“A sok pásztor mind muzsikál,
Meg is kéne szoptatni már…”
Pedig megfogadtam, hogy ma nem fogok a munkahelyemre gondolni.
Azok a szürke hétköznapok
“A sok pásztor mind muzsikál,
Meg is kéne szoptatni már…”
Pedig megfogadtam, hogy ma nem fogok a munkahelyemre gondolni.
Az ünnepek előtti héten van egy fix programunk: bemegyünk a Ferenciek teréig, végigsétálunk a Váci utcán, a Bazilika mellett egészen a Parlamentig, onnan pedig a Nyugati pályaudvarig. Tavaly nem volt szerencsénk, olyan hideg, szeles, esős idő volt, hogy éppencsak arra maradt érkezésünk, hogy bekapjuk a sültkolbász adagot a Vörösmarty-téren.
Idén jobban sikerült. (Eltekintve attól, hogy tegnap még semmi karácsonyi hangulatom nem volt. Advent? Ugyan már. Kisjézus helyett a hollandokat vártam.)
Tegnap végigjártuk az utat, vacsoráztunk is egyet, ökörködtünk is párat és fényképeztünk egy csomót. Jól éreztük magunkat. (Ezt azon is le lehetett mérni, hogy hazafelé mindenki elbóbiskolt a metrón.)
Egy tucatnyi képet kiraktam albumba, itt vannak.
A fa már áll, bár még feldíszítetlen. Pilledünk egy kicsit az ebéd után, majd befejezzük – és jöhet a várva várt este.
Kellemesnek ígérkezik.
Hasonlóan kellemeset kívánok minden errejárónak.
Kicsi gyerekkorom óta nem igazán tudok meglepődni ilyentájban semmin.
Négyéves koromig nagyanyám házában laktunk. Régimódi ház volt, pottyantós klotyival a kert végében. Nagyapám kiment vécére, nem sokkal később meg betoppant a télapó. Piros kabát, fehér szakáll, szigorú, de mégis ismerős tekintet. Kérdezgetett, én meg megszeppenten válaszolgattam. Szüleim azt hitték, hogy meg vagyok illetődve, pedig nem – egyszerűen azon járt az agyam, hogy honnan ismerős ez az alak. Aztán amikor elment és rá egy percre visszaért nagyapám, egyből összeraktam a mozaikot. Engem néznek madárnak? – gondoltam sértődötten. Aztán elöntött az öröm: végülis nem kis dolog az, ha az ember nagyapja a télapó.
Viszont ezen a karácsonyon mégis sikerült meglepődnöm. Mindenféle ünneptől függetlenül megrendeltem a Gary Larson összest, gondolván, hogy majd csak ideér valamikor. Nyilván jó lett volna, ha az ünnepek között olvasgathatom, de tegnap estére beletörődtem, hogy nem. Erre ma reggel csengettek, az ajtó előtt egy szimpatikus postás nyögdécselt hangosan, bőröndnyi csomaggal a kezében.
Köszönöm, Amazon, köszönöm Posta.
Megjegyzés:
Ha esetleg érdekel valakit, eladó 5 db. jó állapotú Gary Larson album, féláron. (11 font volt darabja, én megszámítom most 2000 forintért.)
Recent Comments