Category: Világmegváltás

Szent eszmék

Kártyáztok a haveroddal. A pakli – benne a lapokkal – adott, a szabályok szintén.
Aztán egyszer csak rajzolsz magadnak egy újabb lapot, majd közlöd a partnereddel, hogy ez a kártya mindent visz. Csak. Mert.
Ez a szent eszme.
A haverod ezek után szintén rajzol magának egy kártyát és már kezdődik is a társadalom megosztása, a polgárháború, a vallásháború.

Vegyük észre, hogy szent eszmék valójában nem léteznek, pusztán csak azért találta ki és tartja fent ezeket a mindenkori hatalom, hogy legyen egy mindent vivő eszköze a társadalom manipulációjához. Innen nézve teljesen logikus, hogy aki akár csak megkérdőjelezi ezeket a szent eszméket, az pokolra való gazember, hiszen a szent eszmék annyira szentek, hogy eleve megkérdőjelezhetetlenek. Egyébként nem lennének szentek. Azaz nem működnének. Most sorolhatnám a példákat, kezdve a haza és a becsület nevében mészárszékre hajtott több tízmilliónyi hősi (? igen, ez is szent eszme) halottal, folytatva a vallási fanatizmussal, a nacionalizmus/sovinizmus vonallal, a rasszizmussal, az antiszemitizmussal, a focializmussal… és így tovább, és így tovább.

A szomorú az, hogy ez az egész működik. A társadalmi nyomás olyan erős, hogy senki nem meri kimondani, hogy a szent eszme valójában nem az. Nagyobb társaságban ki mernéd jelenteni, hogy a haza, a haza becsülete bullshit, magyarnak lenni pedig nem dicsőség dolga, hanem egyszerűen csak egy állapot és előfordulhat, hogy még csak büszke sem vagy rá? Egy csomó ember agyába annyira belerágta magát ez a ‘szent eszme’ féreg, hogy ölni képesek, ha te nem úgy gondolod. Tökéletes példái a sikeres manipulációnak.

Kritikus gondolkodás

Azt írtam ebben a buborékos írásban, hogy nincs megoldás. Aztán továbbgondoltam és rájöttem, hogy van. Ez a kritikus gondolkodás kifejlesztése.
Nagy vonalakban az alábbiakról van szó.
– Figyelni kell, mit állít egy információforrás. Ha egyszer ezt mondja, másszor meg az ellenkezőjét, az egyik állítás szükségszerűen hazugság.
– Ha sokszor fordul elő ilyen, akkor az információforrást hiteltelennek kell minősíteni.
– Meg kell figyelni, hogy a hazugságok kinek szolgálják az érdekeit. Ha az információforrásnak (vagy hozzá közeli embereknek), akkor nemcsak hiteltelen, de manipulatív is.
– Ha az egymásnak ellenmondó állítások egyike, másika, vagy akár mind a kettő nyilvánvaló hazugság, akkor levonható a következtetés, miszerint immár a kritikus gondolkodással rendelkezőknek nem osztanak lapot, a működéshez bőven elég a kritikátlanul mindent befogadó massza támogatása.

Ez az alap. Ezt lehet tovább cifrázni.
– Ha az információforrás rendszeresen követ el érvelési hibákat, akkor manipulatív.
– Ha az információforrás rendszeresen épít kognitív torzításokra, akkor manipulatív. (A főbb csoportok, illetve az összes.)
– Ha az információforrás sokszor él a Csubakka védelemmel, akkor manipulatív.
– Egyáltalán, ha érdemi válasz helyett rendszeresen terel, akkor is manipulatív.
– Ha a kommunikáció megosztást céloz, gyűlöletet gerjeszt, karaktert gyilkol, akkor manipulatív.
– Ha a kommunikáció túl sokszor hivatkozik szent eszmékre, akkor manipulatív.
– Ha racionális válasz helyett rendszeresen az a válasz az ellentmondásokra, hogy hinni kell és minden rendben lesz, akkor a kommunikáció manipulatív.

Ránézésre nem tűnik olyan bonyolultnak, de valójában az. Tanulni kell hozzá, sokat, gerincet kell növeszteni, emellett állandóan figyelni kell. És persze a kritikus gondolkodás nem segít azon, aki még csak nem is gondolkodik.

PS1.
Természetesen a kritikus gondolkodás nem megoldás mindenre. Egyedül csak arra alkalmas – mint ahogy a Csubakka védelemnél belinkelt írásban a kiragadott példa is erre vezet ki – hogy a kritikusan gondolkodó egyén tisztában legyen azzal, hogy adott esetben a buborékon belül, vagy azon kívül van a józan ész helye.

