Month: August 2020

Most meg kerékpárút

Lassan az önkormányzat is kezdi felfogni, hogy ha nem mondanak semmilyen érvet sem az útburkolás mellett, akkor nagyon kilóg a lóláb.

Igen, február óta, amióta az a csodálatos képviselőtestület ellenszavazat nélkül megszavazta a burkolást, azóta nem tudtak összeizadni 1, azaz egy elfogadható érvet sem a burkolás mellett. Így meg ugye nagyon büdös a dolog, hiszen két eset lehetséges:
– Vagy valami olyasmi van a háttérben, ami nekünk nagyon-nagyon rossz lesz, mondjuk egy tehermentesítő főút közelről a képünkbe.
– Vagy valami zsíros korrupciós mutyi, amelynek feltétele egy burkolt út, akármennyire is ellenzik a helyiek.

Fél év után jelent meg Petrovai kommunikációjában a megoldás: kerékpárút! Igen, kerékpárút lesz.

Csak hát ezzel van némi gond.

  • Kerékpárútról az eddigi hat hónapban szó sem volt. Az, hogy most előjött, az azt mutatja, hogy az önkormányzatnak tulajdonképpen mindegy mit épít ide, csak építsen valamit. Márpedig ez mind a két fenti verziót egyformán erősíti.
  • A jelenleg érvényes tervben sincs szó kerékpárútról. Ott valami 4 méter széles burkolat van, egy teljesen abszurd futópályával, azaz összesen kábé 7 méter széles sáv. Állítólag létezik új terv, de ez olyan, mint Columbo felesége: az önkormányzat folyamatosan hivatkozik rá, de eddig még senki nem látta. Mindenesetre amennyi eddig célozgatás szinten kiszivárgott belőle, az alapján sem kerékpárútról van szó. Mert ha el is hagyjuk a futópályát, a 4 méter széles burkolás durva lenne kerékpárútnak.
  • A megnyert pályázat egyik feltétele az, hogy az útnak átmenő autóforgalmat kell biztosítania. (Jelzem már önmagában ez az egy tény lenullázza az önkormányzat összes mellébeszélését, miszerint ide sétálóutcát szeretnének.)
  • Másik ilyen finomság, hogy az önkormányzat tulajdonosi nyilatkozatában az szerepel, hogy aszfaltburkolási célra adja át a területet.
  • A jelenleg érvényes terv alapján a sétálóutcának teherautókat is elbíró alapja lesz. Úgy gondold már el. A végén lesz itt egy 4 méter széles út (vagy térkő, vagy aszfalt), teherautókat is elbíró alappal, hivatalosan is kétirányú autóforgalom céljára. Egyedül az önkormányzat úttörőbecsszava lenne a biztosíték, hogy á, nem fogjuk arra használni, amire az engedélyek szólnak. Aha.
  • A jelenlegi út sóderes-murvás földút. Szenvedélyes kerékpáros vagyok, elég sok országban bringáztam már. Ez az út, a jelenlegi formájában, teljesen megfelel egy átlagos német kerékpárútnak, még az EuroVelo 6 vonalon is. Csehországban egy csomószor jártunk ennél rosszabb minőségű kerékpárúton, még az EuroVelo 7 főúton is. Jelzem, még nálunk is van az EuroVelo 6-nak ennél rosszabb minőségű szakasza. Azaz jelenleg simán lehet az utcán bringázni. (Az egyedüli ok, ami miatt a párhuzamos utcát használom, az a rengeteg sétáló, kiránduló, kutyasétáltató, futó. De ők maradnának a burkolás után is.)
  • A térköves útra hirtelen ráfogják, hogy tulajdonképpen kerékpárútnak tervezték? Ember. Nem. Ezt autóforgalomra tervezték. A kerékpárutat már eleve, a nulladik lépéstől kezdve teljesen máshogy kellett volna megtervezni.

Szóval. Milyen kerékpárútról is beszélünk?

Egy fantom kerékpárútról. Mert rájöttek, hogy valamit mondani kell. Ezért behazudják, hogy kerékpárút. Azt már lehet lobogtatni szerte a Facebook-on. A kerékpárutat mindenki szereti, az igazodik a választási imidzsükhöz, az zöld, lám, a Karácsony is bringázik, a kerékpárút ellen senkinek nem lehet szava. Ja, hogy hazugság? Ennyire mélyen már senkit nem szokott érdekelni a dolog.

