Elég

Haragban a világgal,
Elő a régi imákkal,
És a picsába a picsákkal.

Karabély

Valami olyan szinten veszítettem el tegnap a fejemet, amilyenre már rég volt példa.

Idestova 3 hete szenvedek az itthoni számítógépekkel. Pontosabban, már több, mint egy éve. De ez az utóbbi 3 hét volt az intenzív fázis. Hétköznap hajnali egy-kettő között álltam fel az asztaltól, hétvégéken reggeltől estig bütyköltem. Úgy döntöttem, hogy vége a szenvelgésnek, erős kézzel megragadom a gépeket, újratelepítem mindegyiket. Tabula Rasa. Így shiftelődik is a hardver, meg én is megszabadulok az évek óta görgetett szánalomhegyektől.
Ja.

Írni írtam már ezekről az akciókról. Most jön az újabb adag.

Először is a dévédéíró szoftver. Plastik Józsi egyik postja emleget ilyeneket. Én a cdburnerxp-t fogtam be. Azt kell mondjam, nem egyértelmű a tapsvihar, a munkahelyi gépemen ugyanazt játssza, mint amiről suexID is irkált. De a többi gépen rendben működik. Kicsi, gyors, és tud image konverziót is. Működik 64 bites Vistán is.

Ennyit a jó dolgokról, jöjjenek a hőbörgések.

Az első csak egy ostoba szájtátás: Meg tudja valaki magyarázni, hogy az Ultimate Vistában lévő Media Center miért nem tudja lejátszani ugyanazokat a videókat, melyeket a WMP11 simán lejátszik ugyanazon gépen? Avi, mpg… egyre megy: codec problémára panaszkodik.

Aztán egy újabb b+: A 64 bites virtual szerverben lévő guest image nem tud bootolni cédéröl. Először azt hittem, a cédéíró szoftver a hibás, de aztán gyanús lett a dolog, kipróbáltam régi telepítőket is. Más gépek simán bootoltak, maga a host gép is simán vette a lapot mindegyik telepítő cédéről… a guest gép mindegyikre közölte, hogy ez nem boot cédé. (Figyelem: megpróbálta és nem sikerült. A virtuális bios-t át tudtam állítani.) Mondjuk nem dőltem a kardomba, gyártottam róluk iso fájlt, bemeppeltem cédé drive-nak és onnantól ment a telepítés. Csak éppen bosszantó.

Aztán jött a pénteki káromkodás. Napközben elfelejtettem megcsinálni egy 3 perces munkát odabent. Főnök felhív, hogy fontos és azonnal. Oké, a tabletről megy a belépés, secperc összekattogtatom.
Aha.
Ez egy olyan ügyfél, akihez két különböző klienssel is be tudok lépni: cisco illetve checkpoint. A bőség zavara. Mindkettő fent van, mindkettő működik. (Egy héttel ezelőtt ráztam gatyába a bandát, addig eléggé vacakoltak. Mondjuk ez is megér egy misét: akkor az Eset32 smartsecurity volt a bűnös. Kikapcsoltam a packetfilter részt, rögtön megjavult minden.) Most úgy döntöttem, megpróbálom ugyanezt kikapcsolás nélkül, van ezen szabályszerkesztő, sőt, házirend alapú szabályozás is, valamelyiket csak sikerül befaragnom. Öreg motoros vagyok személyes tűzfal területen. Megnéztem a szabályokat, ott is volt benne a tiltás a checkpoint szolgáltatásra. Rákattintottam a szabályra… abban a pillanatban lefagyott az Eset. De nagyon. Ki kellett nyomni a gép szemét, mert shutdownra sem állt le. Újraindítás után ismét nézném a szabályt… de már nem mutatta. Csak éppen blokkolt, mint állat. Olyan szinten, hogy a két checkpoint service sem indult el. Checkpoint újratelepítés, nem segített. A VPN termináló cím, majd a teljes hálózat trusted zónába helyezése szintúgy. Jó. Telepítsük újra az Eset-et. Add/remove programs, remove. Befagyott, mint atom. Újból kinyomtam a gép szemét. Érdekes látvány fogadott: az add/remove táblában már nem volt ott az Eset, a myuninst sem látta, az Autoruns-ban nem találtam nyomát… de a szolgáltatások még futottak. Töröltem a programkönyvtárat, újraindítottam a gépet. Na, ekkor tűnt el a gépről az Eset, és abban a pillanatban be is indult mindkét VPN kliens. (Mondjuk a szolgáltatások között még szerepel két ESET service, de nem futnak.) Az érdekesség az, hogy ugyanezt eljátszotta a régi desktop gépemen, még XP alatt. Akkor az volt, hogy az Eset egyszerűen leirtotta a hálózatot a gépről: látszólag mindkét hálókártya jól működött, de ha kértem egy ‘ipconfig -all’-t, üres képernyőt kaptam. Hálózat persze nem volt. Ha a nic paraméterén akartam állítani, akár csak egy IP címet is, egyből lefagyott a gép. Ugyanúgy lefagyott, ha uninstallálni akartam az Eset-et. Ott végül egy Acrobat Reader mentett meg: ez a roppant makacs és undorítóan gusztustalan program ugyanis eltávolításakor azért még legyárt egy restore point-ot. És mivel az Eset-et közvetlenül ezután raktam fel, így vissza tudtam lépni a telepítés elé. (Ez az eset egyébként akkor történt, amikor a macska felragadt a fára – és a gépemen akartam állatmentőt keresni. Nem javított az idegállapotomon.)
Nos, a magam részéről ezzel az Eset-tel be is fejeztem. A gyerekek gépén még fent van – mert oda kell – de ott, ahol VPN kliens is van, nálam már nem kerül fel.

