Megfelel?

Megfelelési kényszer. Az egyik legnagyobb átok. Alig tudok olyan embert mondani a környezetemben, aki nem érintett. Erre épül Aronson teljes munkássága, de mondhatnám azt is, hogy ez vezérli a társadalmunkat többezer éve. Az a kevés ember, aki át tud lépni rajta, olyan szupererő birtokosa lesz, amellyel ujja köré csavarhatja az egész társadalmat.

Jó lenne kilépni belőle. Még ha nem is akarjuk ujjunk köré csavarni a XVIII. kerületet, de legalább érjük már el azt, hogy minket se csavarjon más az ujja köré.

Először is, meg kell öregedni. Bocs, de máshogy nem megy. Amíg fiatal vagy, gyors megoldásokban gondolkozol, gyors analízisben, gyors akciókban. Egyszerűen a korral fog megjönni az érzék, hogy hogyan tudsz átalakulni lassú folyamatok révén is. Meg hát, nem csak a kor: elvetted életed szerelmét, nyúzzátok egymás idegeit 20-30 éve, születtek gyerekeitek, mindannyian szuperek, de elképesztően őrületbekergetőek is egyben, szóval a normális üzemmenet, csak éppen lassan, szinte észrevehetetlenül egy másik világnézeti pozícióba sodródsz. Valahogy elpárolog az a 10-20 évvel korábbi radikalizmus. Megjelennek a lassú folyamatok is.

Ez a legjobb időszak leszámolni a megfelelési kényszerrel. Mi is kell hozzá? Hogy kialakuljon az integritásod. Legyenek elveid. Tudjad, mi a jó, mi a rossz, és mennyire vagy hajlandó elmenni akár az egyik, akár a másik irányba. Ezt nem csinálom meg, bocs haver, de nekem ez már nem fér bele. Miért is nem? Hiszen egy csomó pénzt hozna. De nem fér bele az integritásomba. Mert pl. egy csomó embert kellene hozzá átvernem.

Innentől már csak egy lépésre vagy a megoldástól. A külvilággal szembeni megfelelési kényszert kell átforgatnod a saját integritásoddal szembeni megfelelés irányába.

Igen, mondhatod, hogy mit érsz vele? Az integritásodat jó eséllyel már a megfelelési kényszer hozta létre. Hiszen azt fogod jónak tartani, amit a környezeted is jónak tart.
Biztos?
Ne hülyéskedj már. Az integritás pont arról szól, hogy ha az elveid ellentmondanak a környezeted elveinek, akkor is a tieid élveznek elsőbbséget. Nem kell állandóan vitáznod mindenkivel, de ragaszkodnod kell magadhoz. Akár kemény belső viták során is.

Jó. Senki másnak nem akarsz megfelelni, csak a saját integritásodnak, azaz a saját elvi rendszerednek. Oké. Hol veszed észre a különbséget? Hol látod, hogy jobb magadnak megfelelni, mint a külvilágnak? Óh, egyáltalán nem bonyolult. Egyszerűen képzelj el egy szituációt – ezret is el lehetne – amikor úgy voltál korrekt egy szituációban, hogy a másikban fel sem merült, hogy te korrekt voltál, vagy lehettél volna más is. Amikor leszarod, mit gondol rólad a külvilág egy szituációban… de te tudod, hogy korrekt voltál, akkor magadnak, az integritásodnak feleltél meg, nem pedig mások elvárásainak. A külső világ… egyszerűen nem számít. Az sem számít, hogy tudta-e, hogy korrekt voltál és megdícsért, vagy meg kellett volna dicsérnie ezért. Te magad dicséred meg magadat. Kell ennél nagyobb elismerés?

A tizedik fogorvos

Azt akarod vizualizálni, hogy valamit, amit gyártasz, az emberek 90%-a használja, vagy javasolja használni. Nyilván adódik a technika: 10 szakemberből 9 erre esküszik. Az ugye 90%. De ugyanúgy 90% lenne, ha azt mondanám, hogy 100 szakemberből 90 esküszik erre.
Valahogy mégsem ugyanaz.

Mert az agyunk nem racionális. Illetve nem úgy.

Amikor azt mondom, hogy tízből egy nem ezt használja, akkor nem a matek ugrik be elsőre az agyunknak, hanem az a tapasztalat, hogy minden társaságban van egy debil. Egy különc, aki csak azért is más akar lenni. Akinek a véleményével egyszerűen nem kell foglalkoznunk. Márpedig ha ezt az alakot kivesszük, akkor mindenki ezt a terméket használja. Cool.
Ellenben ha azt mondom, hogy százból tíz használ mást, akkor már racionálisan gondolkodik az agyunk. A tíz már sok. Tíz ember már nem különc, hanem egy kisebbség, mely valamilyen logika alapján racionálisan döntött más termék mellett. Azaz nekem is érdemes végiggondolnom, mik is a termék előnyei és a hátrányai.

Azaz az első esetben emocionálisan döntök, a másodikban racionálisan. Ez a nem mindegy, hiszen manapság a gyártók mindent elkövetnek, hogy ne gondolkodjak, amikor vásárolok.

Ellenőrizzük le az elméletet. Mondjuk azt kell vizuálisan érzékeltetned, hogy a terméketeket az érintettek 80%-a használja. Odanyúlsz a szokásos sémához: 10 emberből 8 ezt használja! Érzed, nem? Ha tíz emberből kettő másképp gondolkozik, azt már valahogy nem tartjuk különcnek. Ilyenkor azt kell mondanod, hogy 5 emberből 4 szavaz a terméked mellett. Az az egy meg nyilván a mindenhol jelen lévő debil.

Azaz ha csak egy ember más, akkor azt könnyen figyelmen kívül hagyjuk. Függetlenül attól, hogy mekkora halmazból más.

PS.
Nyilván ez az egész csak 50-60% felett működik.

Gondolatok a zuhany alatt

Bogár mászik a fürdőszoba ablakán, olyan ronda százlábú. Lecsapod, mert mégis már. El tudod képzelni, hogy neki ez volt minden? Nyilván nem, mert ahogy ő sem tud belehelyezkedni a te világodba, úgy te sem tudsz az övébe. Pedig van. Mindkettőtöknek. Mindkettőtöké a mindenség.

Ha nem tudjuk elképzelni, hogy a kövek is élnek, akkor miből gondoljuk, hogy felismerünk egy földönkívüli élőlényt?

Szavaink

Mit gondolsz, fejlődik?
Már hogyan fejlődne? Maga a kérdés is értelmetlen.
Ja, hogy mi? Bármi.
Oké, ha nem fejlődik, akkor esetleg romlik?
Dehogyis. Ugyanúgy nem.

Maradjunk annyiban, hogy minden változik, átalakul. Ebben egyetérthetünk.
De mi az, hogy javul? Mi az, hogy romlik? Hogy fejlődik?
Kinek a szempontjából?
Ami nekem fejlődés, másnak romlás. Amiről azt hiszem, hogy fejlődés, később kiderül, hogy inkább romlás. Ki mondja meg? Kié az az objektív nézőpont, hogy megmondhatja?
Senkié.
A fejlődés, a romlás valójában értelmetlen szavak. Ugyanúgy, mint a ‘jó’ és a ‘rossz’ fogalmak.

Külön gyönyörű az emberi gondolkodásunkban, hogy a kifejezéseknek mégis pontos értelmük van. Amikor valaki kimondja ezeket a szavakat, pontosan tudjuk – a szövegkörnyezetből, a gesztusokból, a többé-kevésbé nyilvánvaló szándékokból – hogy mi is volt a fejében, amikor ezeket kimondta. Hogy milyen körre gondolt, milyen viszonylatban. És azt fogadjuk be. Nem foglalkozva azzal, hogy mélyebben belegondolva semmi értelme sincs az általa használt szavaknak.

Na, ezt tanítsd meg egy AI-nak. Machine dreaming learning.