Kicsi gyerekkorom óta nem igazán tudok meglepődni ilyentájban semmin.
Négyéves koromig nagyanyám házában laktunk. Régimódi ház volt, pottyantós klotyival a kert végében. Nagyapám kiment vécére, nem sokkal később meg betoppant a télapó. Piros kabát, fehér szakáll, szigorú, de mégis ismerős tekintet. Kérdezgetett, én meg megszeppenten válaszolgattam. Szüleim azt hitték, hogy meg vagyok illetődve, pedig nem – egyszerűen azon járt az agyam, hogy honnan ismerős ez az alak. Aztán amikor elment és rá egy percre visszaért nagyapám, egyből összeraktam a mozaikot. Engem néznek madárnak? – gondoltam sértődötten. Aztán elöntött az öröm: végülis nem kis dolog az, ha az ember nagyapja a télapó.
Viszont ezen a karácsonyon mégis sikerült meglepődnöm. Mindenféle ünneptől függetlenül megrendeltem a Gary Larson összest, gondolván, hogy majd csak ideér valamikor. Nyilván jó lett volna, ha az ünnepek között olvasgathatom, de tegnap estére beletörődtem, hogy nem. Erre ma reggel csengettek, az ajtó előtt egy szimpatikus postás nyögdécselt hangosan, bőröndnyi csomaggal a kezében.
Köszönöm, Amazon, köszönöm Posta.
Megjegyzés:
Ha esetleg érdekel valakit, eladó 5 db. jó állapotú Gary Larson album, féláron. (11 font volt darabja, én megszámítom most 2000 forintért.)
2007. February 08. Thursday at 18:39
meg vannak meg a Gary Larson albumok?
2007. February 08. Thursday at 19:02
Dehogyis. Mondjuk elég sokáig megvolt, de tavaly decemberben megvette egy cimborám.
2007. February 08. Thursday at 19:11
kosz, sajnalom.