Egyetemistaként volt néhány ételspecialitásom. Például körbejártam a szintet és mindenhonnan elkértem az ehetetlenül száraz kenyereket. A zsákmányt leborítottam az asztalra, majd kalapáccsal apró darabokra törtem – aztán jó vastagon beszórtam fokhagymás sóval. Amíg az ízek összeértek, addig lerohantam a KOL klubba sörért.
Isteni étel volt, órákig lehetett rágcsálni.
Mindenki rajtam röhögött. Én voltam az ember, aki kalapáccsal étkezik.
Ma meg? Termék lett belőle. A Chio hagyományos fokhagymás pirítós néven forgalmazza, gyakorlatilag ugyanazt, csak kifliből.
Puhányok.
2007. December 12. Wednesday at 11:09
Na ha annak idején bejegyezteted a terméket, ma milliárdos lennél!
És lenne egy normális tudósítónk az Adria partján napi 24 órás szolgálatban :-)
2007. December 12. Wednesday at 15:02
Látod, az egy nekem való munka lenne. :-))
De már van egy újságíró hölgy, aki megpróbálkozott vele:
http://jadran.nolblog.hu/
Érdemes végigolvasni a blogot, megtudható belőle például az, hogy Horvátország egyik szerelmese miért volt kénytelen áttenni a székhelyét Szlovéniába…
2007. December 13. Thursday at 10:57
Én neked jobban hinnék :-)
Másodállásban pedig apartmant üzemeltethetnél
-vagy Te szerveznéd a topik talit. KINT :-)