Piszkos tizenkettő

Mike Lukovich és Mike Peters összeszedték, hogy idén melyek voltak a legjobb politikai rajzaik. Mindketten tizenkettőt választottak ki. Nagyon jó rajzok, néhányat még én is megértettem.:)
(Mondjuk az ‘editorial’ műfajjal mindig is bajaim voltak. Az első az volt, hogy nem lehet normálisan lefordítani a megnevezést. Talán a ‘vezércikk’ szó mintájára a ‘vezérkarikatúra’ lenne a megfelelelőbb – de roppant idétlenül hangzik. A második bajom, hogy az editorial szerzők sokkal lazábban jelennek meg a neten, mint a gag rajzolók; heti három alkalom és ez istállónként különbözik. A hosszútávú követésbe bele lehet fáradni rendesen. A harmadik meg az, hogy nagyon képben kell lenni a világ dolgaiban ahhoz, hogy érteni lehessen, miről is szól a rajz. Márpedig amilyen mostanában a világ, nekem nem sok kedvem van képben lenni vele. Végül, de nem utolsósorban talán itt érződik legjobban a sajtóbetegség: történik valami és az összes alkotó sajtóhiénaként vetődik rá a hírre. Sajnos elég sokszor pusztán sablonokat használva.)
Na, jól kieszmefutkároztam magam, a linket meg elfelejtettem. Imhol.

– via Drawn

Lusta lista

Olvasgatom a szakmai levlistákat – habár az utóbbi években már meglehetős lanyha érdeklődéssel. Pedig valamikor, 2000 környékén igen lelkes tag voltam. De az, ami most folyik, az több, mint lehangoló. Önmagában nem is a műveletlenség zavar, sokkal inkább az igénytelenség. A ‘tudatlan vagyok, de agresszív’ és a reménytelen ‘tessék nekem válaszolni, még akkor is ha hülyén kérdezek, még akkor is, ha a válasz egy negyvenoldalas tanulmány lenne’ mentalitás elharapózása… fárasztó. Értem ezalatt, hogy fárasztó visszafogni magam, hogy ne küldjem el az illető(ke)t először nyelvtanórára, aztán a guglihoz aztán meg melegebb éghajlatra.
Szóval inkább nem válaszolok senkinek semmit.
Valamikor Marcival beszélgettünk erről.
– Szerinted mit lehet tenni ez ellen? – kérdezte.
– Semmit – vontam meg a vállam – a levlistáknak életciklusuk van. Mintahogy a tagoknak is. Egy csomó ember tanulóképes, ők bár tudatlanként esnek be, pár év után már jól képzettként elszakadnak a listáktól, mert bosszantják őket az új tudatlanok. Akik közül megint lesz néhány, aki kiképzi önmagát. És lesz egy csomó, aki képtelen az önálló gondolkodásra. Minél sikeresebb egy lista, minél régebb óta működik, a tudatlanokból álló zacc annál sűrűbb lesz – ők ugyanis nem hagyják el a listát. Ilyenkor alakulnak ki az elszeparált listák (lsd. linux-kezdo, linux-halado) illetve jönnek létre a zártkörű elitlisták (pl. security-l(1)). De ettől az eredeti listákon nem fog nőni a színvonal. Viszont az is igaz, hogy a kezdőknek szükségük van segítségre… a megoldás egy jól karbantartott FAQ lenne, dedikált listaadminokkal – de kinek van erre pénze, energiája?
Szóval valami ilyesmit fejtegettem. Ma már látom, hogy a megoldás nem ilyen bonyolult. A lista FAQ oldalára egyszerűen be kell linkelni az msgoogle-t. Meg az eventid.net-et. Meg a KB-t. Meg a Sztaki angol szótárat, hátha.
És minden hülye kérdezőt erre az oldalra küldeni.

(1) A dolog zártkörű jellegéből kifolyólag nem tudom, hogy létrejött-e az elit security-l lista. De egy időben elég komolyan szó volt róla az alap security-l listán.

Where is the loony?

A busz elég sokat késett. Messziről látszott, hogy a párhuzamos buszból már elment kettő. A tömeg is szépen felgyűlt.
Aztán végre megjelent. Mit megjelent, besöpört a megállóba, fékezett egy nagyot, kivágta az ajtót – és már akkor elkezdte nyomni a csengőt a sofőr, amikor még bőven a leszállók kecmeregtek lefelé. Utána pedig őrült módon taposta a gázpedált.
Ebben a szituációban ki a hülye?
Elsőre azt mondanám, hogy a sofőr. De valószínű, hogy nem szórakozásból teszi. Nyilván van valamennyi esélye annak, hogy fogadtak a haverjával és most azért siet – de sokkal nagyobb esélyét látom annak, hogy a késés miatt büntetést kap és ezt akarja elkerülni. Ez viszont érthető az ő szempontjából.
Akkor lehet, hogy én vagyok a hülye, mert túl sokat várok el? Ezt a kérdést pusztán csak a teljeskörú elemzés miatt tettem fel – nyilván normális elvárás, hogy a busz pontos legyen és a sofőr kíméletesen vezessen.
De akkor tényleg, ki a hülye?
A szituáció. A rendszer. Hogy büntetik a sofőrt a késésért, pedig ebben a városban képtelenség pontosan közlekedni. Hogy fontosabb, hogy a busz pontos legyen, mint az, hogy az utas összetöri-e magát a buszon vagy sem. Hogy mennyire elégedetten száll le. Hiszen lehet ezt mérni valahol? Nem. A késést viszont igen.
És hülye ez a város, ezzel a nyomorult közlekedéssel.