Jöttem fel reggel az újpesti aluljáróból. Az egyik buszra 10 percet kellett volna várnom, elindultam inkább a másik megállóba. Jó húsz méterre lehettem, amikor a busz megjelent mellettem. Ügetésbe váltottam, kábé öt méterrel értem a busz után a megállóba. Mely busz lassított egy kicsit, majd miután senki nem volt a megállóban, megállás nélkül továbbhajtott. Az, hogy én 15 méteren keresztül futottam mellette, úgy látszik nem győzte meg a sofőrt szándékom komolyságáról.
Mindezt szakadó esőben.

……..::..::..::……::.:

Ültem az ügyfél hálózatába kapcsolt gép előtt. Éppen egy esetet zártam le a tracking rendszerünkben, amikor a másik gépemen kaptam egy emailt Nejtől: – Kell valami a boltból?
– Férfi tusfürdő – gépeltem be a Solution ablakba.
Egy ideig néztem… éreztem, hogy valami nem stimmel… aztán rájöttem.
Kíváncsi vagyok, a Service Center meddig agyalt volna ezen a furmányos problémamegoldáson.

……..::..::..::……::.:

Kezd az idegeimre menni ez az időjárás. Tisztára, mint Seattle-ben.

……..::..::..::……::.:

Hazafelé a Köki előtt a szokásos tömeg. Több buszjárattal is mehetnék, de az eső miatt kettő eleve kilőve, a másik kettő közül az egyik minden fánál megáll, a másik gyorsjárat. A lassúból áll is bent egy, de horpadásig tömve. A gyorsjárat megállója gyk. üres, ilyenkor legalább 10 percet kell rá várni, ha nem többet. Mégis inkább ide sétálok, így legalább be tudok állni arra a pontra, ahová a hátsó ajtó érkezni fog – legalább jó helyem lesz.
Időközben elmegy még két busz is a lassúbból, mindegyik zsúfoltan. Majd beáll mellém egy középkorú, rettenetesen kövér nő, két cekkerrel. Aztán megjön a busz, a sofőr fél méterrel arrébb áll meg, mint szokott. Az ajtó pont a kövér nő elé kerül. Szegény irgalmatlan zihálások mellett vonszolja fel magát, megkerülni egyrészt lehetetlen, másrészt udvariatlanság. Természetesen mire felér, az összes ülőhelyet elfoglalják a többi ajtón felrohanók.
– Hja – sóhajtok. És egész úton megfelelő esszétémán gondolkodok a lányom számára.
Inkább, minthogy a frusztrációt dédelgessem magamban.