Zokogó horvát focista fejét élő felvételen, premier plánban közvetíteni? Miközben egy agyalágyult riporter ordítva szennyezi audiószmoggal a környezetét?
A média állítólag az igényeinket szolgálja ki. Nem akarom elhinni, hogy ilyenek vagyunk.
Month: June 2008
Búvár Mousepad Kund
És én még azt hittem, vége. Mondjuk, amikor az ESET ledarálása után nekiállt hülyéskedni a tabletpc, akkor már sejthettem volna, hogy ennyivel nem úszom meg. Aztán tegnap este bedugtam egy fülhallgatót és kékhalál lett belőle. Majd pár órával később ismét. Döntöttem: újratelepítés.
Meglepő módon a kisérletező kedv még nem halt ki belőlem, így elővettem a Vista(!) telepítő lemezt, betettem a meghajtóba, gép restart… és elindult az XP. Hömm.
Sajnos valahol agyam mélyén tudtam, hogy ez lesz, de az optimizmusközpontom mindent bevetett, hogy elkendőzze a zavaró jeleket. A DVD egységem ugyanis USB-s. És mint írtam korábban, az egyik ősöreg USB elosztó (MVP ajándék, USB elosztót is tartalmazó egéralátét), kinyírta a tabletpc-m USB portjait, pontosabban valószínűleg az alaplap USB chipjét. Akkor nem estem kétségbe, vettem egy USB PCMCIA kártyát, arról ment szépen minden.
Egészen eddig. Ugyanis a tablet képtelen PCMCIA kártyáról bootolni, floppym pedig nincs. Elméletileg menne még a pendrive boot is… de az is USB, ugye. PXE? Ahhoz felkonfigurált szerver is kellene.
Így most az a hülye helyzet állt elő, hogy a bátor egéralátét az öngyilkos akciójával kinyírta magát a tabletpc-t is. Igaz, nem egyből. Meg kellett várnia, amíg újra nem kell telepítenem a gépet. Akkor viszont ütött. Természetesen elképzelhető még olyasmi, hogy akad ember kies honunkban, aki ki tud cserélni egy meglehetősen ritka tabletpc alaplapján egy chipet… ugye, kétfejű borjak is születnek néha.
Szuicid
Rendszeresen járok bringával a Kerepesi út – Hungária körút sarkán. Szerintem nem tévedek nagyot, ha a sarkot Budapest egyik legszennyezettebb levegőjű pontjának tartom.
Lámpánál várakozás közben szúrtam ki – már valamikor nagyon régen – hogy a Stadion gyógyszertár feletti lakás eladó. (Nagy tábla lógott az ablakban.) El is gondolkodtam rajta: vajon ki lehet az az ember, aki még pénzt is ad azért, hogy ezen a kiemelkedően mérgezett levegőjű helyen lakjon? Nem igazán tartottam valószínűnek, hogy ez a lakás valaha is el fog kelni.
Ma reggel szúrtam ki a változást. Tábla sehol, muskátlik a balkonon, erkélyajtó szélesre tárva: hadd jöjjön be az a jó levegő.
Megtalálták az öngyilkosjelöltet.
Mai nap
Jöttem fel reggel az újpesti aluljáróból. Az egyik buszra 10 percet kellett volna várnom, elindultam inkább a másik megállóba. Jó húsz méterre lehettem, amikor a busz megjelent mellettem. Ügetésbe váltottam, kábé öt méterrel értem a busz után a megállóba. Mely busz lassított egy kicsit, majd miután senki nem volt a megállóban, megállás nélkül továbbhajtott. Az, hogy én 15 méteren keresztül futottam mellette, úgy látszik nem győzte meg a sofőrt szándékom komolyságáról.
Mindezt szakadó esőben.
……..::..::..::……::.:
Ültem az ügyfél hálózatába kapcsolt gép előtt. Éppen egy esetet zártam le a tracking rendszerünkben, amikor a másik gépemen kaptam egy emailt Nejtől: – Kell valami a boltból?
– Férfi tusfürdő – gépeltem be a Solution ablakba.
Egy ideig néztem… éreztem, hogy valami nem stimmel… aztán rájöttem.
Kíváncsi vagyok, a Service Center meddig agyalt volna ezen a furmányos problémamegoldáson.
……..::..::..::……::.:
Kezd az idegeimre menni ez az időjárás. Tisztára, mint Seattle-ben.
……..::..::..::……::.:
Hazafelé a Köki előtt a szokásos tömeg. Több buszjárattal is mehetnék, de az eső miatt kettő eleve kilőve, a másik kettő közül az egyik minden fánál megáll, a másik gyorsjárat. A lassúból áll is bent egy, de horpadásig tömve. A gyorsjárat megállója gyk. üres, ilyenkor legalább 10 percet kell rá várni, ha nem többet. Mégis inkább ide sétálok, így legalább be tudok állni arra a pontra, ahová a hátsó ajtó érkezni fog – legalább jó helyem lesz.
Időközben elmegy még két busz is a lassúbból, mindegyik zsúfoltan. Majd beáll mellém egy középkorú, rettenetesen kövér nő, két cekkerrel. Aztán megjön a busz, a sofőr fél méterrel arrébb áll meg, mint szokott. Az ajtó pont a kövér nő elé kerül. Szegény irgalmatlan zihálások mellett vonszolja fel magát, megkerülni egyrészt lehetetlen, másrészt udvariatlanság. Természetesen mire felér, az összes ülőhelyet elfoglalják a többi ajtón felrohanók.
– Hja – sóhajtok. És egész úton megfelelő esszétémán gondolkodok a lányom számára.
Inkább, minthogy a frusztrációt dédelgessem magamban.
Recent Comments