PS2.
Majdnem elfelejtettem. A kritikus gondolkodás kialakításának alapfeltétele az objektivitás, illetve az arra törekvés. A szubjektív kritikus gondolkodás… önellentmondás. Ha az információforrásnak elnézem, hogy hazudik, mert azt hazudja, amit hallani szeretnék, nos, az a legrövidebb út abba a buborékba, amelyikben nyomokban sincs józan ész.

Buborék

Amióta egyre inkább meghatározó világunkban a közösségi média, azóta létezik a buborék fogalma, méghozzá erősen negatív értelemben. Lenézően szoktuk emlegetni azokat, akik bezárkóznak a hozzájuk hasonló futóbolondokkal a saját buborékukba és lelkesen helyeselnek egymás összeesküvés-elméleteinek, be nem engedve áporodott eszméik közé az értelem friss levegőjét.

Csakhogy ennek is két oldala van.

Aki benne van a buborékban, jogosnak fogja tartani az őt irritáló külvilág kizárását. Ha komolyan hiszek a Repülő Spagettiszörnyben, akkor ki akarok zárni az életemből minden idiótát, aki nem hisz benne.

“A hit alapját a láthatatlan és érzékelhetetlen Repülő Spagettiszörny képezi, ami azt követően teremtette meg a világegyetemet, hogy keményen ivott. A hit szerint az evolúció, illetve a valódinál sokkal idősebb univerzum összes bizonyítékát, beleértve például a Föld felé repülő, megfelelő vöröseltolódású fotonokat a Repülő Spagettiszörny helyezte el a világban, hogy próbára tegye a pasztafáriánusok hitét.”
Link

De a legdurvább az, hogy mi van akkor, amikor a környező világban _tényleg_ az idióták kerülnek túlsúlyba és a buborék az előlük való menedékké válik?

Igen, érzem a helyzet fonákságát. _Minden buboréklakó_ pontosan ezt mondja. Hogy a világ tele van idiótákkal és ő csak bezárkózott. De mi van akkor, amikor ez egyértelműen igaz? Képzeld el mondjuk, hogy Magyarországon túlnyomó többségbe kerülnek a Balaton-tagadók. Te meg lemész, megnézed és azt mondod, hogy “Hö! Dehát a Balaton itt van!” Csakhogy mivel mindenki azt mondja, hogy nincs ott, a kevés normálissal kénytelen leszel buborékba vonulni.

Akkor most pozitív, vagy negatív a buborékba vonulás? Nehéz kérdés. Tulajdonképpen attól függ, mi elől vonulsz buborékba, de ez már rögtön a buboréképződés eredetéhez, pontosabban az okához vezet. Vegyük például Magyarországon az iszonyatos erővel nyomott valósághajlító propagandát. Csak úgy tudod megőrizni a józan eszedet, ha meg sem hallgatod, de még csak az újságcikkek címét sem olvasod el és egyből kifordulsz abból a helyiségből, ahol valami állami propagandacsatorna mérgezi az elméket. Buborékban vagy? Igen. Agymosott idióták vannak a buborékon kívül? Igen. Lehet velük vitatkozni? Egyáltalán nem. Zombik.

Csak hát… vedd észre, hogy ugyanabban a szituációban vagy, amelyikben az összeesküvés-elméletek hívői. Ki dönti el, hogy jogos a bezárkózás, vagy sem? Senki. Aki kívül van, az mindig azt mondja, hogy te vagy a hülye, mert bezárkózol. Te meg azt mondod, hogy a józan eszemet védem, tőletek, ti hülyék, azért zárkóztam be.

Nem lehet egyértelműen eldönteni.

Az viszont biztos, hogy a világban jelentős többségben vannak az idióták és a globális idiotizmus kezd öntudatra ébredni… az egyedüli menedék pedig a buborék.

