Kik is azok az ostobák?

Egszen biztos vagyok benne, hogy bárki, aki olvasta a korábbi írást, azt mondja, hogy mások. De ha megmutatnám egy nyilvánvalóan ostoba és korlátolt embernek, ő is azt mondaná, hogy de jó kis írás és a világ tényleg tele van ostoba emberekkel. Akik mások.

Pedig nem feltétlenül. Simán lehetsz te is. Én is. Ti is. Mi is. És nem feltétlenül csak ők.

Amikor hozzászólsz egy íráshoz, melynek témájában nem vagy túl jártas, de az írás indulatokat váltott ki belőled és ugyanezzel az indulattal be is rúgod az ajtót, lehülyézve a szerzőt. Amikor a szomszédod, a kollégád, a haverod nyilvánvaló baromságokat beszél, te meg csak rábólintasz, mert nem akarsz balhét. Amikor megosztasz a Facebookon egy olyan bejegyzést, melynek ugyan nem mentél utána, hogy igaz-e, de megosztottad, mert olyan jól hangzik, biztosan hoz egy csomó lájkot. Meg úgy egyáltalán, amikor elfogadsz bármilyen információt forráselemzés, validálás nélkül. Hiszen a laposföldhívők, az oltásellenesek, a chemtrailesek, a gyíkemberes/illuminatis és egyéb világméretű összeesküvésekben hívők sem csinálnak mást. A különbség nem minőségi, csak mennyiségi.
Ilyeneken múlik. A legtöbbször okos, értelmes emberek vagyunk, de közben észrevétlenül, oda sem figyelve néha… ki néha, ki gyakran… tápláljuk ezt az öntudatra ébredt szörnyet. Az öntudatra ébredt kollektív ostobaságot.

Egyszer valahogy úgyis vége lesz

Könyvek, újságok, rádió, televízió… ezek már mind lementek kutyába… és végül az internet. Az út, ahogy a domináns ostobaság előre tud törni és a tömegénél fogva át tudja formálni a világot. Már ami marad belőle.
A kollektív ostobaság öntudatra ébredése minőségi változás. Mint amikor az anyag öntudatra ébred és megszületik a lélek.

Mi a legnagyobb fenyegetés az emberiség létére? Nekünk gyerekkorban az atombomba volt. Most sokkal rosszabb a helyzet, mert egy világerő az: az öngerjesztő, könnyen manipulálható, szócsövét/erősítőjét megtalált, világméretű ostobaság az.

Megfelel?

Megfelelési kényszer. Az egyik legnagyobb átok. Alig tudok olyan embert mondani a környezetemben, aki nem érintett. Erre épül Aronson teljes munkássága, de mondhatnám azt is, hogy ez vezérli a társadalmunkat többezer éve. Az a kevés ember, aki át tud lépni rajta, olyan szupererő birtokosa lesz, amellyel ujja köré csavarhatja az egész társadalmat.

Jó lenne kilépni belőle. Még ha nem is akarjuk ujjunk köré csavarni a XVIII. kerületet, de legalább érjük már el azt, hogy minket se csavarjon más az ujja köré.

Először is, meg kell öregedni. Bocs, de máshogy nem megy. Amíg fiatal vagy, gyors megoldásokban gondolkozol, gyors analízisben, gyors akciókban. Egyszerűen a korral fog megjönni az érzék, hogy hogyan tudsz átalakulni lassú folyamatok révén is. Meg hát, nem csak a kor: elvetted életed szerelmét, nyúzzátok egymás idegeit 20-30 éve, születtek gyerekeitek, mindannyian szuperek, de elképesztően őrületbekergetőek is egyben, szóval a normális üzemmenet, csak éppen lassan, szinte észrevehetetlenül egy másik világnézeti pozícióba sodródsz. Valahogy elpárolog az a 10-20 évvel korábbi radikalizmus. Megjelennek a lassú folyamatok is.

Ez a legjobb időszak leszámolni a megfelelési kényszerrel. Mi is kell hozzá? Hogy kialakuljon az integritásod. Legyenek elveid. Tudjad, mi a jó, mi a rossz, és mennyire vagy hajlandó elmenni akár az egyik, akár a másik irányba. Ezt nem csinálom meg, bocs haver, de nekem ez már nem fér bele. Miért is nem? Hiszen egy csomó pénzt hozna. De nem fér bele az integritásomba. Mert pl. egy csomó embert kellene hozzá átvernem.