Szabó Rozália

Jó hír, hogy most már sem Szabó Rozáliát, sem a Flór Ferenc utcai fákat nem bassza agyon a villám, legalábis a távvezetékből kicsapó áram formájában nem.
De ezzel vége is a jó híreknek.

Az utóbbi napokban kijöttek – feltehetően az ELMÜ-ÉMÁSz megbízásából – emberek és nekiálltak meglehetősen durván lecsonkolni a távvezeték közelében lévő fákat.
Ami valahol rendben van. Az Elmünek kötelessége karbantartania az elektromos távvezetékek környezetét. Nem értek hozzá, azt olvastam a fórumokon, hogy ez egy szigeteletlen, közepes feszültségű vezeték, melyhez belterületen 2,5 méteres távolságon belül nem lehet semmilyen növényzet. (A munkásemberek 3 métert mondtak.)
Oké.

De. Elképesztő, mennyire barbár munkát végeztek. Én sarkon lakom, pont itt kanyarodik a vezeték is. Tavaly a másik utca felől vágták meg a hársfákat, már akkor is bicskanyitogató módon. Az hagyján, hogy a hatalmas fákból szánalmas csonkok maradtak, de munka közben kitapostak egy tűztövis bokrot, a leeső karvastagságú ágak pedig megsemmisítettek egy aranyesőt. Két ilyen nagy ág ráesett a lugas tetejére. Ezeket lazán otthagyták. Úgy vonszoltam le mindet róla, majd cipeltem ki az utcára.
Most sem voltak sokkal finomabbak.
Hogy érthető legyek, egy kicsit mélyebben kell belemennem.
A távvezeték olyan 10 méter magasan megy. Azaz a fákat olyan 6-7 méter magasságban kellett volna megmetszeni. Van kosaras autójuk, de ide, mielénk nem jött ki. Helyette volt két krapek, egy meghosszabbított nyelű motoros fűrésszel. Az egész miskulancia 2 méter hosszú volt, csípőben – a földtől 1 méterre – támasztották meg, azaz olyan 3 méter magasságig érhettek fel. Tehát ebben a magasságban vágtak. Nem foglalkozva azzal, hogy így metszés helyett csonkra vágnak fákat. Megvan ez is, ki van pipálva. Mehetünk haza. Növény, növény, kit érdekel.

Volt egy gyönyörű, ősszel színpompás juharfánk, hatalmas lombbal. Olyan 10 méter magas lehetett, a felső ágvégek éppen kezdték elérni a vezetéket.

Nos, ebből a fából gyakorlatilag csak egy 3 méter magas csonk maradt. Előtte a vezetékig ért, nagyjából szabályos kör alakú lombja volt. A képen látszik, hogy gallyazás után csak a piros karikával jelölt csonkok maradtak belőle. Ha egy órával korábban is lőttem volna fényképet, ugyaninnen, az emeleti hálószobából, akkor csak a juharfa töltötte volna be a képet.

Arról már nem is beszélek, hogy tőből kicsaptak egy 3 méter magas lila cserszömörce bokrot. Hogy hozzáférjenek a villanyoszlophoz. Ugyanaz a beleszarós tempó: lehetett volna finomkodni, hogy csak az ágait vágják le, persze, lehetett volna… de minek? Ment az egész cserje.

Mondanom sem kell, remekül időzítettek. Jelenleg az utca egy puskaporos hordó az önkormányzat szarakodása miatt, erre ezek idejönnek és a szokott tempójukban, azaz durván, lélektelenül, a kelleténél jóval nagyobbakat vágva kezdték irtani a zöldfelületet. Bravó.
(Jelzem, amilyen most a hangulat errefelé, az sem kizárt, hogy az önkormányzat szólt át az Elmünek, pusztán csak kicsinyes bosszúból, hogy jöjjenek már ki egy kicsit vezetéket karbantartani. 13,5 éve lakok itt, a Flór Ferenc utcában még sohasem volt ilyen. A mellettünk lévő másik utcában is csak azért, mert lakossági bejelentést kaptak szikrázó vezetékekről.)

Aljasok legyünk?

Ígértem, írok pár sort arról a játékelméleti helyzetről ott, Hegyeshalomnál.

A szituáció röviden az, hogy az osztrákok ezen a határon nagyon alaposan megnéznek minden belépőt. Ez értelemszerűen borzalmasan belassítja a forgalmat. Amikor ott voltunk, akkor többtíz kilométeres volt a sor. Konkrétan úgy nézett ki, hogy bal oldalt volt két sor a személyautóknak, a jobb oldali sor a teherautóké volt. A két bal oldali sor folyamatosan tömve volt, a teherautóké viszont szellősen ment. Időnként jöttek kamionok, de ritkán.

Mit csináltak a hiénák? Kimentek a teherautósávba, megelőzték a sort, majd amikor a teherautósáv elment jobbra, akkor visszapofátlankodtak.

Tilos? Nem. Habár rengetegen játszották el a trükköt, de tettlegesség nem alakult ki, az elején mindig akadt valaki, aki megsajnálta a kamionosokat és beengedte a tolakodót.

Csakhogy. Az osztrák határon a sor durva lassan haladt. 2-3 percenként mentünk előre egy autónyit. Pontosabban a teljesen bal oldali sor ment ennyit. Mert a középső, amelyikben mi voltunk, az állt, mint a jancsiszeg. Ugyanis ebben a 2-3 percnyi intervallumban olyan tíz autó ment el a teherautósávban, azaz a beengedések bőven elvitték azt a lyukat, amelyikben előre tudtunk volna menni(1). Kábé egy órányi szarakodás után erőszakoskodtam át azt a nagy batár autót a legbelső sávba, hogy egyáltalán haladjunk már valamit.

(1) Segítek, ha úgy éreznéd, hogy nem jön ki a matek. Tehát. A teherautósávból az a 2-3 percenkénti tíz tolakodó be tudott jönni a középső sorba. Azaz ennyivel tudtunk volna haladni, ha nincsenek az élősködők. Ennyivel tudott volna haladni a belső sor is, de gyakorlatilag folyamatos volt a migrálás. A pofátlanok a teherautósávból nyomultak a középsőbe, a haladni vágyó emberek egy idő után a középsőből nyomultak át a bal szélsőbe. Azaz az a néhány rohadék, aki ugyan 1-1 órát spórolt magának, mind a két szabályos sort leblokkolta.

A zippzár-elv nem játszik, hiszen a jobb oldali sáv hivatalosan a teherautóké.

Gondolom, érthető a felállás. Szabály nem tiltja, hogy rövid időre átmenjél a teherautósávba. Ekkor te jobban haladsz. Cserébe ezer ember nem tud előrehaladni egy centit sem. A lelkiismeret, az emberség esetleg segítene, de ezek idejétmúlt dolgok, már csak a történelemkönyvben léteznek. (És mielőtt nekiállnánk magunkat ostorozni, a furakodók kizárólag németek és osztrákok voltak.)

Szóval, te mit csinálnál? Állnál reménytelenül a sorban és dühöngenél? Vagy te is kidobnád a gerincedet az ablakon és bemennél a teherautó sorba?

Illetve, ha már itt járunk. Nézzünk szét szélesebb körben. Hirtelen akadna egy hely a NER sávban. (Itt nem arra gondolok, hogy felajánlják neked, hogy legyél állami alkalmazott. Inkább arra, hogy megjelenik NER Lucifer és a becsületedért, az elveidért, na meg persze némi piszkos munkáért cserébe ajánl egy jó zsíros stallumot.) Bevállalnád? Hiszen onnantól sokkal gyorsabban haladnál, több pénz állna a házhoz, igaz, cserébe egy ideig reggelente szembeköpnéd magad borotválkozáskor, de a racionalizálás előbb-utóbb működni fog. Igaz, cserébe emberek ezrei, tízezrei járnának rosszabbul miattad, konkrétan blokkolódnának, illetve csúsznának lejjebb. Azt is látod, hogy annyian váltanak, váltanának a NER-re, hogy a nagy többség, gyakorlatilag az ország, egyre süllyed.

Váltanál sávot?

Költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni. Elég csak szétnézni az országban.

Gomba kipukkant

Megígértem Nejnek, hogy a nyáron annyira felhozom országúti bringában, hogy a végére simán meg tudja csinálni a nagy Gomba kört.

