Az ellenőrnek sem könnyű

Újpest központ, aluljáró. 3 banya levonult, szintivel, erősítővel, mikrofonnal – karácsonyi dalokat óbégatni. Én ilyen fahangú, botfülű vernyikolást eddig csak jól sikerült szilveszteri bulikon hallottam, de ott is csak hajnali négy után. Ráadásul az egyik szerencsétlen folyamatosan falzetto-ban nyomta, amitől olyan érzés kapta el az embert, mint amikor ablaküveget csiszolnak faráspollyal.
Most először fordult elő, hogy megsajnáltam az ellenőr orkokat. Nyilván számítottak sok mindenre, amikor elvállalták ezt a munkát – de erre a kínzásra valószínűleg azért nem.
Álltak ott a huzatos bejáratnál, az usanka szorosan a fülükre húzva – és csak néztek maguk elé üveges tekintettel.

Év vége

Ilyenkor mindannyian feszültek vagyunk. Sokan azt hiszik, ők rontottak el valamit, amiatt jött ki rosszul a lépés. Nos, nem. Ez egy olyan időszak, amikor nincs más lépésrend, csak rossz.
Ilyenkor, év végén derül ki a cégek legtöbbjénél, milyen lett az év: túlköltekeztek vagy maradt még zsé? Ha maradt, az baj: aki vett már részt ún. előkalkulációban, az tudja, hogy ha egy részleg egy adott évben kevesebb pénzből is kijön, akkor jövőre annyival kevesebb pénzt kap. Jó az neki? Költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni.
Azaz a cégek nagy része ilyentájt ész nélkül nekiáll pénzt szórni. Bármire. Azaz bárki, aki abból él, hogy a cége elad valamit – akár közvetlenül, akár kereskedelmi hálózaton keresztül – ilyenkor sokszoros leterhelésben próbálja kiszolgálni a vevőit. És hibázik, aki azt hiszi, hogy ez a cégének jó: a te céged, barátom, ugyanilyen vehemenciával lapátolja ki a pénzt más cégeknek, mindenféle értéktelen szirszarért. Ez az ún. év végi körforgás. Ha a dátumból nem is ismernéd fel, abból mindenképpen gyanút foghatsz, hogy a vevőd nem azért reklamál, mert szart adtál neki – hanem azért, mert nem engedted időben fizetni.
Mi következik mindebből? Hogy az ország keresőképes lakosságának jó 90 %-a ilyenkor háromszor-négyszer annyit dolgozik, mint máskor. Megszakad, na. Miközben nagyjából ugyanez a 90% igyekszik a karácsonyt örömünneppé, fényes eseménnyé varázsolni. Azaz utánajárna, keresgélne, vásárolna.
Na most, ennyi idő nincs. Valamelyik elv sérül. Általában az ádvent, a lélek lenyugtatása, az ünnepvárás. Abban a szűk maradék időben akarunk mindent megoldani. Nem sikerül. Örülj annak, amit kaptál, büdös kölyök! Nem veszek semmit, te se vegyél nekem semmit, jó lesz ez így? Soroljam? Minek, tuti, hogy magadra ismertél valahol.
Mit lehet tenni? Ha nem akarod, hogy a céged – és ezáltal te is – rosszul jöjjetek ki az év végi őrületből, akkor be kell vetned magad. Hogy legalább annyi bejöjjön az ügyfeleitektől, amennyit ti szórtok ki a beszállítóitoknak. Sajnos, ez létérdek. Ezzel viszont meghal az ünnep. Akkor viszont tedd át máskorra. Nem arra célzok, hogy január első hetében jóval olcsóbban kapsz fenyőfát a piacon, mint 24-e előtt – bár ez se rossz tipp. Sőt, Vízkeresztkor már elég csak sétálnod, biztosan találsz kidobott fát. :)
Nem, inkább arra gondolok, hogy fogd meg az ünnep adventi értelmét és menjél el a családoddal együtt, mondjuk január első hetében az Üveghegyen túlra. (Ha csak egyszerűen otthon maradsz, abban nem lesz semmilyen ünnepi.)
A vásárláson alapuló ajándékozást meg vagy felejtsétek el, vagy halasszátok el pár héttel.

(Bár az igazi, amire már évek óta próbálok rákészülni, de valamiért soha nem jön össze, az az, hogy a fogyasztói társadalom legvadabb orgiája közben, december 20 és január 2 között meg tudjam szervezni azt, hogy elhúzunk a világ végére – Mátra, Finnország, mindegy, csak ember ne legyen – és tejízű, lassú békességben éljük át ezt az alapvetően ünnepi időszakot.)