A Moldva vidékén 02/06

Odautazás
2020.08.08; szombat

4.30-kor ébresztő. Nem, nem azért, mert mazochisták vagyunk, nem, hanem azért, mert egy ilyen szájbanyomott országban élünk és ha nem akarunk órákat állni az M0 dugóban, akkor még 7 előtt át kell húzni rajta. Igen, hétvégén is, különösen egy ilyen meleg hétvégén.

Az osztrák határon, reggel nyolckor, óriási dugó. Brutális. Nemhogy lépésben, de egyáltalán nem haladunk.

Érdekes játékelméleti probléma volt, melyet át lehet vezetni a politikára is. Az utazási beszámolóba nem illeszkedik, valószínűleg később fogom majd kifejteni egy külön írásban.

A lényeg, hogy az osztrákok mindenkit megnéztek. Nálunk csak ránéztek a három személyire és intettek. Gondolom, nem mindenki úszta meg ennyivel.
Két tetves órát álltunk sorba ezért a varázspillantásért.

Én pedig fejben átterveztem a túrát. Megint. Nem utoljára. Ma lett volna táborállítás után az a gyenge, de nagyon szép 32 kilométeres túra. Ennek lőttek. Ezzel a két óra csúszással délután 5-6 körül fog állni a tábor, akkor meg már örülni fogunk annak is, hogy lyuk van a seggünkön. Azaz holnap, vasárnap, megcsináljuk a Lipnói tavat. Azt úgyis mindenképpen meg szerettük volna. Ott meg fogjuk látni, melyik szint a jó: a google által kiszámolt 1000 méter, vagy a letöltött tracken lévő 550. Hárman vagyunk, három különböző rendszerű órával: Garmin Fenix5, Polar Vantage M, Apple iClock. Ha ennyiből nem esik ki az igazság, akkor nincs is. Hétfőn pihenőnap, a 32 kilométeres hangulatos túra. Aztán meglátjuk.

Kocogtunk. Voltak kalandjaink, a gps rendkivül vicces kedvében volt, egy elterelést kétszer is abszolváltunk oda-vissza, de alapvetően haladtunk.

Budejovice szélén bevásárlóközpontok. Bevásároltunk. Meg előtte szedjünk ki valahogy pénzt a rendszerből. Első automata: oké, adok ki pénzt, de tudjál róla, hogy a Revolut által felszámolt összeg fölött még fel fogok számolni 150 koronát. Azaz 2000 forintot. Rablás fényes nappal.

Egyébként a fene tudja, mi van a csehekkel, de erre a pénzváltás dologra nagyon rányomultak bizonyos gazemberek. Készpénzt már régóta tudom, hogy nem szabad kint váltani, gyakorlatilag rablás, erre most kiderült, hogy ugyanígy rablás az automata is.

Jó. Nézzünk egy másikat. Ez előtt sokan állnak, ez valószínűleg nem számol fel külön pénzt. Nem is számolt. Csak éppen közölte, hogy nincs a kártyán annyi pénz. A francba. Akkor ez vagy az eurós, vagy a forintos számláról akart pénzt kiadni, nem a koronásról. Menjünk tovább. Újabb automata. Ez 190 koronát számolt volna fel pluszban. Anyád. Negyedik automata. Egyre elkeseredettebben. Ez az automata végre megkérdezte, hogy a fő account-ról akarok-e pénzt kivenni, vagy valamelyik sub-ról? Na! Akkor adjál 7200 koronát. (7210 volt rajta.) Nem ad. Nincs elég pénz. Hogyan? Aztán kiírta, hogy maximum 7000 koronát tud adni. Ó, hogy az a nyűves nénikéd. Ez is extra költséget számol fel. Mindegy, rohadj meg, akkor adjál 7000-et. Ezt bebuktuk, de készpénz nélkül az isten háta mögötti bringatúrákon meghalunk. A család határozottan megkönnyebbült, amikor meglátta a kezemben a pénzköteget.
Én nem voltam ennyire nyugodt. Nézzük már meg a Revolutnál, mi is történt. Melyik alszámláról adott ki pénzt? Mennyi lett a levonás? Semmi infó. Az alkalmazásban semmi nyoma sem volt az egésznek. Mi van?! Néztem értetlenül a mobilt, aztán a fejemre ütöttem. Indulás előtt egy héttel váltottunk mobilszolgáltatót, az új SIM kártyán még nem volt engedélyezve a roaming. Jó. Bepöttyintettem. Meg is jött a tranzakció. Még hülyébben néztem. Ugyanis minden rendben volt. A korona alszámláról kaptam meg a pénzt. Az automata egy fillért sem vont le. Akkor mi történhetett? Nem kicsit hülyéztem le magam, amikor rájöttem. Az ingyenes Revolut kártyáról egy hónapban maximum 75e forint értékben lehet pénzt kivenni. Afölött külön összeget számol fel, jelen esetben 27 koronát. És tény, hogy 7227 korona nem volt a számlán. Csak 7210.

Vérnyomás leereszt. De nem nagyon, mert volt még miért izgulnom. Például a kemping. Habár nem lehetett tudni, az az erdős rész melyik kempinghez tartozik, de mi van, ha mindkettő tele lesz? Itt mindenki véresen gondolja a Maradj Otthon mozgalmat, meg jönnek a magyarok is, mint az oroszok, szóval mi lesz, ha a kempingben nem lesz hely?

