Értési, érthetőségi teszt

Amikor még állatbőrbe burkolózott torzonborz egyedek szaladgáltak az internet magyar részein és próbáltak kőbaltával kommunikálgatni egymással, az Internettó fórumain volt néhány érdekes figura. Az egyik pl. rendszeresen olyan zavaros fordulatokat, mondatokat használt, melyeket rajta kívül valószínűleg senki sem értett – a másik pedig folyamatosan el volt ájulva, hogy hogyan lehet valaki olyan mély, olyan okos, mint az egyik.
Azóta sok bit csorgott át a vezetékeken és bennem egyre erősebb lett az ellenszenv ezzel a hozzáállással szemben.

Elmondom, hogyan készülök rá, ha tudom, hogy a közeljövőben el kell magyaráznom valaki(k)nek valamilyen technikai dolgot.
Segítségül hívom Laikus Testvért. Ő egy középkori barát, jó eszű, nyitott minden tudásra és szeret kérdezni – csak éppen jó ötszáz évvel korábbi ismeretei vannak a világról. Mivel tudom, hogy az emberi agy egyszeri befogadóképessége véges, így ezekben a képzeletbeli beszélgetésekben nem magyarázhatok el mindent; csak annyi alapot adhatok, mely annak megértéséhez szükséges, amit be akarok mutatni neki. Rengeteget kell céltudatosan egyszerűsítenem, hogy ahhoz viszont meg legyen a tudása, hogy a lényeget megértse.
Időnként azt mondom neki, hogy kis kék emberkék szaladgálnak a drótokban – ha nem akarom túlzottan részletezni az elektromosságot. Meg hasonlók.

Ha úgy érzem, hogy sikeresen elmondtam neki, amit akartam, akkor megnyugodhatok: értem az anyagot. És értetni is tudom.

Azt mondom, Budapest

Nem kenyerem a politika, de azt hiszem, megereszthetek egy jóslatot: ha a következő polgármester választáson egy kaktuszt indítanak Demszkyvel szemben, a kaktusz toronymagasan győzni fog.
A tömegközlekedés botrányos. A felszíni közlekedés katasztrofális. Gyomoridegem van, ha ki kell mozdulnom az utcánkból.
Nem lehet ilyen sokszor kérni az emberek türelmet. Ennyi nincs.