Olvasni

Az olvasásnak tempója van. Nem mindig lehet minden könyvet elolvasni. Amíg viszonylag fiatal vagy, addig könnyen tudsz időt szánni a lassan hömpölygő, masszív regényekre: Háború és Béke, Karamazov Testvérek, Varázshegy. Aztán öregszel és ráébredsz, hogy nincs végtelen időd hátra, az olvasnivalók mennyisége viszont hatalmas. Ekkor már fájni fog ráfordítani egy-két hetet egy regényre, bármennyire is jó lehet. Nem lesz az: mindig azt fogod figyelni, hogy a szűken kimért idődből megérte-e ekkora mennyiséget rááldozni.
Amikor feladtam a vidéki életritmusomat és Pestre költöztem, elhűltem azon, hogy itt a munkaidő nem ritkán este hatig tart. Mikor fogok akkor olvasni? – kérdeztem a barátomat. Azt válaszolta, hogy majd ötvenéves koromban. Tévedett. Ötvenéves koromban már nem fogok időt áldozni arra a könyvre, melyet harmincévesen még elolvastam volna.

Most rendszerezem az elektronikus könyvtáramat. Elkeserítő látni, hogy kiknek a munkáit nem fogom már egészen biztosan elolvasni. Esetleg egy újabb életben.

Kindle

Leírom, hátha segít valakinek. Ha az Amazonról rendelsz valamit, amit le akarsz írni költségbe, marhára figyelj oda, mit és hová írsz. Ugyanis hiába adsz meg a billing address rovatba cégnevet, az Amazon az ÁFÁ-s számlát a szállítási címre állítja ki. Pont. Most beszéltem a DHL vámügyintézőjével, azt mondta, le tudja kezeltetni a cég nevére, de mivel a számla nem annak szól, nincs értelme, mellesleg amennyire tudja, az Amazon szigorúan nem küld új számlát, hiába reklamálok. Így jártam.
Stilszerű befejezése a történetnek. Új Kindle-re ugyanis azért van szükségem, mert a régit ottfelejtem azon a buszon, amellyel Ukrajnát jártuk. Az eszközt természetesen senki sem találta meg, egyszerűen elpárolgott.