Ma volt nálunk az ISO mufti, hogy szánkbaadja azokat az igéket, melyeket jövő héten kell visszaböfögnünk az auditornak.
Nem sokkal később közöltem a főnökömmel, hogy az audit sikeressége egyetlen kulcsmomentumon fog múlni: azon, hogy elenged-e aznap szabadságra. (Szabi? Szó se lehet róla. De kimehetsz ügyfélhez…)
Bármit képes vagyok első olvasásra megtanulni, amiben felfedezem az értelemnek akár csak a szikráját is – de ha kikötnek egy hétre az asztal lábához, száraz kenyéren és vízen, akkor sem vagyok képes ebből a bullshitből akár két mondatot is megjegyezni.
Arról meg persze szó sem lehet, hogy elmondjam, ténylegesen hogyan is mennek nálunk a dolgok.

Emlékszem, amikor még a távfűtésben iparkodtam, 1993-ban volt egy bemutató a Távhőszolgáltatók Egyesületénél. Egy dán cég ismertette a fűtési költségelosztóját. Kiállt egy viking, elmondta amit akart, utána lehetett tőle kérdezni. Többek között elhangzott az is, hogy van-e ISO9000 minősítésük? A hapi elhúzta a száját, majd közölte, hogy az egész ISO egy faszság, csak visszafogja az innovációt, egy csomó pénzbe kerül és nem ér semmit.
Meglehetős néma csend fogadta a választ. (1993!)
Tíz évnek kellett eltelni, hogy nálunk is érzékelhető legyen, hogy ez az egész ISO vacakolás tényleg mennyire értelem nélküli, üres marketing lózung. Minden apró mikroerg kárbaveszett energia, amit erre fordítunk, szvsz.

Sírni tudtam volna a mai megbeszélésen, amikor a szakemberünk kezdett belebonyolódni abba, hogy hivatalosan hogyan is papírozzuk le a papírozást.