Megérkeztünk. A kocsit ledobtam a recepció előtt. Odamentem. Megpróbáltam beszélgetni a recis csajjal. Ő is beszélt angolul, én is. Mégsem értettük egymást. Végül tolmácsért kiabáltam. Odajött Dóra és viszonylag hamar kiderítették, mi az elmebaj oka.
Tehát. Ez valamikor tutira egy kemping volt. Aztán a két tulajdonos összeveszhetett és szétváltak. Csak hát a kempinget egyszerűen nem lehetett kettéválasztani. Mert annyi helyen kapcsolódtak egymáshoz: az éttermek, a kocsmák, a strandok, az utak, meg úgy általában az infrastruktúra. Konkrétan az volt a helyzet, hogy az A kemping bejáratánál a B kemping recepciója volt található. A B kemping bejáratánál szintén a B kemping recepciója volt. Az A kemping recepciója bent volt a kempingben, nagyjából a rák farkán, de tényleg, abszolút egy eldugott hátsó csücsökben. Én eredetileg az A kempingre tippeltem, hogy ott lesz az az erdő alatti sátras rész, de persze nem voltam biztos benne. A csajszi viszont folyamatosan azt magyarázta, hogy ő a B kemping recepciója, melyhez nem is itt kell bemenni.
Jaj.
Végül egyszerűen csak besétáltunk, az A kemping területén találtunk egy árnyékos területet, elintéztük a hátsó recepción a formaságokat, Nej lecövekelt, beparkoltam… és indult a táborépítés. Elöször is egy hideg sörrel. Ugye az a remek autós hűtőtáska.
Konnektor. Megkérdeztük, hol van. Óh, ott is, meg ott is. Megnéztük. Nem volt ott. Kirángattuk a hatalmas pocakú, hosszúhajú tulajt.
– Azt ugye tudják, hogy reggel óta masszívan iszunk? – kérdezte fenyegetően.
– Nem, nem tudjuk.
– Születésnapom van.
– Happy Birthday.
– Na, ott van egy konnektor.
– Aha. De az messze van.
– Ott meg egy másik.
– Perfect!

Na most ezt a beszélgetést nyilván dramatizáltam. A pacák nem beszélt semmilyen idegen nyelven. A kommunikáció lényege az volt, hogy én tanultam valamikor oroszul, meg a sok kalandozás során ragadt rám valami a szláv nyelvekből is, a többi mutogatás volt.

Aztán azt a perfect konnektort már nem találtuk meg, Nej és Dóra visszamentek tisztázni, a tulaj megkergette őket, a felesége jött ki békítőleg és mutatta meg, hogy ez a csatlakozási hely nem külön állomás a földben, hanem egy vacak konnektor egy faház falán. Háát… remélem kibírja azt a Paks2-t, amit rá fogunk kapcsolni.

Egyszer csak véget ért a meló, állt a tábor.

Mi is lenyugodtunk. Jó lesz. Hatalmas tölgyfák alatt vagyunk. Árnyékban. Működik minden technika. Majdhogynem full civilizáció.
A kemping elképesztő laza. Pedig elhiheted, láttam már számtalan kempinget, de ez… nem találok szavakat. Oké, a személyzet reggel óta iszik. Úgy is néznek ki. De úgy általában, ahogy hozzáállnak a dolgokhoz. Példaértékű. Semmi baszogatás, egyszerűen ugye tudod, hogyan kell viselkedni, na akkor viselkedj is úgy, aztán ennyi. Öt nap alatt észre sem vettem, hogy van személyzet.

Tópart. Stranddal. Ami jó. Erdő. Hűvös erdő. Ami szintén jó. Csak éppen a víz és a hűvös miatt annyi átkozott szúnyog van, hogy azt el sem tudom mondani. Ha kilépek a sátorból és elmegyek az asztalig, ahol a szúnyogriasztó van, már megcsípett vagy tíz. És ha befújom magam, de a szandálom pántja alá nem kenek be, akkor oda fog csípni percenként egy.

Egyelőre a népek szimpatikusak. Jókedv, köszöngetések. Kölcsönkérték a kalapácsomat. Semmi hangoskodás. A kocsmában ugyan van élet, de az sem hallatszik el a sátrakig. Aztán késő estére a szomszédoknál már befigyelt az a klasszik fejhangos részeg női röhögés.

Este nyolc. Még remeg a lábam a vezetéstől, de mar megütött a sör. Kellene egy arany alvás.

Most alszunk először az autóban. Izzasztó a hőség. Szerencsére kísérletképpen hoztam ventillátort. Beüzemeltem.

Aztán még az utolsó percekben, este üldögélni enyhe bódulatban az asztalnál, átengedni innen a zenét, onnan a zenét, kényelmesen hátradőlni a puha székben, belegondolni, hol is vagyunk, mit is fogunk csinálni. Ezért megérte az a rengeteg gürizés.

7 Comments

  1. Két héttel korábban jártunk arra. Indulás előtti héten láttam a piros csíkokat az osztrák határnál, el is vetettem azt az irányt. Szlovákok felé nem volt semmilyen várakozás.

  2. Rendszám véletlen? (utána szerintem törölheted ezt a komment is)

  3. Revolut: a paradicsomi idők sajnos elmúltak, az automata tulajok pár éve elkezdtek illetéket kérni.
    Ha esetleg nem ismered itt egy közösségi (nem hivatalos) lista az országonkénti ingyenes pénzkivételről: https://community.revolut.com/t/the-ultimative-free-atm-withdrawal-list-for-travelling-by-country/61491

    • Nem ismertem, de korrekt. Megtaláltam benne mindegyik automatát, azt is, amelyik 125 koronát számolt fel (a blogban 150 szerepel, ennyit a memóriámról), megtaláltam a 195-öst is és meglett az is, amelyik nem számolt fel semmit.

    • Az mondjuk furcsa, hogy Magyarországon minden automatából ingyenes. Innen nézve tényleg szokatlan, hogy máshol pénzt kérnek érte, nem is keveset.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *