Hazafelé sétáltam az erdőn keresztül. Hirtelen zajt hallottam az aljnövényzet felől. Gondoltam is, hogy biztos valami madár – de azért megálltam leskelődni. Először csak a kurva nagy füleket vettem észre, majd a teljes nyulat. De még milyen nyulat! Nem ám az a bolyhos fehér húsvéti fajta volt, de nem ám. Ha szembetalálkoztam volna vele az erdőben, bizisten megijedtem volna. Olyan német juhász méretű volt, bazi nagy és egyáltalán nem látszott ijedtnek. Végül elszökdécselt.
Kicsit később napozó gyíkot riasztottam fel az ösvényen.
Imádom ezt a környéket.
Recent Comments