Szeretném tartósan lefelé nyomni azt a vonalat a napomban, amikor azt mondom, hogy mára már megtettem a magamét. Azt a vonalat, amelytől kijelenthetem, ma már nincs semmi dolgom, élhetem a világomat.
Jelenleg ez a vonal 11 es éjfél között van – ha elérem egyáltalán.
A példakép Márai. Minden nap korán kelt, a reggeli és délelőtti intenzív periódusban megírta a tervezett adag jelentős részét, utána élte világát: fürdőbe járt, teniszezett, csavargott majd este, bor mellett befejezte a napi adagot.
(Persze csak a világháborúig, értelemszerűen.)
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2005. December 21. Wednesday at 22:36
Keynes azt mondta: hosszútávon mindannyian halottak vagyunk. Szakmai komolyság mellett alig-alig látok esélyt jelentős javulásra.
Nekem összejön az este 10, de persze csak úgy, hogy azzal áltatom magam: minden szakmai anyagot elsőre megértek és megtanulok (ami badarság)
2005. December 22. Thursday at 07:41
Igen, de Keynes a hosszútávú üzleti folyamatokra gondolt.:) A pénz pedig tényleg hosszabb életű, mint az ember – ahogy ezt Mérő László is kifejtette.
Amire én gondoltam, az egy jól megfogható, napi jellemző módosítása: vagy úgy, hogy növelem a hatékonyságomat… vagy úgy, hogy lejjebb adom az igényeimet.