Amióta ráálltunk a napi egy – reggeli – étkezésre, azóta mindkét macska azt tűzte ki maga elé életcélnak, hogy kifundálja, hogyan nyílik a kajásszekrény ajtaja. Különösen esténként.

A kisebbik nem véletlenül kapta ám a nevét. Ma este alig bírtam olvasgatni a könyvemből, mert inkább a macsekot néztem. Van egy játékja, egy összegyűrt kicsi papírlap. Azt szokta kergetni a nappali parkettáján. Ma este újított: beledobta a bakancsomba a gombócot, majd megpróbálta kiszedni. Félelmetes látvány volt ám a bakancsból kilógva kapálódzó két macska hátsóláb.
Kajla.