De ez mind eltörpül a tegnapi nap mellett.
Napirend szerint Dóra gépe jött volna. Átraktam bele a megcsúsztatott vasakat, kapott plusz fél giga DDR1 RAM-ot, egy vacsiúj dévédéírót, egy második vincsesztert (200 GB), meg egy új videókareszt. Semmi extra. Összeraktam, felvittem, bekapcsoltam… semmi. Szokás szerint. Átkozódva szétszedtem, kikaptam az új RAM-ot, beindítottam, működött. Visszaraktam az új RAM-ot, beindítottam… működött. A Kontakthiba Istene volt nálam látogatóban.
Maga a telepítés olajozottan ment, nemhiába. A rutin.
Este hatra készen voltam mindennel. – Ja, a nyomtató – csaptam a fejemre. Fel kell venni a lenti hálózati nyomtatót. Sitty-sutty, tesztlap nyomtatás. Nem jött ki.
Innentől indult útjára a gyönyör. Figyelted? Rendberaktam az utolsó gépet is, mindenhol szűz telepítés, minden működik, mint egy svájci óra. És akkor nem jön ki egy tesztoldal.
– No – morogtam – nofene.
Akkor töröljük. Nem lehetett. Se a kliens gépen, se a lenti Vista64-en, ahol a queue volt. A job státusza ‘printing’… azaz már nem lehetett hozzáférni. WTF? Újraindítottam a szervert – és amikor állt fel, akkor küldte ki a tesztlapot.
Hát, így elég körülményes lesz nyomtatni… minden job után szerverújraindítás.
Le merném fogadni, most arra gondolsz, így jár az, aki perverz: aki Vista64 alatt megosztott nyomtatóra XP32-ből akar nyomtatni. Nos, a helyzet az, hogy ez a rendszer működött. Amikor felraktam a Vistát, az első dolgom volt a tabletről tesztelni a nyomtatót. Gyönyörűen ment. A fiam 32 bites Vistájáról is.
Ellenteszt. Nyomtatás a tabletről. Ugyanez, megfűszerezve egy applikáció elszállással. A szokásos ‘Nézd már, ez váratlanul elszállt! Bocs, haver, vigyáztam’-ablakkal. A szerkesztett állomány nyilván elveszik ilyenkor – habár a Word össze tudja kaparni, de mondjuk a Notepad már nem – viszont a Vista várakozási sorában ugyanúgy megjelenik a job, ‘printing’ státusszal. Mely természetesen nem megy ki a nyomtatóra.
Hajnali egyig küzdöttem a problémával. Nem akarok mindent leírni, nem is emlékszem mindenre. De azt bizton állíthatom, hogy a Windows print szerverénél ocsmányabb dolgot régóta nem láttam. Nem is csodálkozom rajta, hogy már a kis cégek is inkább vesznek egy pici nyomtatószerver dobozt (beágyazott majdnemkimondtamanevét operációs rendszerrel) és azon keresztül nyomtatnak.
Tragédia.
Hogy kliens oldalon képtelen vagyok törölni egy drivert. Hogy képtelenség menedzselni a várakozási sorban a job-okat, hiába nyomom a cancel-t meg a del gombot, mint hülye a csengőt.
Minden hardver eszközt el lehet érni a device managerből, de a nyomtatót, azt nem. A ‘Print & Fax’ ablak File/Server menüpontjából törölhetek ugyan drivert, de az a nagy driver poolból nem törli. Mondjuk, Vista alatt is érdekes kaland, nyitni kell egy üres MMC konzolt, felvenni a Print Manager snapin-t, és abból már tudok drivert törölni. Kliensnél igen bonyolult csűrdöngölőt kell eljárni: fel kell telepíteni a hálózati nyomtatót, ekkor megkapja a driver poolból a rossz drivert. Majd törölni a nyomtatót, újraindítani a gépet. Ekkor érdekes módon a Print ablak File/Server ablakában a driver fül alatt ott marad a rossz driver. Ekkor kell nyomni egy ‘Replace’-t, majd megadni a jó driver telepítőmédiáját. Mondjuk, az is szép, hogy a nyomtató gyártója (HP) sem tud egy nyomorult uninstall-t adni a driverhez, akár a Start Menüben, akár az add/remove programs ablakban.
Ja, mi az, hogy rossz driver, jó driver? Hát, a nyomtatóhoz (lj1020) van Vista32, Xp32 driver is. A Vista driver leírásában szerepel, hogy jó XP-hez is. Olyan időket élünk, hogy soha nem lehetsz biztos abban, hogy az újabb driver a jobb. Emiatt nyilván nekiálltam cserélgetni. Pikantéria: a Vista nyomtatójához lehet többféle drivert is telepíteni, hogy a kliensnek ne kelljen driverrel vacakolnia, letölti oszt jól van. Igenám, de ilyen lehetőségek vannak: Itanium 64 bit, egyéb 64 bit, 32 bit. Azaz ha egy nyomtatóhoz külön van Vista32 driver és XP32 driver, akkor véged. Csak egyet tudsz felrakni – viszont mindegyik 32 bites kliensed azt akarja majd leszedni.
Természetesen hajnali egyre nem sikerült kigubancolnom a szálakat. Még odáig sem tudtam eljutni, hogy a szerveren a queue-ba ragadt job-ot kiküldjem a nyomtatóra. A Print Spooler szolgáltatás újraindítása egyszerűen törölte az összes job-ot.
Pedig itt is tabula rasa-val kezdtem. Leszedtem mindenhonnan mindent. A Vistáknál ez ment is, az XP-knél – lsd fentebb – nem.

