Durva

Nehogymár szép lassan akklimatizálódjak.
Ma úgy indult a nap, hogy kemény két és fél óra alvás után kivittem Nejt a reptérre. Tanfolyam? Ugyan már. Egyszerűen csak elmenekült itthonról a messzi Amerikába. Itt maradt kilenc napra egy csatatér jellegű lakás és két gyerek ezernyi ügyes-bajos dolga.
A lakásban felkaptam mindkettőt, mentünk az orvoshoz. A nagyobbik simán megkapta a kullancsoltását, a kisebbiknél egy kicsit komplikáltabb volt a dolog, mert tegnap délután rákönyökölt a vasalóra, pont ott, ahol a leginkább meg tudtam volna mutatni pattanásait a dokkernek. Nem is értette a domborzati térképet, elküldött minket a bőrgyógyászatra. (Hátha ott el tudják olvasni a Braille írást a gyereken.) De mivel a srác szerdán gyerekvasutas táborba is megy, addig egyébként is meg kellene csináltatnia egy csomó laborvizsgálatot. (Ahogy kinéz a szerencsétlen, meg is értem, hogy a doki nem hajlandó labor nélkül aláírni a bevonulópapírt.)
Lány hazament, mi meg a gyerekkórházba. Ahogy megláttam a hihetetlen tömeget (még a plafonról is lógtak; nem hülyéskedek, ezek a tökmagok mindenre képesek), egyből csörögtem a főnökömnek, hogy ma nélkülözni lesznek kénytelenek.
Egy óra üldögélés után Barna apatikusan kijelentette, hogy ugye nem fog zavarni, ha ő is nekiáll ordítani. Mert miért pont ő ne.
Fél tizenegy körül Nej felhívott Milánóból:
– Hogy álltok?
– Fogalmam sincs. Még nem jutottunk be.
Végül azért csak sikerült. A dokinő se értette először a helyzetet, végül hosszas hümmögés után közölte, hogy bogárcsípés. Kenegessük és jöjjünk vissza még a héten. Ez nagyjából a halotti ítélet volt, mert ha a fővasutas szerdán nem vonul be, akkor megáll a világnak az forgása. Végül sikerült megalkudnunk a szerda reggelben. Ebben az a buli, hogy kedden kell elmennie – nővére kalauzolásával – laborvizsgálatra, ahhoz, hogy szerdára meglegyenek az eredmények. És csak az eredmények birtokában fogja megkapni szerda délben a kullancsoltást és az igazolást, hogy táborba mehet. Szerda délután kettőkor. Feltéve, hogy eszébe jut, hogy kedd reggel ne egyen semmit.
A nővérének meg kedden, miután megszervezte, hogy mikor és hol veszik át szerdán a laboreredményeket, még soványmalacvágtában át kell rohannia a fogászatra.
És persze itt van a táborrakészülés: ruhák, vickek-vackok, fénymásolni, tábordíjra pénzt szerezni, valahol bérletet vásárolni… közben meg a bringát bringaszervízbe, az autót autószervízbe vinni… aztán legalább közlekedőfolyosókat ásni a lakást beterítő szatyor és doboztömegben… és akkor a munkahelyről már megint nem beszéltem.
Ma este mindenesetre már csak egy dolgom van hátra: le fogom venni a szinonimaszótárt a polcról és vastagon átsatírozom a ‘kényelmesen’ és a ‘ráérősen’ címszavakat.
Soha nem lesz rájuk szükségem.

2 Comments

  1. Menj el vizsgázni is a héten :) Úgy az igazi. Vagy legalább csütörtök (horvátul valami četvrtvk) estig bírd ki, akkor majd fogyaszthatsz stresszoldó szerves oldószereket.

    Ui: Kollégák körében közönségdíjas az Ožujso Bivaly fotója.

  2. Pedig nem is volt valami finom. Kinézetre meg teljesen borsodi.:)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading