Nej kollégájánál vészesen elszaporodtak a leanderek. Szerencsére Imréék a vadállomány ritkítását kilövés helyett környezetbarát módon, ajándékozással gondolták megoldani.
Ma volt az örökbefogadás napja. Persze ne holmi pelenkás ujjcuclizókra gondolj, ezek bizony kifejlett, felnőtt példányok.
Itt vannak felsorakozva a picikék. Mármint a rózsaszín virágúak. A fehérek eközben félrehúzódva álldogálltak, arisztokratikusan.
Útrakészen. Habár úgy terveztük, hogy szép nagy leandereket válogatunk, de ekkorákra azért nem számítottunk. Rendesen alul lett méretezve az utánfutó… de valahogy megoldottuk. (Csak heveder legyen meg térerő.) És még rózsaszín rongyot sem kellett a vontatvány kilógó részére kötni.
Ezek pedig már a megérkezés pillanatai. A leander család éppen az udvart veszi szemügyre, lányom pedig az utánfutót almozza a háttérben.
Ez pedig a dolgozósarkom. Gondold el, milyen látvány lesz, amikor úgy istenigazából bedurrannak a virágai. (Mondjuk, aki írigykedik, annak megsúgom, hogy az ablakra nem lehet szúnyoghálót szerelni, bezárt ablaknál meg nincs levegő. De ez már egy másik történet.)
A bal oldali kép címe: Macska leanderekkel. Valószínűleg sok ilyen lesz még, a fekete jól megy a rózsaszínhez. Jobb oldalt pedig a fehér leander látható, közvetlenül virágzás előtt. Ez még nem a végleges helye, egy kicsit meg kell majd metszeni előtte az ecetfát, hogy jusson neki elég napfény.
Leandervirág hónaljból fotózva.
Ez pedig egy abszolút élő felvétel. Most, miközben ezt a blogbejegyzést írom, ezt látom magam előtt. Eddig is szerettem esténként kiülni laptoppal a teraszra, de mostantól nem is tudom, mi fog visszakényszeríteni a házba.
Ps.
Orsinak üzenem, hogy ne is erőlködj, Kiscsillag. A legszebbeket már elhoztuk… :-))
Recent Comments