Most a lokális nyomtatás idelent működik, és Barna gépén, a Vista32-ből szintén. XP alól nem, pedig sikeresen hazavágtam Nej notebookját is. (Az a szegény szerencsétlen belehalt a nyomtató telepítésébe. Mármint a notebook.) Azaz ha most bárki nyomtatni akar, akkor felteszi a cuccot a nas-ra, majd vagy lentről, vagy Barna gépéről nyomtat. Kicsit dühös vagyok, mert a nas-on van ugyan print server is, csak éppen a nyomtató olyan, hogy nem köthető rá. Ez az, amikor az ember nem lát előre.

Azért volt értelme mára halasztani az írást. Tegnap ugyanis szószerint elkapott a légiós betegség. Ez a feszített 3 hét annyira lefárasztott, hogy idegileg nem bírtam elviselni ezt a nyomtatós balhét. Legalább annyira kikattantam, mint a lengyelek a 93. percben megadott tizenegyesnél. Tömérdek munka – és most összedőlt. A tabletet valószínűleg telepíthetem újra. A többi rendezett gépet is szanaszét fúrtam-faragtam. Közben úgy ordítoztam, káromkodtam, hogy egy kocsisló pirulva somfordált volna ki az udvarról. Rúgdostam a székeket, asztalokat. Kitört belőlem a feszültség… még jó, hogy semmit nem vágtam ki az ablakon. Közel álltam hozzá, sokszor.
Ma tízkor keltem, egy felessel kezdtem és a reggelihez bontottam egy sört. Nem szoktam, de le kellett simítanom a felborzolódott idegszálaimat. Reggeli után ledőltem a kanapén, benyomtam több órányi Hétköznapi Csalódások anyagot, majd délután egyig bóbiskoltam. Ekkor szólt Nej, hogy ebéd. Ebéd után karikatúraalbumot olvasgattam, majd visszaszundikáltam a kanapén. Imhol este van, most már eléggé nyugodt vagyok. Csak a tegnapi sok idegeskedéstől akar széthasadni a fejem.
Majd holnap kikerékpározom magamból.

Persze egy elemző elme nem állhat meg ennyinél. Mi történhetett? Mi változott? Mitől romlott el minden XP alatt… és csak XP alatt? Nos, egy dolog: felraktam a Vistákra az Sp1-et.
Csak azért nem írom, hogy ‘no comment’, mert az már önmagában is komment.

Khmm

“Nem gondolom, hogy a népszavazás lenne a demokrácia megtestesítője. Éppenséggel a parlamenti képviselet az, amellyel diktátorok soha nem éltek vissza, ellenben a referendummal igen.”
– Antonio Missiroli –

No, nézd már, miket mond ez az EU politikai elemző. Hol tanulta ez a demokráciát? Biztosan nem nálunk.