Kezdek normális életet élni

Mostanában kezdenek visszajönni a régi szokásaim. Például, amikor hazaérkezem, nem a számítógéphez sietek bekapcsolni – ugye, amíg leveszem a télikabátom, meg a cipőm, addig pont bebootol – hanem belépek a konyhába és bedobok 3 cent unikumot, vagy vodkát.
A gépet ráérek vacsora után is bekapcsolni, amikor indul az éjszakai műszak.

A végén még olyan napom is lesz, hogy be sem kapcsolom.
Sci-fi.

Megelőztem a koromat

Egyetemistaként volt néhány ételspecialitásom. Például körbejártam a szintet és mindenhonnan elkértem az ehetetlenül száraz kenyereket. A zsákmányt leborítottam az asztalra, majd kalapáccsal apró darabokra törtem – aztán jó vastagon beszórtam fokhagymás sóval. Amíg az ízek összeértek, addig lerohantam a KOL klubba sörért.
Isteni étel volt, órákig lehetett rágcsálni.
Mindenki rajtam röhögött. Én voltam az ember, aki kalapáccsal étkezik.
Ma meg? Termék lett belőle. A Chio hagyományos fokhagymás pirítós néven forgalmazza, gyakorlatilag ugyanazt, csak kifliből.
Puhányok.