Innentől már csak egy lépésre vagy a megoldástól. A külvilággal szembeni megfelelési kényszert kell átforgatnod a saját integritásoddal szembeni megfelelés irányába.

Igen, mondhatod, hogy mit érsz vele? Az integritásodat jó eséllyel már a megfelelési kényszer hozta létre. Hiszen azt fogod jónak tartani, amit a környezeted is jónak tart.
Biztos?
Ne hülyéskedj már. Az integritás pont arról szól, hogy ha az elveid ellentmondanak a környezeted elveinek, akkor is a tieid élveznek elsőbbséget. Nem kell állandóan vitáznod mindenkivel, de ragaszkodnod kell magadhoz. Akár kemény belső viták során is.

Jó. Senki másnak nem akarsz megfelelni, csak a saját integritásodnak, azaz a saját elvi rendszerednek. Oké. Hol veszed észre a különbséget? Hol látod, hogy jobb magadnak megfelelni, mint a külvilágnak? Óh, egyáltalán nem bonyolult. Egyszerűen képzelj el egy szituációt – ezret is el lehetne – amikor úgy voltál korrekt egy szituációban, hogy a másikban fel sem merült, hogy te korrekt voltál, vagy lehettél volna más is. Amikor leszarod, mit gondol rólad a külvilág egy szituációban… de te tudod, hogy korrekt voltál, akkor magadnak, az integritásodnak feleltél meg, nem pedig mások elvárásainak. A külső világ… egyszerűen nem számít. Az sem számít, hogy tudta-e, hogy korrekt voltál és megdícsért, vagy meg kellett volna dicsérnie ezért. Te magad dicséred meg magadat. Kell ennél nagyobb elismerés?

A tizedik fogorvos

Azt akarod vizualizálni, hogy valamit, amit gyártasz, az emberek 90%-a használja, vagy javasolja használni. Nyilván adódik a technika: 10 szakemberből 9 erre esküszik. Az ugye 90%. De ugyanúgy 90% lenne, ha azt mondanám, hogy 100 szakemberből 90 esküszik erre.
Valahogy mégsem ugyanaz.

Mert az agyunk nem racionális. Illetve nem úgy.

Amikor azt mondom, hogy tízből egy nem ezt használja, akkor nem a matek ugrik be elsőre az agyunknak, hanem az a tapasztalat, hogy minden társaságban van egy debil. Egy különc, aki csak azért is más akar lenni. Akinek a véleményével egyszerűen nem kell foglalkoznunk. Márpedig ha ezt az alakot kivesszük, akkor mindenki ezt a terméket használja. Cool.
Ellenben ha azt mondom, hogy százból tíz használ mást, akkor már racionálisan gondolkodik az agyunk. A tíz már sok. Tíz ember már nem különc, hanem egy kisebbség, mely valamilyen logika alapján racionálisan döntött más termék mellett. Azaz nekem is érdemes végiggondolnom, mik is a termék előnyei és a hátrányai.

Azaz az első esetben emocionálisan döntök, a másodikban racionálisan. Ez a nem mindegy, hiszen manapság a gyártók mindent elkövetnek, hogy ne gondolkodjak, amikor vásárolok.

Ellenőrizzük le az elméletet. Mondjuk azt kell vizuálisan érzékeltetned, hogy a terméketeket az érintettek 80%-a használja. Odanyúlsz a szokásos sémához: 10 emberből 8 ezt használja! Érzed, nem? Ha tíz emberből kettő másképp gondolkozik, azt már valahogy nem tartjuk különcnek. Ilyenkor azt kell mondanod, hogy 5 emberből 4 szavaz a terméked mellett. Az az egy meg nyilván a mindenhol jelen lévő debil.

Azaz ha csak egy ember más, akkor azt könnyen figyelmen kívül hagyjuk. Függetlenül attól, hogy mekkora halmazból más.

PS.
Nyilván ez az egész csak 50-60% felett működik.