Day: April 26, 2007

Istenbizony az lesz.

A hétvégén jön az újabb nagy dobás, befejezzük végre a bútorozásokat. Nem kicsi hadművelet lesz, már ma el kellett kezdeni hozzá az előkészületeket. (Bakker, egy újabb utolsó csütörtök kihagyva.)

Az előkészületek abból álltak, hogy nekiálltam a jövendőbeli nappalit kitöltő kib. nagy dobozkupacnak és csontig lecsupaszítottam: csak a könyveket és egyéb médiaanyagokat (videókazetta, cédé, bakelitlemez) tartalmazó dobozok maradhattak.

Csodálatos dolgok kerültek elő:

• A fésűm. Három hét után végre meg tudok fésülködni. Nem mintha olyan nagyon lenne mit, de akkor is.
• Az Exchange2007 jegyzeteim.
• Hamurabi órájának doboza. Huh.
• Az a doboz, amelyikbe az éppen az íróasztalomon tartózkodó tárgyakat söpörtem bele.
• Az az iratgyűjtő, amelyikbe a folyó ügyeinkhez tartozó papírokat hajigáltam: csekkek, számlák, blokkok, garancialevelek.
  Hihetetlenül fontos találat volt.
• A fényképezőgép akksitöltője. Akkorát ordítottam, hogy szerintem újabb békák keltek ijedtükben vándorútra.
• A következő ordítás akkor következett be, amikor a konnektorfordítót is megtaláltam. Ez az a bigyó, amellyel a töltő amerikai csatlakozóval bíró dugóját bele tudom dugni a keménytökű magyar aljzatba. Remélem, a békák visszafordultak.
• És a nap csúcspontja: megtaláltam azt a borítékot, amelyben a júniusi Laurie Anderson koncert jegyei voltak.

Csodálatos nap volt. Egyetlen apróság árnyalja az örömömet, nem került elő az az irattartó, amelyben a fontos dossziék vannak: a rendszeresen fizetendő csekkek, az autó papírjai, a banki iratok. Furcsa fintora a sorsnak, hogy ez az irattartó eredetileg azon a polcon volt, ahol a rajzaimat, vázlataimat, kidolgozandó ötleteimet meg egyéb irataimat tartottam. Emlékszem, amikor pakoltam, akkor azt mondtam, hogy oké, ezek mehetnek egy dobozba, de a fontos dossziékat ne tegyük ide, ne kallódjanak el – azok menjenek valami biztos helyre. Mondanom sem kell, ez a doboz meglett, a fontos dossziék meg nem. Illetve, hogy még trükkösebb legyen, egyszer bevillant, hogy az egyik régi diplomatatáskába rejtettem valami fontos anyagot.
Így lettek meg a dossziék helyett a koncertjegyek.

Nos, igen. Ettol feltem. A T-rex csoport nem eppen az acelos rendelkezesre allasrol hires… de azt azert nem kepzeltem, hogy egyidoben cseszik el mind a telefon, mind a kabeles internetet.
Mint korabban is irtam, tegnap delutan ota nincs itthon net. En meg voltam nyugodva, hogy amig az 1234 IVR a mentegetozessel kezdodik, addig nincs mas dolgom, mint varni.
Ma deltajban leszedtek a menubol a dumat, gondoltam, most mar minden oke. Hat, nem. Internet tovabbra sincs. Ingerult telefon az ugyfelszolgalatra, konstataltak, hogy tenyleg nincs. Majd visszahivnak. Ekkor kivancsisagbol visszaalltam az ADSL-re – es mukodott. Tehat a tegnapi hiba azt erintette, a kabelnet pusztan onszorgalombol romlott el.
Jol elvagyok.

Reggel ahogy kileptem a kapun, egy kipukkadt bekaba botlottam a kerites mellett.
– Na, te kis hulye, kellett neked elcsamborogni a totol, ide a flaszterra – csovaltam meg a fejem. Aztan belegondoltam, en milyen izgatottan szoktam varni a nagy utazasokat, mennyire szeretek tavoli tajakon csavarogni. Lehet, hogy ez a beka rokon lelek volt.
Marpedig, lathato, a kultursokk neha halalos lehet. Aki toban el, nem tudja, hogy az autotol ovakodni kell.

Az első az MVP műhelyben történt, szerdán. Amint beléptem, GT széles mosollyal üdvözölt:
– Hahó, Józsi! Van itt néhány billegő szék, beállítanád a lábukat?
Taps. Függöny.

A másik kevésbé volt vidám. Este fáradtam ültem le a gép elé, de semmilyen netcsatlakozásom nem volt. Néztem a routert, halott. Átdugtam a kábelt az ADSL modemre, azon sincs kapcsolat.
Jöjjön a mágikus 1234. Az IVR első menüje után a következővel fogadott a csacsogó leányka:
– Tisztelt Ügyfelünk! Tájékoztatni szeretnénk, hogy Budapest egyes területein a kapcsolódási lehetőségeket illetve adatforgalmi kapcsolatokat elkúrtuk.
Márpedig nem kicsit, mert a következő nap reggelén még mindig nem volt net. Tekintve, hogy csütörtök-pénteken nem leszek a munkahelyemen sem, ez maga lesz a digitális elvonókúra.