Józsi néni praktikus tanácsai 4

Ha el akarod üldözni otthonról a férfinépet, akkor a legegyszerűbb, ha megkéred rá, hogy cserélje le a régi vécéülőkét egy modernebbre. Tuti nem látod többet.
Már az remek szórakozás, amikor elnézed, ahogy klasszikus rókázó pózban rágörnyed a kagylóra és bősz káromkodások közben próbálja megindítani az évek során összerohadt, összenőtt, szarral-húggyal összeolvadt csavaranyát.
Habár a teremtés koronája úgy hiszi, hogy a leszereléssel már túl van a munka felén, de valójában ez még csak a kezdet.
Az első értetlenkedést akkor tapasztalhatod az arcán, amikor kibontja a dobozt és megtalálja a csavarokat, műanyag alététeket. Melyekből sokkal több van, mint amennyit a hevenyészett manuál feltűntet. Ráadásul a kör, rajta az excentrikusan elhelyezett menetekkel – legalábbis elgondolkodtató. Aztán ad-hoc felszereli az a szerencsétlen, de amikor végzett, és az egész felépítmény úgy jár, mint a kacsa segge, akkor kezdi megsejteni, hogy teljesen rossz úton jár. Leszereli – és rájön az első ellentmondásra. A beállítócsavart csak akkor tudja meghúzni, amikor le van véve az ülés a helyéről. Beállítani viszont csak akkor, ha a helyén van. Ha viszont beállítja és megpróbálja változatlan állapotban felemelni az egészet, hogy meghúzza a csavart – hirtelen rádöbben, hogy ehhez némiképpen kevés keze van. Öröm ilyenkor a bamba képébe nézni. Persze óvatosan a kárörömmel. Legalábbis ekkor még.
Aztán ránt egyet a vállán, beállítja csak úgy hasraütve – és szerencséje van, mivel ez egy szabványos ülőke, tehát a középre állítás nagyjából működik. Újból elgyönyörködhetünk a klasszikus hányó pózban, ahogy nyögve-káromkodva öleli a kagylót és próbálja azon a kis helyen kombináltfogóval meghúzni a meghúzhatatlant. (Növelhetjük a szórakozási faktort azzal, hogy nem pakolunk el a környékről. Egy idő után felmosóvödrök, takarítófák, söprők és lapátok fognak kavarogni a levegőben, egy-egy koppanással detektálva a találatot szerelőemberünk fején.)
És amikor már azt hiszi, végül csak megoldotta a feladatot, vezessük elő neki, hogy a fenti fürdőszobában is van egy ülőke. Hagyjuk, hogy egy rövid időre kiélvezze sikerét. Egy kicsit még táplálhatjuk is önbizalmát ‘Apukám, te mindent meg tudsz szerelni!’ felkiáltással. Azt viszont hallgassuk el mélyen, hogy a másik ülőke gyári hibás, a központi menet sérült az excentrikus bigyón.
Nézzük lelkesen bólogatva, ahogy sitty-sutty összedobja, majd amikor ráhúzná a menetet, akkor próbáljunk blazirtnak maradni, amikor alattomos koppanással kiesik a csavar. Ha végképp nem bírjuk röhögés nélkül, akkor húzódjunk távolabb és onnan kísérjük figyelemmel, ahogy egymás után csak próbálja és csak próbálja a szokott módon összerakni, aztán a végén persze mindig kiesik az a csavar. A legtöbb férfi itt szokta feladni. Ha a mi házunkban ennél kitartóbb példányt tartunk, akkor örülhetünk, mert a java még csak most következik. Emberünk ugyanis rájön, hogy nincs mese, az excentrikus menetbe kell csatlakoznia – ekkor viszont nem élhet a középre állítás egyszerű módszerével. Ekkor már nem kell véka alá rejtenünk jókedvünket, a szerelő ember számára a külvilág megszűnt: a vécékagylón és rajta kívül minden más csak lila kavargó köd mögött bújik meg. Végigpróbál mindent: ceruzával jelölget elfordítási szögeket, megpróbálja egyben tartva felfordítani az ülőkét, megpróbálja feldugni a lukon a csavarhúzót… igazán izgalmas műsor. Aztán minden jó véget ér egyszer, az egyik felfordítási kisérlet sikerül, rögzíti a csavart, majd immár utoljára öleli körbe a kagylót, hogy meghúzza a csavarokat. Képzeljük el, mekkora élmény lehet neki, amikor visszatér a látása a lila ködből, hogy az első, amit megpillant, az a perem alatti buján tenyésző bioszféra lesz. Öt centiről.
Ritka jó móka. Kár, hogy nem lehet túl sűrűn végigélvezni, mert ha túlságosan sűrűn cseréltetjük vele az ülőkét, akkor a végén megtanulja a biztos módszert.

