Azok a szürke hétköznapok
Végigolvastam ezt a blogot.
Szinte hihetetlen, hogy van olyan ország, ahol a költségvetés évek óta szufficites. És az állampolgárok hőbörögnek, mert szerintük az államnak nem az a dolga, hogy pénzt termeljen. Miközben bármit csinálnak, a szufficit makacsul csak nő…
Ráadásul az ország titka pusztán csak annyi, hogy a maorik és kiwik félretették felgyülemlett sérelmeiket és megpróbálták, mire mennek az összefogással.
Iszonyú szar érzés ezt _ebből az országból_ olvasni.
Huh, bakker… ez kemény. Öt percig törtem rajta a fejem, mire leesett a poén.
Vannak ilyen meghökkentő élmények.
Elalvás előtt Kalákát hallgattam és egy Pratchett könyvet, a Last Hero-t olvasgattam.
Ugyanabban a pillanatban olvastam ezt:
[The barbarian heroes…] They were dealing with Time as they had dealt with nearly everything else in their lives, as something you charged at and tried to kill.
Amikor Gryllusék ezt énekelték:
Az igazi haza az Időé, nem a Földé.
Az Időből halunk ki mind,
az Időből, amely hazák fölött hazánk lett
uj s nagyobb közösség szerint.
Az utóbbi évek leglehengerlőbb reklámja. Ha valaki nem tudná elolvasni rendesen, az elmosódott szöveg azt mondja, hogy “A mi szakemberünk beállítja Ön számára az internetet!”
Érted, ugye. Ott áll az az öntelten mosolygó alak, akiről sugárzik, hogy tudja mi az, hogy Internet, sőt mi több, be is tudja állítani. Büszkén. És ott áll mellette a jókedvű ügyfél, aki alig hisz a szemének. Hiszen itt most éppen beállítják az Internetet…
Recent Comments