Beszélgetni jó

Az egyik leglehetetlenebb küldetés az, hogy csak úgy spontánul beszélgetésbe elegyedj egy vadidegennel. Mégis, hogyan? Mit mondjak neki, ami ránézésre nem hülyeség, amivel nem égetem be magam? Hiszen nem is ismerem. Sőt, ő sem ismer engem.
A lényeg az, hogy mindegy. Úgyis minden hülyeség lesz. Nincs olyan garantált nyitómondat, amely után a megszólított térdre borul az áhitattól. Menj oda és mesélj el neki egy érdekes tényt. Vagy mond azt neki bátran, hogy a kankalin sötétben virágzik. Ha visszakérdez, hogy pardon?, akkor meséld el neki, hogy a szomszéd utcában láttál egy veterán autót, amelyik pont úgy nézett ki, mint a Keménykalap és Krumpliorr film záró részében Páger Antal autója, neked pedig egyből a film egyik híres mondata jutott eszedbe, amely után kiváncsi lettél, ki ismeri ma ezt a titkos jelszót? És – tadamm – már beszélgettek is. Hogyan lesz tovább? Ha az illetőnek van kedve beszélgetni veled, akkor szabadon folytatjátok. Ha nem lesz kedve, akkor undorral köp egyet és elfordul. De ebben az esetben semmilyen nyitómondattal sem értél volna célba.

Nevek

Nálam némileg be van ragadva a családnevek kialakulása, valahogy misztikusnak tartom, ahogy az ideiglenesen adott megkülönböztető névből egyszer csak megszilárdult a családnév.
De van ennél misztikusabb is.
Nézzük, hogyan tudjuk csoportosítani a magyar családneveket:

  • Tulajdonság alapú: ide tartozik a Kis, a Nagy és persze a ritkábbak is, Szőke, Kövér, Széles, Szép, Tar, Boldog.
  • Foglalkozás alapú: Kovács, Szabó, Bognár, Bodnár, Lovász, Madarász, Csikós, Juhász, Kerékgyártó, Pap és még tömérdek.
  • Származási hely alapú: ide soroltam a nációra utaló neveket (Tóth, Oláh, Szerb, Rác, Gál, Németh, Horváth, Lengyel), de ide tartozik minden -y/i-re végződő név is, konkrétan az enyém is.
  • Ősi magyar eredetű: talán a legérdekesebb kategória, olyan nevek vannak itt, amelyekkel első ránézésre nem igazán tudunk mit kezdeni, pl. Balla, Póta… aztán ha alaposan megpiszkáljuk, kiderül, hogy valami, mára már elfeledett eredetű ősi magyar névről van szó.
  • Idegen eredetű: Ide tartoznak azok a nevek, amelyekről egyből lerí az idegen eredet: Leffler, Salzinger, Teyermeier, Mikuska, vagy éppen anyai nagyapám eredeti neve: Tregova.
  • Keresztnév: Duplázás. Amikor valakinek a családneve is egy keresztnév. Miklós Erika, Antal Imre, József Attila.

Oké, ezekkel nincs is baj. Érthető, hogyan kapta meg az illető azt a nevet, melyből végül a családneve kialakult.

És akkor ott van a világ maradék része. Ahol annyira, de annyira más tipusúak a családnevek, hogy el sem tudom képzelni, ezek hogyan alakulhattak ki. Mit lehet kezdeni az ilyen nevekkel, mint Lándzsarázó Vilmos, Almakapu Krisztina, Vérérték Tamás, Mrs Kétségtűz, Ms Időjárásviasz…? Hogy lehetett valakinek ilyen jelzője a családnévvé rögzülés előtt? És egyáltalán, ezek szerint csak mi magyarok vagyunk ennyire földhözragadtak, a többi nép pedig dúskál a hétköznapi költészetben?

[Update]

Már megírtam a fentieket, amikor rászántam egy kis időt és nyomozgattam. Nos, nem, szó sincs hétköznapi költészetről. Eleve nincs is olyan sok bizarr név az angolban. (A többi nyelvre nem keresgéltem.) A legtöbb családnév ott is követte a fenti mintát. Aztán vegyük sorra: a Lándzsarázó a spearman, azaz a lándzsás harcos gúnyneve volt. A Kétségtűz és az Időjárásviasz kétségtelenül bizarr, de ezek filmben, illetve könyvben szereplő kitalált nevek. Az Almakapu, Almafa, Almafehér, Vérérték nevek eredete pedig ugyanarra a sémára vezethető vissza: van/volt valahol egy földrajzi név, a családnév pedig ebből a földrajzi névből alakult ki, időnként némileg átalakulva, értelmes szóvá alakítva a nem értelmezhetőt. Például az Applewhite név eredete az Applethwaite szó, mely az óészaki apaldrþveit névből származik, a jelentése réten álló almafa. Ez valamikor egy helyiségnév volt, ebből lett családnév. És mint látható, semmi köze a ‘fehér’ szóhoz, de az utókor számára így lett értelmes.

Na mindegy, ha már ennyit küzdöttem vele, nem dobom ki a szöveget. Csak hát… a világ már megint varázstalanítva lett.