Fényképek

Mindamellett, hogy a fényképalbum folyamatosan bővül, most ideemelnék néhány képet.

Nagyítás Nagyítás

Húsvéti tojáskeresés. Ennyi maradt meg a húsvéti ünnepekből – de ez masszívan.

Nagyítás

Ez pedig egy érdekes fa a kertből. Levele, az nincs semmilyen, viszont bársonyosan szőrős az ága. Ilyen tobozszerűségek lógnak rajta, de igazából ezek sem azok. Van valakinek valami tippje?

Nagyítás

Végül egy újabb kérdés: ez vajon melyik gyerek szobája a képen?

Káosz: 10. nap

ICFM. Ikea Certified Furniture Master. Legalább. Tegnap ugyanis összeraktam mind a 11 konyhabútor-elem vázát, plusz még elalvás előtt, pizsamában, a sarokelemet is. Pedig aztán voltak benne trükkös fémkosaras cuccok, háromfiókos szekrények, fiókbecsúszás-lassítókkal… mesélhetnék. Ezen felbátorodva ma úgy döntöttem, kicsomagolom a konyhagépeket és belepróbálom a vázaikba. Na, ezt nem kellett volna. Elsőre jött a mosogatógép. Gondoltam, csak egy burkolólap kell az ajtajára – ehelyett egy húsz képes comics fogadott, hogy mikor és hová kell behatolni különböző szerszámokkal. Nagyjából azért megértettem, de valószínűleg valamilyen csalétekkel (Hangok a közönség soraiból: Pénz! Pénz!) megpróbálom rávenni a vizes fiúkat, hogy rakják össze. Hogy legyen egy kis önbizalmam, a szagelszívó manuálját vettem elő. Na ebben egy akkora robbantott ábrát tettek oda szerelési útmutatónak, hogy még mindig sajog tőle a fejem. A franc se gondolta volna, hogy abban a kürtőben annyi minden van. És mindet be kell kötni valahová. Ezekhez képest a főzőlap és a tűzhely teljesen egyszerű volt – eltekintve attól a figyelmeztetéstől, hogy a szerelést csak villamossági szakember végezheti – majd jött egy csomó szakszöveg, hogy mi mindenre kell figyelnünk. Kb. a 60%-át értettem is. Azt hiszem, ugyanazzal a csalétekkel bepróbálkozok a villanyszerelőnél is.
Így hát visszatértem ahhoz, amihez értek: átrendeztük a lenti szintet, hogy hozzá tudjunk férni a gardróbszekrényekhez. Az is egy menekülési útvonal a felfordulásban.
Ma még fel kellene szerelnem két fürdőszobaszekrényt, de úgy döntöttem, nem teszem tönkre a húsvéthétfőt egy masszív ütvefúrózással. Annyira idill és béke van, hogy azt le se tudom írni. Ezeket a sorokat a teraszon írom, kellemesen süt a nap, csend van és nyugalom. Időnként feltűnik egy-egy futó, megfordul a kertünk végében, aztán fut vissza. Néha kisgyerekes családok járnak el, hol gyalog, hol kerékpárral. Kirándulók. Némelyik megnéz, ki lehet az a szakállas medveszerű fazon melóscuccban, tabletpécével, sörrel.
Most idejött egy rigó ismerkedni. Két méterre vagyunk egymástól, én gépelek a laptopba, ő meg ennivalót keres a fűben. Jól elvagyunk.

Ma még lesz egy kis munkám a régi lakásban, egy kevés az újban – aztán már készülhetünk a kedd-szerdai hajtásra. Ha azon túlleszünk, a többi már sima ügy.
Mindenesetre a lelkem nyugodt. (A gyomrom kevésbé – de le van szarva.)