Emlékszem, amikor középiskolás korban tanultuk, milyen értetlenül néztem a tankönyv lapjait: 1929, Nagy Gazdasági Válság, emberek ugráltak le a hidak tetejéről, vetették magukat autók elé. Nem értettem, de nagyon nem. Oké. Elveszett a pénz, ugrott valami befektetés. De az élet ettől még lehet jó. Fel kell állni, meg kell keresni az újrakezdés lehetőségét. Öngyilkosság? Aki megöli magát, az már nem fog soha többé sztéket enni, bort inni, elszívni utána egy szivart.
Azóta persze tudom, hogy az öngyilkossághoz egyfajta beszűkült tudatállapot szükséges. Ilyenkor fordulhat elő, hogy azok a dolgok, amelyekért érdemes élni, vakfoltra kerülnek, eltűnnek a páciens látóteréből. A mindent körülvevő sötétségből csak egy kiutat lát.
De hogyan kerülhet valaki egy bankcsődtől beszűkült tudatállapotba?
Ahogy öregszem, úgy válik egyre inkább meggyőződésemmé, hogy nemcsak az embereknek van tudatállapotuk, hanem embercsoportoknak is: egyfajta ún. kollektív tudatállapotuk. Ez a csoport lehet kicsi és lehet nagy. Lehet egy család, lehet egy város, lehet egy nemzetség és lehet egy ország. Viselheti a fiam büszkén a családi nevét, mondhatom én büszkén, hogy egri vagyok… és pironkodhatok külföldön, hogy magyar vagyok.
A magyar kollektív tudat ugyanis kezd depressziós lenni. Hogy mitől? Mitől ne lenne az? Húsz éve csak rossz híreket kapunk és csak rossz megoldásokat látunk magunk körül válaszul. Jelentkezzen, aki el tudja képzelni, hogy bármi pozitív dolog fog történni az országgal egy éven belül! Mondjuk, én tíz éven belül sem tudom elképzelni, de engem már megnyomott a kollektív depresszió. Hiába élvezhetném egyéni tudatommal az erdei kirándulásokat, a vizitúrákat, a szivart, a bort, a jó könyvet, a társaságot… ezt mind elnyomja a mindenhol tapintható bizonytalanság, kilátástalanság, a szinte biztosan bekövetkező sötét jövő rémképe. Az ország, értem ezalatt az országot alkotó emberek kollektív tudatát, érzésem szerint depresszióban van.
Szerencsére erős egyéniséggel bírok, a kollektív tudat beszűkülése csak rosszkedvet okoz, de nem szűkiti be az egyéni tudatomat… viszont most már el tudom képzelni, hogy egy hirtelen sokk, mely anno egész országokat taszított kilátástalanságba, hogyan volt képes öngyilkosságba kergetni az egyént.