Day: June 29, 2005

Majdnem tökéletes

Barna elment táborba – pedig nem sokkal volt több esélye, mint egy hintalónak Epsomban. A lánygyerek is alakul a dolgaival és én is elintéztem majdnem mindent.
Majdnem.
Amikor hazajöttem, kérdeztem a csajszit, hogy történt-e valami érdekes. Azt mondta volt itt egy bunkó hapsi, mindenáron be akart jönni, de ő nem engedte be, mert az illető túl sötét volt.
Vazze, a kéményseprő! – csaptam a homlokomra.
Három héttel ezelőtt már volt itt és a szomszéd szerint igen dühösen távozott, mert hiába értesített előtte, mi nem voltunk itthon. Na ja, három héttel ezelőtt én még az értesítéseket is egy hét késéssel olvastam.
Hosszas nyomozással megtudtam a mobilszámát és még a nyaralás előtt lefixáltam vele a mai napot, hogy itthon leszek. Még a naptáramba is beírtam. Az már más lapra tartozik, hogy amilyen bolondokháza volt itt az utóbbi három napban, a naptáramat sem olvastam.
Érdekes beszélgetés vár rám – feltéve, hogy megtalálom, hová írtam fel a számát. A gyerek szerint nagyon bunkó volt, mindenféle csúnya dolgokat mondott. Nem csodálom.
(Kíváncsi vagyok, megenyhül-e, ha elmondom neki, hogy egykori kollégával áll szemben: Veszprémben a távfűtés és a kéményseprés egy cég volt és elég sok programot írtam számukra.)

Lelkes amatőr, ki vagyok

Eddig meglehetősen lelkesen magam próbáltam javítgatni a bringámat. Nem túl sok sikerrel; nekem valahogy az egyszerűnek tűnő dolgok mindig túlbonyolódnak. Tegnapelőtt végül feladtam mind a szerelést, mind a hitet magamban és eltoltam egy nem túl messzi külvárosi bácsikához a gépet. Azért vittem, hogy ugyan szedje már ki a hátsó kerékből azt a nyomorult nyolcast.
A hapi:
– Kicentírozta a kerekeket.
– Beállította a fékeket. (Rosszak voltak.)
– Beállította a kormány érzékenységét. (Rossz volt.)
– Rendberakta a hátsó belsőt. (Rossz volt, annak ellenére, hogy egy nemrég vásárolt Continental gumi figyelt bent.)
Mindezt anyaggal együtt 1600 forintért. Én hülye meg napokat kinlódtam eddig.
És a jó hír: teljesen más lett a bringa. Hazafelé megnéztem, mit tudok és feltornáztam az egyéni sebességi rekordomat 49 káemhára. (A tüdőmet már a fogaim között szívtam vissza, de az istennek sem jött össze az 50.)

Tudom, hogy tudod

Hugh Macleod idézi itt David Weinbergert, mondván, hogy David annyira eltalálta az érzéseit, mintha olvasna az agyában.
Azért tartottam ezt fontosnak megemlíteni, mert úgy érzem, mintha ezzel a posttal Hugh is olvasott volna az én agyamban.
Bár Paul Goscicki szerint ez nem nagy kunszt: David szerinte mindannyiunk agyában olvasott.