Azok a szürke hétköznapok
Durva? Nem durva?
Az írás szerint – különösen, ha belenézünk Daryll blogjába – elég sok embernél kiverte a rajz a biztosítékot. Mondjuk, ezen nincs mit csodálkozni, Amerika szerepvállalása a világ konfliktusaiban odahaza is eléggé megosztja a jónépet.
Egy kis múltbarévülés. A korai években – olyan 2001 környékén – még vigyorogtam az egész blog jelenségen. Nem mintha most sokkal komolyabban venném… de akkoriban elég zsenge volt még a mezőny.
Gondoltam, megfricskázom egy kicsit a bloggereket – indítottam a Világökörségen egy karikatúra sorozatot, ‘Ecceri és Blog’ címmel. Ecceri egy átlagos figura, akivel történnek a dolgok, Blog pedig egy idétlen kutya, akit lehet szidni, rúgdosni. A műfaj maga pedig olyan karikatúrablog akart lenni, kitalált/eltorzított események, apró szösszenetek rajzban elmesélve.
Aztán 4 rajz után abbahagytam. Nagyon strapás volt, nem is ütött annyira, a kutyát például egész egyszerűen képtelen voltam értelmesen belekomponálni a történetekbe. Pedig az lett volna a piszkálódás lényege.
A négyből az utolsó kettő állta ki úgy-ahogy az idők próbáját. Sajnálatosan a kutya csak az első kettőn szerepelt…. de azért nagyjából látható, mi is akart ez lenni.
Külön érdekesség, hogy a bal oldalit számítógépen rajzoltam, tablettel… míg a jobb oldali tisztán kézimunka: akvarellpapír, vízfesték.
Rat és Pig – a Pearls Before Swine karikatúrasorozat két szereplője – beszélgetnek:
– I have a stupid question.
– There is no such thing as a stupid question… only stupid people, asking questions.
– Is that me?
– Don’t be stupid.
Újpesten, a Rózsa utca felső vége az egyik gyorsasági szakaszom. Ha az Árpád útnál elcsípem a pole pozíciót a lámpánál, majd utána nem engedem a sebességet 26 káemhá alá esni, akkor pont elérem az SzTK előtti lámpát, majd utána a Tűzoltóság előttit is.
Nemrégiben is így történt. Megvolt az első hely, kilőttem, tekertem is a pedált, tartottam a 29-30-at. Tudni kell, hogy a négysávos Rózsa út úgy szűnik meg, hogy a belső sáv megy egyenesen, a külső pedig jobbra kanyarodik. Ennek megfelelően olyan 100 méterre a lámpától bementem az üres belső sávba. Fél szemem a lámpán, fél szemem a kilométerórán. Aztán egyszer csak utolért egy autó és harsányan rámdudált. Habár minden jogom megvolt ahhoz, hogy a sávban legyek, de én az olyan autóstól, aki egy tök kihalt négysávos úton nem bír elmenni egy kerékpáros mellett, inkább elmenekülök. A belső sáv jobb széléről arrébbmentem a külső sáv bal szélére, azaz nagyjából negyven centit. Ezzel az autós is elégedett volt, mert elhúzott mellettem.
Ekkor láttam meg: egy mogyoróbarna trabant volt. Azaz egy olyan ember dudált le, akinek a szappantartója legalább annyira nem szívesen látott vendég a belső sávban.
Hát te is fiam, Brutus…?
Recent Comments