Hoppá!

Természettudományos rovatunk következik.

Beléndfű:
Melius-Juhász belénfű, bilind, beléndek, bolondítófű, bölényfű; Rómernál disznóbab, bolondító csalmatok
Undorító szagu, már a kigőzölgése is kábulást és fejfájást okoz; leginkább gazos, szemetes helyeken nő. Az egész növény külseje gyanus és elárulja, hogy tőle óvakodni kell. Hosszu, puha, kissé ragadós szőrök borítják. Alsóbb levele nyeles, a felsők nyeletlenek; szívalaku aljakkal a szárat félig körülölelik, szárnyasan karéjosak. Virágai egyenként a levelek tövében vannak, a bimbós virágzat bekunkorodott, elvirágzás után féloldalu füzért ábrázol. Kelyhe alsó része kihasasodik, fent ötfogu, elvirágzás után nem hervad le, hanem tovább növekszik s a fejlődő fiatal gyümölcsöt védi. Szirma egy, tölcséralaku, szennyessárga, finom lilaszinü erek csinosan hálózzák. Gyümölcse kétrekeszü, többmagu tok, megérve a tetején fedőcskével nyilik (kupakos tok). Magva a mákéhoz hasonló. Jun.-szept. Nagyon mérges, különösen a gyökere meg a magva. Aki megeszi, elszédül, szeme káprázik és elsötétedik, bódulásában elalszik és iszonyúakat álmodik, vagy megbolondul, gutaütés és halál lehet a vége. Leghathatósabb orvosság ellene a hányás, azután pedig több ízben kevés erős fekete kávét borecettel kell inni. Gyökerében meg a magvában hyoscyamin nevü alkaloid van. Levele és magva kisebb mértékben görcs- és fájdalomcsillapító szer, különösen pedig, a friss levelek kivonata (extractum, tinctura et óleum hyoscyami) görcsös fájdalmak, szamárhurut és idegláz ellen óvatosan használatos. Régen, ezzel a fűvel készítették a nem jó hírü boszorkánykenőcsöt.
Pallas Nagylexikon

Illetve lásd még itt.

Akkor most… mi van?

Bölényfű

Éldegéltem, egyik hónapról a másikra, jöttek örömök, bánatok, tettem a dolgomat. Pedig éreztem, ott mélyen, hogy hiányzik valami… de nem tudtam, hogy mi.
Aztán ma elszaladtunk a Metróba a lányommal és gondoltam, nézek valami ihatóbb pálinkát is. Miközben válogattunk, tartottam egy kiselőadást a csajszinak, hogy mi mindent kell megnézni, ha az ember szeszt vásárol. Aztán a nagy mutogatás közben rátaláltam Nej egykori kedvencére, az áfonyás Finlandia vodkára. Neki is álltam legott dícsérni az innivalót, majd közöltem, hogy ennél csak egy finomabb vodkát ittam, de annak idestova húsz esztendeje is van. Lengyel vodka volt, valami Zsigovoscse, vagy mi. Kimondhatatlan. Boltban nem lehetett kapni, de a Kismocskos nevű szórakozóegységben árusították. Emiatt kicsit többször is látogattuk, mint egyébként. A vodka trükkje egyébként az volt, hogy az üvegbe belepalackoztak valami fűszálat, ettől lett semmihez sem hasonlítható íze.
Na, szóval, itt jártam a történetben, amikor a díszdobozos italok között ráesett a pillantásom egy sárga-zöld dobozra. Nagy barna bölény vigyorgott az elejéről, a felirat pedig félkörben feszült fölötte: Zubrówka. Nem hittem a szememnek. Levettem, megtapogattam… és igen, ez volt az, ott ázott az üvegben az adekvát fűszál, a természetben nagyon ritka bölényfű egy szála.

Most jó.