. (Azért ez milyen már: nekem a legizgalmasabb osztálykirándulásom középiskolás koromban Somoskőújfalu volt; megnéztük a roppant mozgalmas bazaltomlást.)
Mivel Bécsben – is – éppen kirakodóvásár van, lányom elemében érezte magát a Kartner strasse-n. Hozott is vásárfiát: nekem pl. füstölőket. Igen érdekes fajtákat. Füstölők terén én meglehetősen konzervativ vagyok, elsősorban a cannabist és az ópiumot preferálom. Ehhez képest most a modern iskola képviselői léptek be a lakásba – ezek azok a meghatározhatatlan anyagú, idióta marketing nevekkel (pl. Blue Dream) ellátott cuccok, melyeket magamtól eszembe sem jutna megvenni.
Viszont nem rosszak.
Az ember mindig tanul valamit.
Most például azt, hogy a gagyi, népbutítónak látszó termék is lehet jó.
Persze lehetséges, hogy csak Bécsben.
Recent Comments