Ilyen szempontból hátrányos környéken élünk. Ha nem akarok a városban kerékpározni – és nem nagyon akarok – akkor az Alföld felé nyitott a tér. Arrafelé viszont nem nagyon vannak szintek. (Meg borozók, borvidékek sem. A francba.) Hosszú évek után találtam egy olyan kört, ezt a Gomba kört, amelyik már majdnem olyan, mintha hegyvidéken lennénk. Nem, nem az óriási szintek miatt – az egész kör 500-550 méter – hanem amiatt, hogy az emelkedők elég combosak: meredekek, küzdősek.

Aztán a koronavírus ezt is felrúgta. A cseh bringatúrát őszre terveztük. (Amikor Gomba elméletileg már meg lett volna.) Ehelyett egyből nekirohantunk augusztusban a dél-cseh hegyvidéknek. Le a kalappal a csajok előtt, végigcsinálták.

Csütörtökön érkeztünk haza, szombat helyett. Benne maradt egy bringatúra a lábainkban.
– Mit szólnátok hozzá, ha kipipálnánk ezt a szerencsétlen Gombát is? – kérdeztem.
– Legyen.

Ebbe most egy másik virnyák szólt bele. Már az utolsó cseh napon is éreztem, hogy valami nem stimmel, a hazaút is kalandos volt, de pénteken, itthon teljesen leterített valami fosós vírus. 12 napig kizárólag pirítós kenyéren és Normaflore-on éltem, de ez is úgy felfújt, mintha léggömb lenne ott belül, a sav folyamatosan fent volt a torkomban, az éjszakáimról meg inkább nem beszélek.

Na mindegy, vártunk egy hetet. Aztán azt mondtam, hogy ugyan még nem vagyok jól, eléggé le is gyengültem a diéta miatt, de kapja be az Univerzum, nem gubbaszthatok egész nap a gép mellett. Menjünk.

Háát… vicces volt. Én ismertem az utat, én mentem elől. Az üldöző boly viszont centikre mögöttem, a lihegésük perzselte a tarkómat. – Jól van, jól van – morogtam – majd jönnek az emelkedők és lesz ez máshogy is.
Nem lett.
Még a legkeményebb, a gombai emelkedő után is ott tobzódtak mögöttem.

Monor. A gmaps alkalmazásban kinéztem egy kocsmát. (Mert amikor egyedül járok, nem szoktam megállni, Nej viszont követeli a maga sörét.) Beértünk a városkába, meg is találtuk a kerthelyiséget és… cukrászda. Őrület. Volt egy málnás tortánk, mindenféle országtortája (egyik sem nyert), fagyik. Ha én ezt a klubban elmesélem. (Nem fogom.)

Régesrégi emlék. Fiam középsulijába mentem a Cházár utcába, szülői értekezletre. Korábban értem oda, elmentem körbesétálni egy háztömböt. Cukrászda. Miért ne? Bementem, kértem valami kókuszos Raffaello tortát. A felénél jártam, amikor megállt a villa a számban. Hát hülye vagyok én? Tortát eszek, amikor sört is ihatnék? Ott is hagytam a tortát és átsétáltam a nem túl messze lévő kocsmába. Még ott is csak néztem értetlenül magam elé.

Aztán innentől elég unalmas volt az út. Unalmas és kellemetlen. Tűző napon hosszú, nyílegyenes szakaszok és akárhogyan is fordultunk, mindig szembe fújt a szél. (Tipikus Alföld.)

Már csak tíz kilométer volt hátra a kilencvenből, amikor az emésztésem megszólalt, hogy hé, én is itt vagyok! Egész addig elvolt. Innentől viszont kinlódtam. A gyomorsav feljött a garatomig, ahogy vettem a nagy levegőket, a savpermet ment le a tüdőbe, fájt, mint a nyavalya, de hát levegőt meg venni kell. Majdnem folyamatosan köhögtem. A hangom elment Alaszkába. Intettem is a többieknek, hogy innen hazatalálnak, menjenek előre. Erre úgy elhúztak, mint a rakéta.

Hogy tisztán lássunk. Ez egy nagyon fárasztó 90 kilométeres túra utolsó 10 kilométere volt. Kánikulai tűző napon. Szembeszélben. Úgy gondoltam, hogy egy elfogadható 24-25 km/h tempóban vezetem a túrát. Amikor elengedtem a csajokat, simán kilőttek egy olyan 28 km/h tempóval. Én meg csak néztem bambán.
Felnőttek a kicsinyek.

Innen már túl sok nem volt. Kiderült, hogy mégsem tudják az utat, bevártak. Én viszont méterről méterre egyre jobban haldokoltam. (Nem volt szabad erősen levegőt vennem. Azaz valami egészen béna tempót kellett tartanom.)

De ekkor már percekre voltunk otthonról. Hűvös nappali, ventillátor, sör. Pillanatok alatt bedobtunk fejenként három sört, ettünk rá valamit, majd mágnesként rántott be mindenkit az ágy.

Erős nap volt.

De a csajok nem győzték húzni a szájukat. Én egész nyáron azt hajtogattam minden bringatúrán, hogy igen, ez se rossz, meg az se, de majd Gomba, ott ki fogjátok köpni a tüdőtöket. Felépítettem Gomba szellemi energiáját. Erre úgy gázoltak át rajta, hogy gyakorlatilag észre sem vették.

Jó lesz ez.

Drága Bolgár úr

Az alábbi videó nem igazából videó, valójában egy telefonbeszélgetés van mögötte, melyet helyi képekkel illusztrált az editor.

Az történt, hogy valahogy belekeveredett a Flór Ferenc utca témája a Klubrádióba, volt is egy betelefonálás, amelyre rögtön rácsapott az alpolgármester és ő is betelefonált, persze teljesen más dolgokat állított, mint az eredeti betelefonáló. A felvetett téma – az, hogy a hatalomra került ellenzék hogyan él, illetve hogyan él vissza a hatalmával – viszont volt annyira érdekes, hogy Bolgár György nem hagyta annyiban és keresett egy kontaktot, akivel le tudja tisztázni a helyzetet.
Ez a második beszélgetés hallható a videó alatt.

Nos, ha esetleg úgy éreznéd, hogy a beszélgetésnek optimista a vége, hiszen Bolgár György jelentkezett mediátornak, aki asztal mellé szeretné ültetni a feleket és közvetíteni közöttük, nos, le kell hűtselek. Eleve az önkormányzat annyi aljasságot követett már el ebben az ügyben, hogy nehéz lenne mindezt elfelejtve tárgyalni velük. (Nem mintha szóba állnának velünk. A legfrissebb információk szerint Bolgár György is parkolópályára került.) A hitelességük pedig a béka segge alatt öt emelettel, már megtapasztaltuk, hogy szívbaj nélkül lépik át az igéreteiket, szegik meg az adott szavukat. Ráadásul most teljesen nyeregben érzik magukat: a hivatalos ügyeket suttyomban áterőltették, a közvélemény megdolgozása jól halad, a teljesen nyilvánvaló korrupciós sejtést azzal söprik félre, hogy elloptuk a közterületet, azaz nekünk pofa be, mely terelést a megdolgozott Facebook Népe lelkesen visszhangoz. A politikusok bízhatnak benne, hogy ezt az egészet megússzák jelentős szavazatvesztés nélkül. (Eltekintve persze az ügyben érintett kábé ezer eddigi szavazójuktól, akik emiatt a fidesznél is arrogánsabb ügyintézési tempó miatt hamarabb szavaznának akár az ördögre is, mint ismét rájuk.)
Gondold el, a Petrovai által is adminolt 18. kerületi Facebook csoportba csak Petrovai betelefonálásának hanganyaga került ki. Ez itt fent, a másik fél véleménye, micsoda meglepetés, ez nem. Pedig be lett rakva néhányszor, de az éber moderátor résen volt. Amíg Bolgár György hangsúlyt fektetett arra, hogy meghallgassa mindkét felet, addig a mi überdemokratikus (ugye ez az egyik ellenzéki szlogen, hogy demokratikusak vagyunk) önkormányzatunk a kerület kvázi hivatalos Facebook csoportjába csak a saját verzióját, a csúsztatásokkal teli maszatolást engedi be. Egy ellenzéki jellegű rádiós műsorvezető felajánlja, hogy közvetít a felek között. Erre a roppant demokratikus önkormányzatunk kimoderálja az egészet a kerület közéleti fórumából.

Na, erre lehet számítani Drága Bolgár Úr.